Az abortusz újraszabályozásáról
Ki van az ágyban?
Vajon miért emelnék be a KDNP és a Fidesz politikusai az új alkotmányba a magzat fogalmát? És miért akarja a kormányközeli Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal újraíratni az abortuszszabályozást? A kérdéseket Nagy N. Péter teszi fel a Népszabadságban.
Véletlen egybeesésről van szó? A lehetséges válaszok szórása akkora, mintha a szüzesség volna a kérdés. Vagy megvan – vagy nincs. Részletkérdésekkel nem érdemes bíbelődni. Ugyanígy: vagy elfogadják a nők jogát a korai terhesség megszakítására, vagy nem. Vagy a magzati élet szentsége, vagy a nők önrendelkezési joga. A kettő együtt nem megy. Hiába nem erősítik meg fideszes politikusok, hogy az abortusz van a célkeresztben, egy ilyen alkotmányos tételnek egyetlen értelme lehet: a magzat intézményes védelme. A másik oldalról fogalmazva: az abortusz megakadályozása. Vagy csak akadályozása. De az már a félig szűz kategória. Az eddig ismertek szerint az új alkotmány lehet az alap, amire a kerekasztal által követelt új szabályozást építik.
A művi terhességmegszakítás Magyarországon lényegében korlátozás nélkül engedélyezett. Ha van korlát, az az, hogy egyáltalán engedélyeztetni kell. A magzatot viselő nőt saját válsághelyzete feljogosítja az abortuszra. Válsághelyzet pedig akkor van, amikor ő azt mondja. Így is gyűlöletes a bizottsági jelenet a döntést megszenvedő nők számára, de legalább a végeredményben biztosak lehetnek. Lassan ideje a szerelemben a nagyobb óvatosságnak. Úgy fest, megint a húsz év orra alá dörgölnek valamit, amit most eldöntenek, megoldanak néhány hónap alatt.
