Kórházi fertőzések: titkolózás helyett együttműködés
Együttműködő személyzetre van szükség, nem eltitkolásra a büntetéstől való félelem miatt, mondta Barcs István az Orvosok Lapjának.
A kórházi fertőzések rendre a közfigyelem előterébe kerülnek, hiszen nyilván elvárható, hogy ha valaki gyógyulása érdekében kórházba kerül, valóban meggyógyuljon, és ne kerüljön súlyosabb állapotba, ne érje őt az ellátása során többek között fertőzés, mondta az Orvosok Lapjának dr. Barcs István, a Semmelweis Egyetem ETK Epidemiológiai Tanszékének vezetője, Ha valaki fertőzést kap ott, ahol meggyógyulnia kellene, azért a kórház is, sőt, maga a rendszer felelős. Ha a fertőzés következménye halál vagy maradó károsodás, akkor különösen. Tény, hogy kórházi környezetben betegek kerülnek betegek közé, fogékonyabbak a fertőzések iránt, mondhatni: ultrafogékonyak, s ehhez a gyógyítása során alkalmazott beavatkozások is hozzáadódnak. A kórházi környezetben ráadásul virulensebbek a kórokozók, többszörös szelekción átesett, megerősödött baktériumok élnek. Ugyanakkor úgy véli, hogy a laikusok számára az olyan bombasztikus állítások, mint például többen halnak meg kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetben, riasztóak, bizalmat megrendítőek lehetnek, miközben az adatokat nem érdemes és nem is lehet összevetni.
Közúti forgalomban csakis jó műszaki állapotú, „egészséges” gépjárművek vehetnek részt, míg kórházba beteg emberek érkeznek, „nagyjavításra”. Emiatt fogékonyabbak minden fertőzésre, még a saját testükből kiinduló, saját baktériumai által létrehozott, elkerülhetetlen(!) endogén fertőzésekre is, emiatt a világon mindenhol többen halnak meg kórházi fertőzésben, mint az utakon! Miután Magyarországon minden személyi sérüléssel járó közlekedési balesetnél a rendőrség helyszínelést végez, jegykönyvet készt, ezért az események számát pontosan ismerjük, ám az egészségügyi ellátással kapcsolatban fellépő fertőzések számáról továbbra sincs pontos adatunk. Ennek oka, hogy az adatszolgálatás nem teljes, a bejelentési rendszer hiányosságokkal küszködik, így csak a jelentett, halállal végződő fertőzések számát ismerhetjük.
– A pontatlanságok miatt a fertőzéseket nem, vagy nem szívesen publikálják. Világszerte a „zéró tolerancia” – a vezetők nem engedhetnek meg semminemű eltérést a prevenciós szabályoktól – mellett a „nincs hibáztatás” elve a gyakorlat. A nem várt károsodások, például kórházi fertőzések esetében nem felelősségre vonható felelőst keresnek, hanem az okok feltárására törekszenek. Ehhez pedig együttműködő személyzetre van szükség, nem eltitkolásra a büntetéstől való félelem miatt – hangsúlyozza a tanszékvezető.
