Koronavírus-oltás: kiket védjünk?

A Lancet cikke azt a kérdést veti fel, hogy vajon mi lesz az első tömegimmunizációs kampányok célja: a mortalitás minimalizálása, vagy a beoltottak által elérhető életévek maximalizálása egyéni szinten? A két cél eléréséhez más összeálítású népességet kell beoltani. Ha például az Egyesült Királyságban a 70 év fölöttiek kapják meg vakcinát, azzal több halálozást lehet elkerülni, mintha az 50-70 év köztieket oltanák be, becsülte meg a cikk. Épp ezért a szerzők a mortalitás minimalizálását tekintenék rövid távú stratégiának minél szélesebb körű oltással, hacsak ehhez nem túl alacsony a rendelkezésre álló oltás adagszáma.

Még bonyolultabbá teszi a kérdést az a perspektíva, mely szerint érdemes lehet beoltani azokat, akiknek állandó vagy sürgős kezelésekre van szükségük bizonyos betegségek, köztük a daganatos megbetegedések miatt. A koronavírusnak a tapasztalatok szerint negatív hatása van a rák halálozási adataira, csak az Egyesült Királyságban több mint hatezer daganatos beteg halt meg a becslések szerint közvetve a covid miatt.

További megfontolandó kérdés a hatékonyságé. Ha egy élethosszig védelmet nyújtó, 100 százalékos, azaz teljesen utópisztikus oltásunk lenne, a lakosság 60-72 százalékának immunitása esetén lehetne nyájimmunitásról beszélni. Amennyiben a hatékonyság csak 80 százalékos, máris 72-90 százalékot kell beoltatni. Ha még alacsonyabb - és a valóságban ilyet várhatunk -, az a lakosság teljes átoltását követeli meg. Ekkor még mindig élethosszig védő vakcináról beszélünk. Azt, hogy pontosan mennyi időre ad majd az oltás immunitást, csak a gyakorlatból fogjuk megtudni. Teljes népességet átoltani pedig már csak azért is lehetetlenszámba menő lesz a kezdeti időszakban, mert a gyártói kapacitás nem tud majd annyi adagnyi oltást produkálni, ami ehhez szükséges, írja az Infostart.