Kormánypártiak a kormány ellen

Folytatás az 1. oldalról

 Hogy a korábbi „megegyezés” ellenére az MSZP és az SZDSZ újabb koalíciós szakítópróba elé néz, amint tárgyalni kezd az egészségbiztosítás átalakításának részleteiről, az már akkor látható volt, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megregulázta szocialista képviselőit. A lényeges sarokpontokról ugyanis nem született megállapodás. Éppen azokról nem, amelyek máig a vita lényegét adják, hogy tudniillik milyen jogai legyenek az állami tulajdonú pénztárak 49 százalékát licitálással megszerző kisebbségi befektetőknek, hogy a részvényszerzéshez mekkora tőkét írjanak elő, menynyi pénzzel lehessen pénztárat alapítani, s milyen jogai legyenek az újonnan létrehozott díjtétel- és fejkvótabizottságnak.

   Vizitdíj pró és kontra
   Az egészségügyi bizottság elé összesen 340 módosító javaslat került, ezek nagy részét a kormányzó szocialisták terjesztették be. Úgyszintén számosat jegyzett a liberális Béki Gabriella, s előfordult az is, hogy egy szocialista módosító indítványt – a Tóth Károly kezdeményezte vizitdíj és kórházi napidíj eltörlését szolgáló javaslatot – az MSZP leszavazott, ám az ellenzéki pártok támogatták. Ez volt az egyetlen pont, amelyben a Fidesz és a KDNP képviselői szavaztak, az MDF-es Csáky András legnagyobb megdöbbenésére, így ugyanis az egyharmados támogatást el nem érő javaslatok nem is juthatnak a parlament elé. A sokak számára elképesztő szavazásban a szocialista többség számos olyan javaslatot támogatott, amelyeket a kormány képviseletében jelen lévők – Kincses Gyula államtitkár, Slammadinger József, a szaktárca és Fejes László, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője – elvetettek. Ezek egyike volt a korábban legvitatottabbak közül, hogy a mai Országos Egészségbiztosítási Pénztár jogutódjának, a Nemzeti Egészségbiztosítási Központnak mindenképpen a kormányzat felügyelete alá kell tartoznia. A kabinettel szembe menve támogatták, hogy a pénztárak nyereséges működéséből származó osztalékot az egészségügy fejlesztésére kell fordítani, hogy a miniszternek véleményezési, ne pedig egyetértési joga legyen a részvényesi jogok gyakorlásakor.

  20 helyett 100 millió
  A szocialisták kevesellték, hogy az eredeti javaslat szerint egy pénztár 20 millió forint tőkével megalapítható, ezért ezt 100 millió forintra kívánják emelni. Ugyancsak a kormány ellenében javasolják, hogy a törvény ne 3 milliárd forint tőke meglétét várja el a kisebbségi befektetőtől; 500 és 999 ezer tag között 5 milliárd, 1 és 1,5 millió tag között 6 milliárd, 1,5 és 2 millió tag között 7 milliárd forintot írnának elő. A kormánnyal ellentétesen – az MDF-fel együtt – a szocialisták ahhoz is ragaszkodtak, hogy az egészségpénztárak igazgatótanácsában a többségi tulajdonos adhassa az elnököt és a többi között – ismét szemben szavazva a kabinettel – egy teljesen új, egységes várólista-szabályozást alakítanának ki.
   Számos esetben előfordult, hogy a kormány támogatta a módosításokat – ez főként a szabad demokrata javaslatoknál történt így. Ilyen volt például, hogy az önkéntes pénztárakban megszerzett vezetői gyakorlatot is fogadják el, azaz a mai önkéntes pénztári vezetők is lehessenek a kötelező pénztárak vezető tisztségviselői – ezt a szocialisták is igenelték. Szemben a költségvetéshez benyújtott módosító indítványok megvitatásakor nyújtott kormányzati magatartással, sokszor mutatkozott konstruktívnak is a kormány. Ha nem is az eredeti javaslatot fogadta el, de jelezte, hogy a vitás kérdések átbeszélésével, kapcsolódó módosító indítványok benyújtásával orvosolhatónak tartja a problémát. Ezek egyike az egészségbiztosítási pénztárak által felállítandó ügyfélszolgálatok és honlapok kérdése – az irodákat az MDF lakosságszámhoz, az MSZP kistérségekhez kötné. Kapcsolódó módosító indítvány várható abban a kérdésben is, hogy a szocialisták szeretnék, ha a tagtoborzó esetleges visszaéléseiért a pénztár „egyetemlegesen” felelne, valamint abban is, hogy a pénztárak tájékoztatásának tartalmaznia kelljen majdan azt is, hogy mely egészségügyi intézményekkel állnak kapcsolatban.
  A testület többsége támogatta Csáky András (MDF) azon javaslatát, hogy vegyék ki a szövegezésből azt a részt, hogy a pénztárak belső ellenőreinek jelentését magyar nyelven is kötelező legyen leírni. Magyarországon ez fel sem merülhet – indokolt a képviselő –, ha ezt így szabályozzuk, akkor azzal másutt lehetőséget adunk a nem anyanyelvi megfogalmazásokra. Az a kezdeményezése viszont elbukott, amely a díjtételbizottságban a mostani 4/5-ös döntéshozási kényszert 3/5-ösre módosította volna, azaz nem írt volna elő mindenképpen megegyezést a kisebbségi tulajdonossal olyan kérdésekben, hogy mit javasoljanak például a szolgáltatási csomag tartalmában megváltoztatni. Az MSZP ezzel és a kormánnyal szemben inkább azt javasolja a parlamentnek, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Központ delegáltja tanácskozási joggal vegyen részt mind a díjtétel-, mind a fejkvótabizottságban. Szembemegy a kormány elképzeléseivel az is, hogy az MSZP nem adna lehetőséget a pénztáraknak úgynevezett preferált szerződések megkötésére, amelytől a szaktárca a törvényjavaslathoz jelentős késéssel benyújtott hatástanulmány szerint azt várja, hogy majd e szerződésekkel végzik el a további struktúraátalakítást. Magyarul: a piac igényei alapján hozzájárulnak újabb kórházak bezárásához.
   Az elvetett, így parlament elé nem kerülő javaslatok között kapott helyett az a Béki Gabriella nevéhez köthető módosítás, amelynek lényege, hogy egyes orvostechnikai eszközök gyártásával foglalkozó cégek ne kerüljenek be a tulajdonrész szerzésével összefüggő összeférhetetlenségi kategóriák közé.

   A Fidesz az alternatív tervezet mögött
   A törvényjavaslat részletes vitáját lapunk nyomdába adását követően, december 3-án kezdi a parlament. A tervek szerint 17-én tartják a zárószavazást. Hogy végül más javaslat is kerül-e a honatyák elé, lapzártánk idején még kétséges. Annak ellenére, hogy azóta nagy nyilvánosságot kapott a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal szervezetei által készített, úgynevezett alternatív egészségbiztosítási törvénytervezet is, amely mögé az utolsó pillanatban a Fidesz is felsorakozott. Mint Mikola István fogalmazott, szeretnék egyengetni ennek a javaslatnak a parlamenti sorsát, csak a javaslattevők – egyelőre legalábbis – szeretnék azt pártoktól független indítványként az Országgyűlés elé terjeszteni.
   Az alternatív javaslat – mely éles vitát váltott ki a szakértők között, prof. dr. Mihályi Péter közgazdász megfogalmazása alapján például a múltat jelképezi – nemcsak megerősítené a Nemzeti Társadalmi Egészségbiztosítási Intézetté (NEI) fejlesztett Országos Egészségbiztosítási Pénztárat (OEP), hanem visszaállítaná a korábban egyszer már működő társadalombiztosítási önkormányzatokat is. A NEI nemzeti hatáskörben maradna, egészségügyi közfinanszírozási, közszolgáltatási alapintézményé válna. Ez az országos hatáskörű szerv kezelné az egészségbiztosítási alapot, s megyei szervezeteivel egységes intézményrendszerként működne. Az önkormányzat 7–7 tagját az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkaadói és munkavállalói oldala delegálná, míg a kormányoldal képviselőit az egészségbiztosításért felelős miniszter javaslata alapján az Országgyűlés választhatná. A testületi tagok mandátuma hat évre szólna.
   A javaslattevők szerint – szemben a mai kormánypárti ajánlatokkal – üzleti vállalkozások, de még non-profit külső szervezetek sem vehetnének részt az E-Alap pénzeinek felhasználásában, szétosztásában, különös tekintettel az ellátásszervezői, ellenőrzési, biztosítási, valamint ezekkel összefüggő informatikai, ügyviteli tevékenységre. Az indítvány megszüntetné az Egészségbiztosítási Felügyeletet, az irányított betegellátási modellt, és a Regionális Egészségügyi Tanácsokat is. A RET-eknek az uniós forrásokkal kapcsolatos feladatai a NEI intézményrendszeréhez kerülnének.
   A NEI közvetlenül szerződne a szolgáltatókkal és tulajdonosaikkal, fenntartóikkal, függetlenül a szolgáltató gazdálkodási formájától és tulajdonosi szerkezetétől. A NEI magába olvasztaná a betegjogok képviseletét, s egyetértési jogot adna az önkormányzatoknak a kormány- és a miniszteri rendeletek esetében.
   Hogy végül is mit és mikor fogad el az Országgyűlés, ma még kétséges. Egyelőre csupán annyi bizonyos, hogy az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról szóló törvény parlamenti végszavazásának napjára általános munkabeszüntetést hirdetett a Liga. Ettől függetlenül, ám némiképp mégis kapcsolódóan a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) összehangolt akciósorozatot tervez az országgyűlési képviselők meggyőzésére. Azt szeretnék bizonyítani, hogy a jelenleg tárgyalt törvényjavaslathoz képest másféle egészségbiztosítási reformra van szükség.