Kincses: A besimuló, konfrontáció-kerülő taktika nem eredményes
A konfliktusok ellenére van szakmai együttműködés a kamara és a kormányzat között. A Népszava Kincses Gyula leköszönő kamarai elnökkel beszélgetett.
Úgy megy, hogy marad?
Dehogy! Miből gondolja, hogy maradok?
Elköszönt, de megnevezte a csapatát. Ezzel üzenheti azt is, hogy mint formális elnök megy, de a háttérben még mozgatná a szálakat...
Azt gondolom, amit írtam. Négy éve vállaltunk valamit, annak egy jó részét teljesítettük, és azt, amit még nem, ahhoz egy más alkatú valaki kell.
Mi baj az alkatával?
Nekem egyfajta egészségpolitikai tudásom van, nem kifejezetten orvosszakmai. Az első három évben ez a tudás hozott eredményeket, de a megváltozott környezetben elsődlegesen orvos-szakmai tudásra lesz inkább szükség. A szervezet átalakításához, ami elkerülhetetlen, egy más típusú vezető kell a kamarának. Eleve azt akartuk, hogy legyen egy korszerűbb, az orvosszakmai feladatokat leképező szervezetünk. Ezt két éve meg is írtuk, amikor még szó nem volt a kötelező tagság eltörléséről, de ez utóbbi fel is gyorsítja a szerkezeti átalakítást. Ezért mondom, hogy most egy olyan valaki kell, aki képes ezt a feladatot elvégezni, mert akár gyakorló orvosként akár szervezet-fejlesztőként van tapasztalata. Szó nincs arról, hogy a háttérből akarok irányítani. Ha így lenne, újra indultam volna a pozícióért. Nem szerencsés, ha valaki úgy adja át a posztját, hogy nem adja át, ezért semmilyen pozíciót nem kívánok vállalni.
Mégis megnevezett nyilvánosan egy csapatot, melyet ön támogat. Ez a lépés máris vitára ingerelte, megosztotta a tagságukat...
De azt is mellé írtuk, hogy aki elküldi a saját támogatott csapatának a névsorát, azt is publikáljuk… Csak annyit mondtam: én nem indulok újra, és itt vannak azok az emberek, akiket támogatok, akikre nyugodtan hagyom a kamarát. Ez nem a hivatalos jelölőlista, azt ugyanis csak 18-a után lehet publikálni a kamara hivatalos weboldalán. (...)
Bárki nyeri is meg ezt a választást, visszarendeződhet-e a köztestület arra a sokak által feudális működtetésűnek tartott rendszerre, amely a kamara korábbi időszakát jellemezte?
Mi a szakma igényére reflektáltunk, a kollégáknak volt igénye egy másfajta, komolyabb érdekvédelmet folytató, a tagokért határozottan kiálló kamarára. Ez szerintem nem szűnt meg. Így a következő vezetésnek, ha a legitimációját akarja megtartani, akkor hasonló módon kell működnie. Abban lehetnek érdemi nézetkülönbségek, hogy milyen viszonyt kell a kormányzattal ápolni. Vannak, akik azt mondják, hogy nem kellett volna annyit hőbörögni, ennyire markánsan kiállni a tagok érdeke mellett, mert íme, beszántották a kamarát. Erre egyrészt az a válasz, hogy most több aktív tagja van a kamarának, mint a kötelező tagság alatt, ami persze nem jelenti azt, hogy több tagdíjfizető tagja is lenne, de mint kamara, most erősebbek, nagyobbak vagyunk, nagyobb legitimációval. Nem bántani akarom az egyéb kamarákat vagy a Cser Ágnes-féle szakszervezetet, amelyek kevésbé voltak konfrontatívak mint mi, de mégsem lehet azt mondani, hogy például az ápolói béremelés az nagyobb lenne, mint az orvosoké. A besimuló, vagy konfrontáció-kerülő taktika semmilyen eredményt nem hozott. Ezzel együtt az általam vezetett elnökség mindig ügyelt a politika semlegességre. Ez igaz volt a külső megjelenésben is, de a a kamara életébe sem engedtük betüremkedni a politikát. Folyamatosan a szakmai érdekvédelmi és szakmapolitikai kérdésekre koncentráltunk. Remélem ez így marad. (...)
A teljes interjút ITT olvashatja
