Kommentár: Várnunk kell a tízéves eredményekre
2008. június 01. 00:00
A korai stádiumú emlőrák kezelésében az utóbbi három évtizedben általánosan elfogadottá vált az emlőmegtartó műtét, amelyet a standard kezelés részeként a teljes emlő öt hétig tartó sugárkezelésével egészítünk ki. A helyi daganatkiújulás fokozott kockázata esetén (például 50 évnél fiatalabb betegeknél) ezt a tumorágy további 1-2 hétig tartó besugárzásával kell kiegészíteni.
Az 1990-es évek közepétől két irányban indultak meg azok a klinikai vizsgálatok, amelyek az emlőrák sugárkezelésének új lehetőségeit kutatták. Az egyik irány azt célozta, hogy vajon a teljes emlő besugárzását fenntartva lerövidíthető- e az összes kezelési idő, ami természetesen kényelmesebb a betegeknek, illetve csökkenti a sugárterápiás centrumok túlterheltségét és lerövidíti a betegek várakozási idejét. Ennek egyik úttörője Yarnold professzor, akinek vezetésével az Egyesült Királyságban a a fenti cikkben említett két, véletlen besorolásos vizsgálatot végezték 1998 és 2002 között. A jelenleg közölt ötéves eredmények alapján mindkét vizsgálatban hasonló volt a betegek helyi daganatmentességének és túlélésének aránya, mint azoké, akik a hagyományos sugárkezelést kapták, illetve egyik hipofrakcionált kezelés sem növelte a sugárkezelés mellékhatásainak kockázatát.
A két vizsgálat eredményei biztatóak, de a cikkekhez kapcsolódó szerkesztőségi közlemény (Lancet 2008;371:1050–1052) is felhívja a figyelmet arra, hogy a gyorsított, hipofrakcionált sugárterápiás sémák túlélési eredményeinek és az esetlegesen fokozott késői mellékhatásainak végleges megítéléséhez meg kell várnunk a tízéves eredményeket.
Fontos megjegyezni, hogy a sugárkezelés összdózisának kb. 20 százalékos csökkentése nem jelenti azt, hogy annak biológiai hatása is kisebb lenne. Az egy frakcióban adott nagyobb dózisok (hipofrakcionálás) biológiai hatása ugyanis nagyobb, mint a standard frakcionálás esetén. Mai ismereteink szerint pedig a daganatok sejtjeihez képest az egészséges szövetek érzékenyebbek az egyszeri, nagyobb frakcióban adott dózisokra.
Az emlőrák sugárkezelésének másik kutatási iránya a gyorsított, részleges (akcelerált-parciális) emlőbesugárzás hatékonyságát vizsgálja. Ennek lényege, hogy a teljes maradék emlőállomány 5–7 hétig tartó sugárkezelése helyett csak a daganat helyi kiújulása szempontjából legnagyobb kockázatnak kitett tumorágyat (az eltávolított daganat helyét) sugarazzuk be. A kisebb térfogatú besugárzás ugyanakkor lehetőséget ad a nagyobb dózisok leadására, amivel az összes kezelési idő jelentősen (akár 4-5 napra is) lerövidíthető.
Az Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztályán 1996 óta végzünk részleges emlőbesugárzást. Az emlőtűzdeléses módszerrel (lásd a keretben) végzett vizsgálataink 5–7 éves eredményei szerint a részleges emlőbesugárzás – megfelelően válogatott betegeknél – hasonlóan eredményes, mint a teljes emlő hagyományos besugárzása (Int J Radiat Oncol Biol Phys 2007;69: 694–702). Emellett az ezzel a módszerrel kezelt betegeknél kevesebb bőrmellékhatást és lényegesen jobb kozmetikai eredményt sikerült elérnünk. 2006 óta – 2. fázisú vizsgálat keretében – az Országos Onkológiai Intézetben lehetőség van a gyorsított, részleges emlőbesugárzás külső (háromdimenziós, konformális) módszerrel történő elvégzésére is.
A korai emlőrák sugárkezelésében mind a gyorsított teljes emlőbesugárzás, mind a gyorsított részleges emlőbesugárzás eredményei rendkívül biztatóak. Amenynyiben a 10 éves eredmények is megerősítik az eddigi pozitív tapasztalatokat, az valóban paradigmaváltást jelenthet majd az emlőrák sugárkezelésében. Azonos túlélési eredmények mellett javulhat az emlőrákos betegek életminősége. Az egészségügy mai helyzetében pedig (sajnos) nem elhanyagolható szempont az ilyen kezelések jobb költséghatékonysága sem.
Az 1990-es évek közepétől két irányban indultak meg azok a klinikai vizsgálatok, amelyek az emlőrák sugárkezelésének új lehetőségeit kutatták. Az egyik irány azt célozta, hogy vajon a teljes emlő besugárzását fenntartva lerövidíthető- e az összes kezelési idő, ami természetesen kényelmesebb a betegeknek, illetve csökkenti a sugárterápiás centrumok túlterheltségét és lerövidíti a betegek várakozási idejét. Ennek egyik úttörője Yarnold professzor, akinek vezetésével az Egyesült Királyságban a a fenti cikkben említett két, véletlen besorolásos vizsgálatot végezték 1998 és 2002 között. A jelenleg közölt ötéves eredmények alapján mindkét vizsgálatban hasonló volt a betegek helyi daganatmentességének és túlélésének aránya, mint azoké, akik a hagyományos sugárkezelést kapták, illetve egyik hipofrakcionált kezelés sem növelte a sugárkezelés mellékhatásainak kockázatát.
A két vizsgálat eredményei biztatóak, de a cikkekhez kapcsolódó szerkesztőségi közlemény (Lancet 2008;371:1050–1052) is felhívja a figyelmet arra, hogy a gyorsított, hipofrakcionált sugárterápiás sémák túlélési eredményeinek és az esetlegesen fokozott késői mellékhatásainak végleges megítéléséhez meg kell várnunk a tízéves eredményeket.
Fontos megjegyezni, hogy a sugárkezelés összdózisának kb. 20 százalékos csökkentése nem jelenti azt, hogy annak biológiai hatása is kisebb lenne. Az egy frakcióban adott nagyobb dózisok (hipofrakcionálás) biológiai hatása ugyanis nagyobb, mint a standard frakcionálás esetén. Mai ismereteink szerint pedig a daganatok sejtjeihez képest az egészséges szövetek érzékenyebbek az egyszeri, nagyobb frakcióban adott dózisokra.
Az emlőrák sugárkezelésének másik kutatási iránya a gyorsított, részleges (akcelerált-parciális) emlőbesugárzás hatékonyságát vizsgálja. Ennek lényege, hogy a teljes maradék emlőállomány 5–7 hétig tartó sugárkezelése helyett csak a daganat helyi kiújulása szempontjából legnagyobb kockázatnak kitett tumorágyat (az eltávolított daganat helyét) sugarazzuk be. A kisebb térfogatú besugárzás ugyanakkor lehetőséget ad a nagyobb dózisok leadására, amivel az összes kezelési idő jelentősen (akár 4-5 napra is) lerövidíthető.
Az Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Osztályán 1996 óta végzünk részleges emlőbesugárzást. Az emlőtűzdeléses módszerrel (lásd a keretben) végzett vizsgálataink 5–7 éves eredményei szerint a részleges emlőbesugárzás – megfelelően válogatott betegeknél – hasonlóan eredményes, mint a teljes emlő hagyományos besugárzása (Int J Radiat Oncol Biol Phys 2007;69: 694–702). Emellett az ezzel a módszerrel kezelt betegeknél kevesebb bőrmellékhatást és lényegesen jobb kozmetikai eredményt sikerült elérnünk. 2006 óta – 2. fázisú vizsgálat keretében – az Országos Onkológiai Intézetben lehetőség van a gyorsított, részleges emlőbesugárzás külső (háromdimenziós, konformális) módszerrel történő elvégzésére is.
A korai emlőrák sugárkezelésében mind a gyorsított teljes emlőbesugárzás, mind a gyorsított részleges emlőbesugárzás eredményei rendkívül biztatóak. Amenynyiben a 10 éves eredmények is megerősítik az eddigi pozitív tapasztalatokat, az valóban paradigmaváltást jelenthet majd az emlőrák sugárkezelésében. Azonos túlélési eredmények mellett javulhat az emlőrákos betegek életminősége. Az egészségügy mai helyzetében pedig (sajnos) nem elhanyagolható szempont az ilyen kezelések jobb költséghatékonysága sem.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
