Jó lelki egyensúllyal a csillagos ég a határ

A magyar olimpikonok egyike, Szász Emese mentális egészsége érdekében másfél éve pszichiáterhez jár, mégpedig Csernus Imréhez. A vívóbajnok azt mondja, e találkozások jóvoltából jött rá, hogy korábban olyan gyerekes vonásokat is dédelgetett, amelyek már nem illenek egy huszonéves nőhöz. Leküzdötte belső konfliktusait, önbizalomra tett szert, s így valósággal pszichés lökést kapott, amitől fizikai erőnléte fokozódott, s a nehezebb ellenfeleket is le tudja győzni.
Az élsportolók pszichikai felkészítésének sajátosságiról kérdeztem Csernus Imrét, aki jártas sportlélektanban; három éve hivatalból tartja karban a Győri ETO csapatának pszichéjét.

 
- Különbözik-e a sportoló lelke az átlagemberétől?

- Szerintem nem különbözik, ő is éppolyan problémákkal találkozik, mint egy hétköznapi ember, aki elmegy dolgozni, a közlekedésben eltölt két órát, a munkahelyén nyolc-tizenkét órát. A sportolónak éppúgy van magánélete, van vagy nincs párkapcsolata, neki éppúgy meghalnak a szülei, mint bármelyik átlagembernek. A sportoló nagyon kemény fizikális és mentális munkát fejt ki. De ki az, aki a mai világban nem ugyanezt teszi?

- Az élsportolókkal sem más a helyzet?

- Az élsport olyan, mintha katonaság lenne. Nagyon kevés szabadsággal, rengeteg lemondással jár. Résztvevői irgalmatlan mentális és fizikális megterhelésnek vannak kitéve, de az izmok úgy-ahogy bírják még. A mentális megterheléssel az utóbbi időben kezdtek el foglalkozni, hogy az ebből fakadó görcsöket és frusztrációkat oldják az élsportolókban. A sport az ő életüknek is csak egy, igaz, fontos terepe. Ezen kívül rengeteg egyéb terület van, amelyet az élsportolók olykor elhanyagolnak. A nagy kötöttség miatt esetleg az öltözködésükre nem fordítanak kellő figyelmet, vagy éppen túlzásba esnek vele. Fontos a testtartás is. Egy barátságos mérkőzés után az egyik válogatott focista elmondta, hogy a meccset már azelőtt elveszítette a magyar csapat, mielőtt kiment a pályára. Amikor a kivezető folyosón sorakoztak, az ellenfél úgy nézett rájuk, hogy ki tudta húzni magát, a mieink meg leszegett fejjel, búval bélelten ácsorogtak. Ekkor eldőlt a mérkőzés.

- Lehet ez nemzeti sajátosság?

- Sajnos lehet. Nem a búval béleltség, mert az már következmény. Az élet bizonyos terén a magyar embernek kifejezett önbizalomhiánya van. S ez kihatással van fizikális megmérettetés esetén a teljesítményre is, mert ahhoz stabil belső béke szükségeltetik. Ha valaki jól érzi magát a bőrében, gondolatai elégedettséget sugallnak és a szívében boldogságérzet honol, akkor bármire képes, amire addig megtanították, s aminek elsajátításába mérhetetlenül sok energiát ölt bele. Ha nincs baj a mentális egészségével, akkor nemcsak edzésspíler a sportoló, hanem éles versenyben is jól teljesít. Ilyenkor a csillagos ég a határ.

- Nemzedékek alatt ránk rakódott rossz örökségben találja meg az általános lehangoltság és önbizalomhiány okát?

- Nem tanítanak meg bennünket arra, hogy a belső frusztrációnkat képesek legyünk kommunikálni, hogy ne legyünk ennyire zárkózottak, tudjunk örülni a hétköznapoknak, a mai napnak, az életnek. Bármerre járok az országban, mindenfelé a búval béleltséget látom, alig találkozom olyan emberrel, aki mosolyogva közlekedik az utcán, vagy úgy, hogy ki tudja húzni magát... Ehhez kapcsolódik a hétköznapi embereket érintő súlyos probléma: ahelyett, hogy mindennapi frusztráltságukon a maguk energiájával kezdenének el változtatni, borzasztóan sokan ezt mások eredményeivel igyekeznek kompenzálni. Elkezdik sulykolni a versenyzőnek: ugye te aranyat fogsz elérni, mert akkor én büszkélkedhetem a környezetemben, hogy igen ő az én fiam. De ez a fiú gyümölcse, az ő eredménye!

- Minden olimpikonnak van pszichológusa?

- Ezt nem tudom, ez a szövetségek dolga.

- Kellene, hogy legyen?

- Szerintem igen. Vegyük csak Kolonics György halálának szomorú aktualitását!

- Talán arra utal, hogy lelki oka volt a kenus halálának, hiszen a boncolásnál nem találtak testi rendellenességet?

- Egyértelműen így gondolom. Tudja, hogy leggyakrabban micsoda a lelki ok? Mi az, ami zűrzavaros? A párkapcsolat.

- Ebbe bele lehet halni?

- Ismeri a mondást, hogy "megszakadt a szíve bánatában? A régi paraszti nyelvezet nem véletlenül alkotta meg ezt a metaforát. Érdekesek a megmagyarázhatatlan szívproblémák. Ilyenkor mindenki doppingolásra gondol. De az éremnek több oldala van. Hogy Gyuri milyen párkapcsolati háttérrel rendelkezett, azt a közelállók és a társak tudják. Magam meg azt tudom, hogy a mentálisan megfelelően felkészített ember körül történhet bármi, mert a halálesettől elkezdve a tragédián át az örömig mindent fel tud dolgozni. Kolonics Gyuri sajnos meghalt, de ott maradtak a társak és velük egy hatalmas krízis. Nagyon sokan szerették Gyurit, azonban ha nem tudják őt elengedni, akkor ezt a terhet magukkal fogják cipelni, legelőször is az olimpiára. Ha a szövetség hitelesen szeretné kezelni az esetet, akkor mind a tizenvalahány érintett emberhez külső szakértőt hív, akik intenzív krízisintervenicót végeznek. Beszélhesse ki minden evezős az érzéseit, azt, hogy ki mire emlékszik, melyek voltak Gyuri utolsó szavai, kihez szólt utoljára…
- Nem a seb újbóli feltépése ez?

- A seb alatt genny van, mert fáj, ha az itt maradottak rágondolnak a társukra. A gennynek ki kell tisztulnia, hogy a fájdalom megszűnjön. Lehet úgy viselkedni, mintha erős csávó lennék és meg tudnám mutatni, hogy állom a megpróbáltatást, de a lelki sérülés belül munkálkodik és rombol.

Mátraházi Zsuzsa (MTI-Press)