Kemikália-térkép készül
Százezer féle vegyi anyag található a mindennapos használatban lévő termékekben, és 90 százalékuk esetében semmiféle biztonságossági adattal nem rendelkezünk. Toxikológusok az ismert 10 százalék alapján akarják megbecsülni a többi veszélyességét.
A Johns Hopkins Bloomberg School of Public Health kutatói katalogizálták az a tízezer vegyi anyagot, amelyek esetében rendelkezünk biztonságossági adatokkal, és létrehoztak egy olyan kemikália-térképet, ami a reményeik szerint segít annak megjóslásában, hogy mennyire toxikusak azok a molekulák, amelyekkel kapcsolatban nem rendelkezünk ilyen információval, azonban a különböző fogyasztási cikkekben megtalálhatók. Thomas Hartung utolsó szerző és munkatársainak a kemikália-térkép létrehozásáról beszámoló tanulmánya – Global analysis of the publicly available safety data for 9,801 chemicals registered under the European REACH legislation from 2008-2014 – az Alternatives to Animal Experiments című szaklapban jelent meg.
A tanulmányban a toxikológus-szerzők kifejtik, hogy mivel milliárdokba kerülne minden egyes vegyi anyag esetében elvégezni a biztonságossági vizsgálatokat, ezért inkább kidolgoztak egy számítógépes modellt, aminek segítségével megmondható, hogy egy nem vizsgált molekula melyik már tesztelthez hasonlít a leginkább, így alkalmazása esetén milyen kockázatok jelentkezésére számíthatunk.
Az Európai Unió illetékes hivatala, az Európai Vegyianyag Ügynökség (European Chemical Agency/ECHA) 2007-ben kezdte regisztrálni a különféle vegyi anyagokat (pl. oldószerek, detergensek, színező anyagok, festékek, élelmiszer-adalékanyagok), miután az unió törvényt hozott azzal kapcsolatosan, hogy minden olyan vegyi anyag biztonságossági adatát össze kell gyűjteni, amelyből évente egy tonnánál többet adnak el az európai piacokon (Registration, Evaluation, Authorisation and Restriction of Chemicals/REACH). A térképkészítéshez Hartung és munkatársai kereshető adatbázisba rendezték az ECHA-hoz beadott vizsgálati eredményeket, és standardizált szövegben írták le az eddig regisztrált tízezer vegyi anyaggal kapcsolatosan ismert kockázatokat, továbbá felhasználták annak a 816 ezer tanulmánynak az adatait is, amelyek ezekkel az anyagokkal foglalkoznak, és leírják, milyen kockázatot hordoznak a vegyszerek az emberi egészségre. (A vegyi anyagok leggyakoribb ismert veszélye az allergiás bőrreakció, ami az anyagok 20%-a esetében jelentkezik, a második leggyakoribb a szem-irritáció, amit 17%-uk vált ki, a bonyolultabb kimenetek között találjuk pl. a fejlődési rendellenességet kiváltó hatást.) A kutatók a térképet magát az ismert toxicitású anyagok csoportosításával hozták létre.
Mint Hartung elmondja, 90 ezer kemikália esetében hiányoznak a biztonságossági adatok, azonban a térkép használatával az eddigi módszereknél nagyságrenddel pontosabban megmondható, hogy egy-egy molekula a biztonságos kemikáliák közelébe tartozik-e, vagy olyan szomszédai vannak, amelyek ismert veszélyekkel rendelkeznek. Ha veszélyes területre kerül a térképen az adott anyag, be kellene tiltani a használatát, kivéve, ha a gyártója nem akarja elfogadni a veszélyesnek nyilvánítást, és vállalja a biztonságossági vizsgálatok kivitelezését.
Az adatbázis létrehozásával párhuzamosan Hartung és munkatársai 30 nemzetközi szakértő bevonásával egy olyan irányelvet is létrehoztak, amely bemutatja a nem tesztelt molekulák karakterizálásának folyamatát (read-across). A kutatók szerint a kemikália-térkép használatával nemcsak az emberi egészséget lehetne védeni, de sokmillió kísérleti állat életét is meg lehetne kímélni.
Mint Hartung kifejti: „Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy nem történik valami meglepő, azonban ennek az óriási adatbázisnak a használatával jelentősen csökkenthetjük a kellemetlen meglepetések esélyét. A térkép révén az olyan anyagok biztonságossági problémái is előre jelezhetők, amelyeket még meg se szintetizáltak.”
A térképet a kutatók a közeljövőben nyilvánosságra akarják hozni, és arra is felhívják a figyelmet, a legjobb lenne, ha a REACH tudományos adatait megnyitnák a kutatók előtt, ma ugyanis ez az uniós adattár nem nyilvános. Az adatok nyilvánossága segíthetne abban is, hogy a jövőben kevésbé veszélyes anyagok kerüljenek a fogyasztási cikkekbe, illetve hogy a gyakran használt veszélyes anyagokat biztonságosabbra cserélhessük.
A toxikológus azt is hozzáteszi, hogy a nem biztonságos kategóriába kerülő kemikáliákat is lehet használni, de ismerni kell a veszélyeiket, így pl. ha egy anyagról kiderül, hogy bőrirritációt okoz, oda kell figyelni, hogy keveset használjunk belőle, és védjük valamilyen módszerrel a bőrünket. A tudás révén megvédhetjük magunkat, ami annak szükségességére utal, hogy a szélesebb közönség is megismerhesse a REACH adatait, írják tanulmányukban a toxikológusok. A REACH megnyitásáért a tudósközösségnek és a törvényhozóknak egyaránt fel kellene emelnie a szavukat.
