Kényszergyógykezelés: meghatározott ideig

 Ha a meghatározott időtartam lejárta után is szükséges a kezelés, azt a „civil” pszichiátrián kell folytatni.
 

A hír kapcsán az a rémhír is napvilágot látott, hogy a hatályba lépés napján több mint 20 főt elbocsátanak az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI) pszichiátriai osztályairól. Dr. Bitter István professzor, a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli elnöke sajtóközleményben tudatta, hogy Európa más országaival ellentétben Magyarországon nincs olyan, úgynevezett magas biztonságú pszichiátriai vagy igazságügyi pszichiátriai osztály, ahol a szakma szabályai szerint kezelnék a magas kockázatú betegeket, nincsenek speciális kórtermek, biztonsági technológia, az egyre szerényebb létszámú szakorvosi-szakdolgozói stáb pedig felkészületlen erre a feladatra.

 

Ráadásul, mivel nem szabályos betegfelvételi úton, hanem az egészségügyi ellátórendszeren kívülről érkeznek a volt kényszergyógykezeltek, jelen állás szerint semmilyen finanszírozást sem kapnak majd a gyógyítóik.

 

A szaktárca arra a kérdésünkre, hogy a rendelkezésre álló néhány év alatt a felmerült hiányosságokat hogyan tervezik orvosolni, nem válaszolt. Közleményben tudatta: „A szabályozás módosítása kapcsán az Egészségügyi Minisztérium néző pontjából elsődleges fontosságú, hogy a kényszergyógykezelés alatt álló személyek nem kezelhetők közönséges bűnözőként. Ők ugyanis mindenekelőtt beteg embertársaink, akik esetében – összhangban az emberi jogok eszményében is tükröződő európai értékrenddel – lehetőség szerint a gyógyítást kell megkísérelni. Ugyanilyen fontos azonban az is, hogy amennyiben az érintett pszichiátriai beteg állapotában a kényszergyógykezelés ideje alatt nem áll be olyan kedvező  változás, amely a bíróság által meghatározott időtartam letelte után lehetővé teszi a szabadon bocsátást, az érintett nem kerülhet az utcára. Ilyenkor a kényszergyógykezelt személyt civil pszichiátriai intézetbe szállítják, vagyis a kezelése ugyanolyan körülmények között folytatódik, mint az intézetben kezelt többi pszichiátriai betegé.”

 

A törvénymódosítást az indokolta, hogy a határozatlan ideig tartó kényszergyógykezelés elviekben tovább tarthat, mint ha az illetőt ugyanezen bűncselekményért szabadságvesztésre ítélnék – s ez emberi jogi szempontból kifogásolható.

 

Kényszergyógykezelést azokkal szemben kell elrendelni, akik erőszakos, illetve közveszélyt okozó cselekményt követtek el, azonban kóros elmeállapotuk miatt nem büntethetők és tartani kell attól, hogy újabb bűncselekményt követnek el (feltéve, hogy büntethetőségük esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni). Ez esetben is megvádolják az elkövetőt, akit, mivel nem beszámítható, a bíróság felment, s egyúttal elrendeli kényszergyógykezelését az IMEI-ben.

 

„Jelenleg 240–260 embert kezelünk, akik között nem csak kényszergyógykezeltek vannak. Itt kapnak helyet azok is, akiknek a megfigyelését a bíróság elrendelte, vagy akiknek a büntetésük letöltése során, a börtönben alakultak ki pszichés zavaraik, illetve azok, akik olyan pszichiátriai tüneteket produkálnak, amelyek miatt előzetes letartóztatásukat itt kell végrehajtani. Májusig az alkoholisták kényszergyógyítása is itt folyik” – tájékoztat dr. Antal Albert, az IMEI főigazgató főorvosa.

 

A Büntető Törvénykönyv jelenleg hatályos rendelkezése szerint a bíróság elrendeli a kényszergyógykezelést, de annak tartamát nem szabja meg. Szükségességét félévente felül kell vizsgálni, s ha már nem indokolt, a bíróság megszünteti. Jogvédők többször kifogásolták, hogy az ilyen bírósági tárgyalás puszta formalitás. Dr. Hamula János orvos igazgató és Antal Albert szerint ez nem így van: a döntést számos vizsgálat előzi meg, és több szakember alkot véleményt a kényszergyógykezeltről; az IMEI pszichológiai véleményt csatol a javaslata mellé, a bíróság pedig igazságügyi elmeszakértőt rendel ki, s ezek alapján hozza meg a döntést.

 

A kényszergyógykezelés átlagosan 4–6 évig tart. A kényszergyógykezeltek többsége 30 és 60 év közötti skizofrén férfi, nyolcan emberölés, a többiek ennek kísérlete vagy más súlyos bűncselekmény miatt vannak az intézetben. Az intézet igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a kényszergyógykezeltnek ne szakadjon meg a kapcsolata a családdal, s majdan visszafogadják. Ez az esetek egy részében nem sikerül, hiszen az erőszakot többnyire a családtagok ellen követik el. Van, hogy a támadást túlélő hozzátartozók nem bocsátanak meg, míg mások félnek, s ezért nem akarják viszontlátni a családban az elkövetőt. A szülők jobbára megbocsátók, hiszen mégis csak az ő gyerekükről van szó – fogalmaz Antal Albert. Ha nincs visszaút a családba, úgy elmeszociális otthonba kerül a beteg. Mindezt azonban megelőzi az adaptációs szabadság, ami 30 napig engedélyezhető és legfeljebb még 30 nappal meghosszabbítható. Így kiderül, a beteg miként tud eligazodni a kinti, megváltozott világban.

 

A kényszergyógykezeltek között nem jellemző a visszaesés, az az elmúlt 15 évben 4,5 százaléknyi volt. Az ismételt bűnelkövetés abból adódik, hogy az illető alkoholizálni kezd, nem szedi a gyógyszerét és nem jár az ideggondozóba. Ezek a pszichiátriai betegségek ugyanis nem gyógyulnak meg, csak tünetmentessé tehetők. A gyógyszerszedés hiánya miatt ismételten kialakul az agresszív magatartás, s ugyanaz az életszituáció jön létre, amelyben az illető az első cselekményét elkövette – mondja Hamula János. Eddig csupán egyetlen személy volt, aki azért követett el újabb bűncselekményt, hogy visszakerülhessen. 
 

Forrás: Bánfai Tamara, Medical Tribune