Kalória-restrikció:
Csökken a betegségkockázat és lassul az öregedés
Megjelentek az első humán kalória-restrikciós klinikai vizsgálat eredményei. Az Amerikai Gerontológus Társaság lapjában megjelent tanulmány az államilag finanszírozott kutatás publikus biobankba került adatain alapul.
A The Journals of Gerontology, Series A: Biological Sciences and Medical Sciences című folyóirat tanulmánya – Daniel Belsky és munkatársai: Change in the Rate of Biological Aging in Response to Caloric Restriction: CALERIE Biobank Analysis – megállapítja: a kalória-restrikció emberek esetén is lassítja a biológiai öregedést. Fontos a dózis szerepe is: a növekvő mértékű kalória-restrikció egyre nagyobb mértékű hatást vált ki (a vizsgálati alanyok átlagosan 10%-os kalória-restrikciót értek el és tartottak fenn az utánkövetés két éve alatt).
A kalória-restrikció élettartam-növelő hatását több mint 80 éve rövid élettartamú laboratóriumi állatokkal, rágcsálókkal végzett kísérletekben mutatták ki, a közelmúltban azonban főemlősökön is igazolták a hatást, aminek következtében újult erőre kaptak a kalória-restrikció élettartam-növelő hatásmechanizmusának tisztázását célul tűző kutatások. Sőt a legtöbb élettartam-növeléssel foglalkozó vizsgálatban a kalória-restrikció jelenti az arany-standardot, amihez képest az új gyógyszerek és öregedés elleni stratégiák (geroprotektív terápiák) hatékonyságát mérik, magyarázzák nyilatkozatukban a kutatók.
Az élettartam-növelő hatás mint kimenet mérése nagy kihívást jelent a humán vizsgálatokban, mivel az ehhez szükséges hosszú utánkövetés igen drága lehet. Ezt megspórolandó, a biológiai öregedés mérésére a kutatók többféle összetett módszert is kitaláltak, amivel a rendszer (az élő szervezet) integritásának változását számszerűsítik. Jelen vizsgálatban két független algoritmust is használtak (Klemera–Doubal módszer/KDM és homeosztatikus diszreguláció mérése), és mindkettővel azt lehetett kimutatni: a kalória-restrikció hatására csökken a betegségkockázat és lassul az öregedés. (Az algoritmusok a következő adatokat használták: szérum albumin, alkalikus foszfatáz, C-reaktív fehérje, össz-koleszterin, kreatinin, glikált hemoglobin, szisztolés vérnyomás, urea nitrogén, húgysav, fehérvérsejtszám.)
A vizsgálat maga – CALERIE: Comprehensive Assessment of the Long-term Effects of Reducing Intake of Energy – randomizált, kontrollált elrendezésben fiatal (átlagéletkor: 38 év), nem elhízott egészséges személyeket (220 fő) követett 2 évig. A KDM algoritmus pl. a következő eredményt adta: a normális kalóriamennyiséget fogyasztó csoport átlagosan 0,71 KDM-évet öregedett évenként, míg az átlagosan 10%-os kalória-restrikciót tartó csoport tagjai átlagosan 0,11 KDM-évet öregedtek évenként – ez utóbbi eredmény nem különbözött statisztikailag a nullától. A lassult biológiai öregedés nem súlyvesztésnek volt köszönhető.
Mint a kutatók hozzáteszik: az öregedés jelei már fiatal felnőtt korban megjelennek, így a geroprotektív terápiák valószínűleg akkor a leghatékonyabbak, ha már korán, az életkorral összefüggő betegségek kialakulása előtt megkezdődnek.
A CALERIE vizsgálat adatai nyilvános adatbankban (https://calerie.duke.edu/) hozzáférhetők.
