Két földrész irányelvei

Hypertonia-ajánlások

A hypertonia kezelésének új amerikai irányelvei (JNC VII.) májusban jelentek meg, júniusban pedig közzétették az Európai Hypertonia Társaság és az Európai Kardiológusok Társaságának közös ajánlását. Bár ugyanannak a betegségnek a kezeléséről van szó, a két irányelv néhány ponton mégis alapvetően különbözik.

Az amerikai irányelvekben egyszerűbb – vagy fogalmazzunk úgy: gyakorlatiasabb – a vérnyomásértékek besorolása. A tengerentúli kollégák szövődménymentes magas vérnyomás esetén a kis adagú thiazid-diuretikumra alapozott kezelést részesítik előnyben, és csak speciális esetekben javasolnak más gyógyszercsoportra alapozott kezelést. Az európai kezelési irányelv a hypertoniában is szenvedő beteg komplex, a teljes kardiovaszkuláris kockázatot is figyelembe vevő kezelését hangsúlyozza, és egy, a korszerű vérnyomáscsökkentők bármelyikén alapuló, kombinált terápiát javasol.

Kétféle besorolás

Az amerikai irányelv megkülönböztet normális vérnyomást (120, illetve 80 Hgmm alatti értékek), praehypertoniát (120–139 Hgmm-es szisztolés és 80–89 Hgmm-es diasztolés érték), 1. fokozatú hypertoniát (140–159, illetve 90–99 Hgmm), végül 2. fokozatú hypertoniát (160, illetve 100 Hgmm felett). A praehypertonia fogalmának bevezetését az amerikai ajánlás azért tartja fontosnak, mert az ebben a vérnyomástartományban megkezdett életmód-változtatás az esetek jelentős részében megelőzheti vagy késleltetheti a betegséget. A 130/80–139/89 Hgmm-es vérnyomás kétszer olyan gyakran megy át hypertoniába, mint az alacsonyabb.