Katasztrofális hatások

A földi klímaváltozás esetleges következményei között még a témával foglalkozó szakemberek is ritkán említik a nagy valószínűséggel bekövetkező drámai egészségügyi hatásokat. Azokat, amelyeket ugyanakkor már most három kategóriába soroltak: direkt hatások, amelyeket a különleges időjárási helyzetek (pl. kánikula, fagyok) idéznek elő; ökológiai változások, amelyek közvetetten betegítenek meg (pl. allergia), valamint az extrém helyzetek (árvizek, hurrikánok stb.) miatt fokozódó fertőzésveszély.

Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi testületének jelentése szerint nagy a valószínűsége annak, hogy az időjárás-változás következtében a jövőben számottevően több áldozatot szed majd a kánikula. A forróság Franciaországban például már tavaly nyáron több mint 15 ezer halálos áldozatot követelt, de 1995-ben Chicagóban az öt napig tartó hőhullám alatt is 85 százalékkal emelkedett a napi halálozás – félezren vesztették életüket. Az utóbbi néhány évtized éghajlatváltozásának számlájára írja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2002-es jelentése a világon regisztrált hasmenéses megbetegedések 2,4 és a maláriás fertőzések 6 százalékát is. Az extrém hőingadozások miatt bizonyos fertőző betegségek (malária, dengue láz, sárgaláz), valamint az élelmiszerek közvetítésével terjedő járványok (szalmonellózis) rendszeresen visszatérnek. A melegebb klíma katalizálja a betegséget terjesztő kórokozók, illetve gazdaállataik (szúnyogok, kullancsok) szaporodását, és lerövidíti azok fejlődési ciklusát. Általános tapasztalat, hogy az enyhe telet követő években megnő a fertőzésveszély (vírusos agyhártyagyulladás, Lyme-kór, hantavírusos tüdőgyulladás stb.). Árvizek után pedig gyakoribbak a rágcsálók által terjesztett fertőző kórok (leptospirózis, tularémia, vírusos vérvizelés). A szárazság és az árvizek egyaránt fokozzák a különböző gyomor- és bélrendszeri fertőzések kockázatát.