Ki fizessen a gyógyszeripari kutatásokért?
Az egészségügyi innováció rendszere fenntarthatatlan, mert egyre nő azoknak az uniós polgároknak a száma, akik nem tudják megfizetni az egyre drágább alapvető gyógyszereket. A cél, hogy egyszerre legyen elég pénz a kutatásokra, de annak a költségét ne terheljék a szegényebb betegekre. Az Európai Parlament november 18-i közmeghallgatásán egészen radikális, a gyógyszer-szabadalmak évszázados rendszerét részben vagy egészében átalakító javaslatok is elhangzottak.
Egyre nehezebb az innovatív gyógyszerek és egészségügyi megoldások finanszírozása, mivel az egészségügyi költségvetést egyszerre több makrotényező feszíti: az európai népesség öregszik és várható élettartama nő, ugyanakkor a döntő részben közfinanszírozott ellátások mögötti állami költségvetések deficitje nem fenntartható. Eva Joly képviselő asszony (Franciaország) szerint a jelenlegi status quo „nem csak az innováció előmozdítása szempontjából elégtelen, de egyszerre túl drága a fejlett és a fejlődő országok számára is. Márpedig az egészség nem luxuscikk, hanem alapvető jog”.
Az egyik legnagyobb problémának a gyógyszerek ára tűnik. Egyre több uniós tagállam, így Magyarország is többféle árkontrollt vezetett be a gyógyszerek forgalmazása terén, de a gyógyszergyártók szerint a profit elérésének lehetősége nélkül nem tudnak kutatásra és fejlesztésre költeni. David Hammerstein, a Transatlantic Consumer Dialogue szakértője szerint az ilyen lépések, különösen a nagy német és spanyol gyógyszerpiacon annak a jelei, hogy a kormányok nem képesek tovább finanszírozni a jelenlegi modellt. Még májusban az EU27 egészségügyi miniszterei olyan új finanszírozási modellek mellett törtek lándzsát, amelyek a gyógyszerárakat és a kutatási-fejlesztési költségeket valamennyire függetlenítik egymástól. Az ENSZ egészségügyi szervezetének közgyűlése pedig határozatban sürgeti az egész világ számára elérhető gyógyszer-innovációt. Paul Rübig EP képviselő (Európai Néppárt, Ausztria) pedig európai szintű gyógyszerár-szabályozó testület felállítását javasolta 2010. október 26-án.
A magas európai gyógyszerárak különösen érzékenyen érintik a keleti tagállamokat, ahol az egészségügyi kassza általában jóval szegényebb, mint a régi tagállamokban. Ramnita Stuikyte (European Aids Treatment Group) szerint különösen súlyos a helyzet Bulgáriában, Romániában, Lengyelországban és a balti államokban. Ezekben az országokban a legmagasabbak a halandósági ráták és a legalacsonyabbak az egy főre jutó gyógyszerkiadások. Mivel az európai politika szerint a belső piacon ki kell egyenlítődnie a gyógyszeráraknak, az új tagállamok a csatlakozással a magasabb árövezethez is csatlakoztak. Példaként elmondta, hogy az közép-európai EU tagállamokban 19-szer drágább egy AIDS beteg gyógyszere, mint Ukrajnában, és például Lettországban csak a betegek 15 százaléka tudja megfizetni az életmentő gyógyszereket.
A közmeghallgatás egyik központi témája a gyógyszerszabadalmak ügye lett. Már 2009 júliusában napvilágot látott az EU jelentése, amely annak a lehetőségét elemezte, hogy az innovatív gyógyszergyártók szándékosan visszatartják a generikus (már szabadalommal nem védett és olcsóbban replikálható) gyógyszerek piacra dobását. Az EU szerint a gyógyszergyártók egyszerre több, eltérő időben lejáró szabadalmi védelmet keresnek a termékeiknek, hogy így tudják lassítani a generikus gyártók által támasztott versenyt. Az Európai Gyógyszergyártók Szövetsége által is elfogadott kompromisszum az EU-ban egységesítené és központosítaná a gyógyszer-szabadalmaztatást, ami egyszerre csökkentené a jogi bizonytalanság és a sokszoros szabadalmaztatás felesleges költségeit. A gyártók szerint azonban nem világos, hogy pontosan melyek is az EU által kifogásolt szabadalmaztatási gyakorlatok és az új központosítás ennek vajon miként vetne gátat. Ezzel szemben Sophia Bloemen (Health Action International, NGO) szerint a gyógyszergyártók jelenleg azért sem költenek eleget innovációra, mert a marketing, a szabadalmak védelmezése és az ezzel kapcsolatos jogorvoslatok nagyobb profittal kecsegtetnek.
Ruxandra Draghia-Akli, az EU Kutatási Főigazgatóságának képviselője szerint új „innovációs ökoszisztémára” van szükség, ami a kutatástól a piacradobásig tartó új innovációs modellt jelentene. Az új modell egyfajta kereslet-ösztönzőre épülhetne, amire pozitív példaként említette az UNITAID sikeres HIV, malária és tuberkolózis-gyógyszer programjait. Ebben a rendszerben az innovatív gyógyszergyártók speciális, köztes jogi helyzetet engedélyeztek a szegény országok generikus gyártói számára, amivel úgy tették elérhetővé a még szabadalommal védett gyógyszereik replikálását a szegényebb fogyasztók számára, hogy ennek a hasznából is részesültek. A harmadik világban megfizethetetlen, szabadalmi díjakat is tartalmazó árak helyett egyfajta jutalékrendszert alkalmaztak, ami az innovatív gyártókat olyan piacokon juttatta anyagi kompenzációhoz, ahol a betegek nem tudták volna megfizetni az eredeti készítményeket, viszont a generikus gyártók a szabadalmi oltalom lejárta előtt megjelenhettek az olcsóbb gyógyszerekkel. Draghia-Akli szerint az EU-nak támogatnia kellene a saját területén belül is egy ilyen, a jelenlegi innovatív-generikus gyógyszer dichotómiát feloldó, újfajta anyagi ösztönzőket lehetővé tevő rendszer bevezetését. James Love, a Knowledge Ecology International pedig a szabadalmi védelem helyett az innovációs versenyt teremtő innovációs díjak rendszerére való áttérést javasolta, amelyben az a fejlesztő részesül a kutatás hasznából, aki először tesz minden gyártó számára elérhetővé egy új gyógyszert.
Az egyre növekvő politikai és civil nyomással szemben a gyógyszergyártók egyfajta defenzívába kényszerültek. Az iparág nevében beszélő Robert Sebbag a sanofi-aventis gyógyszergyártó cégtől arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyártók figyelnek a problémára, és különféle segélyszervezetek nyomására beindították a csak szegény országokban előforduló, és ezért a nyugati gyógyszeripar által korábban figyelmen kívül hagyott betegségek kutatási programját, illetve a szegény országokban a legnagyobb közegészségügyi problémát jelentő malária elleni küzdelmet szabadalmi oltalom nélküli gyógyszerekkel segítik.
