Betegszabadság, táppénz
Keresőképtelenség
Saját betegség vagy 12 évnél fiatalabb gyermek ápolása
A keresőképtelenség elbírálásának célja, hogy a betegszabadság, illetőleg a táppénz igénybevételéhez megállapítsa és igazolja, hogy a munkavállaló (biztosított) a munkáját betegsége vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermeke ápolása miatt nem tudja ellátni.
A jogszabály szerint a keresőképtelenséget a beteg vagy a beteg gyermek háziorvosa bírálhatja el, és ha nem ez történik, abban az esetben a vizsgálatot végző orvosnak haladéktalanul értesítenie kell erről a biztosított vagy a biztosított gyermekének háziorvosát.
A keresőképtelenség a vizsgálatra jelentkezés időpontjától eltérően, legfeljebb öt napra visszamenőleg is igazolható.
Amennyiben a keresőképtelen személy tartózkodási helye a keresőképtelenség tartama alatt megváltozik, akkor az azt megállapító orvos az állományba vételt lezárja, s a beteg állapotáról igazolást ad ki. Ezzel a betegnek kell felkeresnie az új tartózkodási helyén lévő, keresőképtelenség megállapítására jogosult orvost.
Keresőképessé kell nyilvánítani azt, aki egészségi állapota javulása következtében munkája elvégzésére már alkalmas, illetve akinek gyermeke további ápolást már nem igényel.
A keresőképtelenség okát a vizsgáló orvosnak a betegdokumentációban rögzítenie kell, s egy, a rendelet mellékletében szereplő „Orvosi Igazolás a keresőképtelen (terhességi) állományba vételről” című nyomtatványt is ki kell töltenie.
Amennyiben a keresőképtelenség ideje a 8 napot meghaladja, akkor az „Orvosi Igazolás a folyamatos keresőképtelenségről” megnevezésű nyomtatványt kell legalább kéthetenként kiállítani. Ezeket a nyomtatványokat a beteg
részére át kell adni.
A keresőképtelen biztosítottakról a háziorvos a rendelet mellékleteként szereplő naplót köteles vezetni.
A keresőképtelenséget elbíráló orvos heti jelentést küld a területileg illetékes megyei egészségbiztosítási pénztár részére a keresőképtelenné, illetve keresőképessé nyilvánított személyekről.