Kevés a radiológus – ez is okozhat ellátási zavarokat
A Telex annak járt utána, hogy mi az oka annak, hogy kevés a radiológus, és ez milyen ellátási problémákat okoz a gyakorlatban.
„A radiológus szakma hanyatlása szorosan összefügg az egészségügy általános hanyatlásával és a magánegészségügy felvirágzásával” – mondta Tamás, aki nyolc éve dolgozik radiológusként egy állami kórházban. Szerinte a szakemberhiány egyik oka éppen az, hogy sok radiológus vándorol át a magánellátásba. A radiológus szerint ebben a szakmában a legkönnyebb magánellátásban elhelyezkedni, mert nagyon sok orvosra van szükség: „Hetente érkeznek hozzám is megkeresések belföldről és külföldről egyaránt.”
Dóra öt éve dolgozik radiológusként egy budapesti kórházban és egy magánintézményben. Ő is azt tapasztalja, hogy nagyon könnyű a magánszférában helyet találni. Sorra nyílnak a kisebb-nagyobb privát rendelők, amik nem működhetnek erős diagnosztikai háttér nélkül.
Ez pedig vonzó lehet, hiszen egy magánintézményben jellemzően több fizetésért kevesebb munkát kell végezni. Nem kell ügyeletet vállalni, sokkal nyugodtabb a munkatempó, jobbak a körülmények. Sok frissen végzett orvosnak hívogató, hogy nem ellenőrzik annyira a szakmai tudást, mint az állami intézményekben. Gyakran a radiológusok a szakvizsga után egyből elkezdenek magánintézményben dolgozni, sokszor szakmai tapasztalat nélkül.
„Az is problémát jelent, hogy a magánintézményekben semmiféle minőségi kontroll nincs: nem ellenőrzik, hogy az elvégzett vizsgálatok szükségesek-e, és az eredményeket szakmailag helyesen értékelik-e” – mondta Tamás. Emiatt előfordul, hogy meg kell ismételni a vizsgálatot. De olyannal is találkozott, hogy a szükségesnél háromszor-négyszer magasabb sugárdózissal végeznek el egy CT-vizsgálatot.
Ez pedig ismét az állami ellátásra tesz plusz terhet, mert a magánegészségügytől vesznek át munkát azzal, hogy a hibásan értékelt leleteket átnézik, bizonyos esetekben újraértékelik. Tamás szerint teszik ezt a betegek és az onkológiai csapat érdekében.
A betegek ebből csak annyit tapasztalnak, hogy míg állami intézményben több hónap múlva kapnak időpontot egy képalkotó vizsgálatra, a magánegészségügyben egy héten belül.
És ezzel el is érkeztünk a szakemberhiány másik okához, a túlterheltséghez. A magánegészségügybe vándorlás és a túlterheltség ok-okozati összefüggésben van egymással. Azáltal, hogy sok frissen végzett szakember megy el a magánellátásba, a szakma kiöregszik és nagyobb teher hárul az állami szférára. De fordítva is igaz: a túlterheltség miatt még több orvos hagyja ott az állami szférát. Míg nyugati államokban jobban szabályozott, hogy egy radiológus mennyit dolgozhat, itthon általában két-háromszoros túlmunka az elvárás. Míg egy holland mammográfus egy nap alatt 15 beteget vizsgál meg, egy magyar ennek a dupláját.
Az öt éve radiológusként dolgozó Dóra egy példával szemléltette a leterheltség mértékét: egy negatív hasiultrahang-vizsgálat öltözéssel, korrekt tájékoztatással, a lelet megírásával együtt minimum 15-20 perc. Ha a páciensnek bonyolultabb előzménye van, több régiót kell vizsgálni, esetleg nehezen mozog, vagy találnak valamilyen elváltozást, ez az idő hosszabb lehet. Egy nyol órás munkaidőbe 32 beteg férhet bele, de ezt úgy, hogy az orvos nem áll fel, nem eszik, nem megy mosdóba. „Én még nem láttam olyan kórházat, ahol a betegszám 50 alatt lett volna naponta.
Ez pedig hosszú várólistákat, frusztrált, sokat várakozó betegeket, ideges, stresszes orvosokat eredményez” – mondta Dóra. A teljesíthetetlen mennyiségű feladatot több, jó minőségű ultrahanggéppel, több orvossal és asszisztenssel lehetne enyhíteni.
