hirdetés
2021. július. 31., szombat - Oszkár.
hirdetés

Egészségpolitika

Jogosabb a jognál

A jog természeténél fogva tökéletlen, és ezt ő maga is felismeri. Fontos, hogy ebből a felismerésből ne következzen még nagyobb tökéletlenség.
A jognak alapfeladata, hogy igazságos legyen, ugyanakkor szabályokban, vagyis nem minden emberre, helyzetre külön osztott igazságban, hanem típusmegoldásokban, ha úgy tetszik, sorozatgyártásban kell gondolkodnia, mivel a törvények nem sorolhatják fel mind a tízmillió magyar állampolgár (nem is beszélve a turistákról) minden érdemét, körülményét. Így aztán van, aki éppen lemarad egy támogatásról, pedig sokkal rokonszenvesebb úriember, mint a másik, aki kap belőle annak ellenére, hogy egy kiállhatatlan alak, az egyetemről egy ponttal lecsúszott felvételiző meg lehet, hogy fél éves súlyos betegségen van túl, vagy éppen pont azt az egy anyagrészt nem tudta, amelyiket kérdezték, de hát, ahogy mondtam, a jog tökéletlen.

Amikor úgy tűnik, hogy a jog vaskalapossága már az életszerűtlenségig igazságtalanná teszi a mindennapokat, az eddigi jogtörténeti tapasztalatok alapján kétféle megoldás adódik. A római-angol modell külön méltányossági meghallgatást, eljárást tett lehetővé, amikor valaki úgy érezte, hogy egyéni helyzetének különlegessége miatt rá nézve igazságtalan egy, a szigorú jog alapján meghozott ítélet. A másik, a svájci megoldás pedig igazságos elemekkel teszi emberarcúvá magát a jogot: az egyik előző témánál maradva ezt a szemléletet tükrözi például a hátrányos helyzetű diákok pozitív diszkriminációja egy felvételi vizsgán.

A magyar jogban – a svájci típusú méltányosság fokozatos terjedése mellett – a kevés külön méltányossági (tehát római-angol modell szerinti) eljárás közül talán a legismertebb az OEP méltányossági jogköre. Ez a gyakorlatban főként az egyébként Magyarországon nem finanszírozott, többnyire új, költséges daganatellenes vagy idegrendszeri megbetegedéseket gyógyító szerek egyedi méltányosság keretében történő támogatására ad lehetőséget. (Természetesen van lehetőség más kezelés, eszköz méltányossági támogatásra is.)

Ezekben a méltányossági eljárásokban tehát azt kell a betegnek (orvosszakmai támogatással) bizonyítania, hogy neki valami miatt az egyébként ennek ellentmondó szabályok ellenére meg kellene kapnia a társadalombiztosítás keretében az adott készítményt. Ilyen ok lehet az egyébként támogatott gyógyszernek az adott betegnél megfigyelt súlyos mellékhatása vagy másik meglévő betegség miatti kizárása. Számít a szociális helyzet, a készítmény „megbízhatósága” (hasonló betegségben esetleg már finanszírozza az OEP).

Ez önmagában nagyon szép, és segít abban, hogy a tudomány fejlődésével nyilván csak nehézkesen lépést tartó finanszírozás miatt minél kevesebben szenvedjenek hiányt a szükséges ellátásban. Csakhogy a méltányosság a „rendes” jogszolgáltatásnál is szilárdabb következetességet, befolyásolhatatlanságot igényel, ami Magyarországon hiánycikk. Csak hallomásból ismerek az utóbbi tizenkét évből éppen ezért kétes igazságtartamú történeteket, mindenesetre nem szívesen volnék annak az OEP-köztisztviselőnek a helyében, akinek egy ilyen döntés előtt „odaszól” valamelyik nagyhatalmú politikus, hiszen élet-halálról van szó, daganatos betegségben szenvedő rokon túlélési esélyéről. Sőt: a kiosztható keretről talán pont az fog jövőre dönteni, akinek a rokona ügyét kellene egy kicsit „gondozni”. A nép egyszerű lányai/fiai, akik pedig ezért nem kapják meg a szert, szintén csak arc nélküli akták, a szigorú jog szerint pedig ugye egyébként sem járna nekik, amit kérnek, úgyhogy nem is annyira nehéz engedni a nyomásnak.

A mai magyar morális helyzetben – bármennyire kegyetlen is – ezt a fajta méltányosságot szerintem nem volna szabad alkalmazni, ehelyett pontos kritériumrendszert, akár pontrendszert kellene kidolgozni az új, drága eljárások támogatásának engedélyezésére. Ezáltal ha nem is kijátszhatatlan, de legalább ellenőrizhetőbb lenne a folyamat. Igaz, hogy így egyesek a jog igazságtalansága folytán elesnének a támogatástól, viszont nagyban korlátozódna a manipulációs lehetőség.

Addig is azt javasolom mindenkinek, aki egyedi méltányossági kérelemmel kíván élni, hogy olvassa el részletesen a figyelembe veendő szempontokat (217/1997. kormányrendelet 11/B – 11/E. paragrafusai), mivel saját hatósági felülbírálati tapasztalatom szerint sokszor már a beadvány elkészítésénél eldől (negatív irányban) a kérelem sorsa, mivel a kérelmek sokszor nem felelnek meg a jogszabályi feltételeknek.
Kovácsy Zsombor, jogomvanhozza.hu

cimkék

hirdetés

Könyveink