Ízes diagnosztikum

Az orchideák máig legismertebb hatóanyaga édességek ízesítésében hódított teret. A vanília előállításához felhasználható fajok közül a legjelentősebb a Vanilla planifolia. A konyhaművészetben használt vaníliarúd a trópusi erdők fán élő növényeinek hüvelyszerű toktermése. A növény neve a vagina szó torzulásával keletkezett. A vanília dél-amerikai növény, a 16. században került át Európába, ahol hamar népszerűvé vált. A növekvő igények kielégítésére megkísérelték a növény termesztését. A vanília nagyüzemi szaporítása megoldható, de rendkívül költséges, mert a virágok beporzását – amit természetes élőhelyén a trópusi madarak végeznek – mesterséges úton kell megtenni. A vaníliarudak fő ízanyagát, a vanillint gazdasági megfontolásokból ma már szintetikusan állítják elő. A vanillin és az azt tartalmazó „vaníliás cukor” azonban csak emlékeztet a természetes vaníliaízre, mivel a növény termése a vanillinen kívül számos egyéb kellemes illatú és ízű szerves vegyületet tartalmaz. A vaníliát a dél-amerikai indiánok – például az aztékok – gyógyászati céllal is alkalmazták. Jelenleg kemoterápia esetén kialakuló étvágytalanság vagy hányinger kezelésében próbálkoznak a növénnyel. A vanília egyik sajátos felhasználási lehetősége az Alzheimer- kórban kialakuló szagláscsökkenés diagnosztizálása.