hirdetés

Itthon is elérhető kezelésekért utaznak Frankfurtba a betegek

Magyar betegek tömegével utaznak Frankfurtba olyan daganatkezelésekért, amelyek itthon is elérhetők, derül ki a 24.hu összeállításából.

Az utóbbi időben jelentősen megnőtt a külföldön kezelt magyar daganatos betegek száma. Sokan egy frankfurti klinikát és vezető radiológusát, Thomas Voglt keresik fel a „csodakezelés” reményében, jelentős anyagi áldozatokat vállalva. A hazai szakemberek szerint azonban a német professzor nem tesz csodát, módszerei itthon is elérhetők, sőt, a külföldi gyakorlat szakmailag nem mindig megalapozott.

A 24.hu cikke szerint az érintett magyar betegek gyakran a közösségi médiából értesülnek a professzorról, és azért fizetnek ki rengeteg pénzt, mert úgy vélik, itthon lassabban jutnak ellátáshoz, illetve reménykednek az évek óta tünetmentes élet ígéretében. A cikk egy érintett páciens történetén keresztül mutatja be a magyar egészségügyi rendszer hiányosságait, amelyek miatt a betegek kétségbeesetten keresnek alternatív megoldásokat. A kálvária gyakran a diagnózis felállításának lassúságával vagy félreértelmezésével kezdődik, majd a megfelelő kezelések elutasításával folytatódik az onkoteamek részéről, miközben az idő kulcsfontosságú faktor.

A frankfurti klinikán alkalmazott módszerek azonban nem jelentenek csodát, és ami még fontosabb, itthon is elérhetők – erősítette meg Bodoky György onkológus professzor, a Dél-pesti Centrumkórház Onkológiai Centrumának főorvosa, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tiszteletbeli elnöke is, aki szerint az említett külföldi intézmények éppen a kapaszkodót kereső, előrehaladott stádiumú betegek kiszolgáltatottságát használják ki. A professzor kiemelte, hogy Thomas Vogl beavatkozásai – mint például a daganatok magas hőmérsékletű elpusztítása (hőablációs kezelések) vagy a transzarteriális kemoembolizáció (TACE) – az onkológiában széles körben alkalmazott, Magyarországon is régóta használt terápiás formák. Ezeket a hazai intervenciós radiológus orvosok, köztük az ugyancsak megszólaltatott Doros Attila is végzik, igaz, egyelőre fájóan kevés helyen, főként egyetemi klinikákon és nagyobb kórházakban.

Doros Attila intervenciós radiológus arról beszélt, hogy a frankfurti klinika mögött egy jobban működő, nagyobb kapacitású rendszer áll, ami nagyobb bizalmat kelt a betegekben, ha meg tudják fizetni a kezelés alkalmankénti 3900 eurós (közel másfél millió forintos) költségét. Ezzel szemben a magyarországi ellátást a szakemberhiány, a szűkös finanszírozási keretek és a merevebb kezelési protokollok nehezítik. Az onkoteamek döntései az adott kórház lehetőségeire korlátozódnak, így gyakran szerencse kérdése, hogy a beteg eljut-e a megfelelő centrumba, ahol az összes elérhető terápiás lehetőséget megvizsgálják.

Bodoky György szerint a legfontosabb különbség a magyar és a frankfurti gyakorlat között az indikációban van. Míg Németországban négyes stádiumú betegeknél is gyakran alkalmazzák ezeket az eljárásokat – szakmailag nem mindig teljesen helyesen –, addig itthon szigorúbb kritériumok alapján, a helyes indikációban használják őket, tudatosítva a páciensekben, hogy ezek a helyi beavatkozások nem pótolják a szisztémás kezelést (például kemoterápiát, immunterápiát), amely a vérkeringésben keringő daganatsejtek elpusztításához szükséges.

A külföldi kezelések tehát nem jelentenek végleges gyógyulást, és bár a modern, innovatív terápiákhoz könnyebb hozzájutni fejlettebb egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban, a pozitív kimenetel egyáltalán nem garantált. A cikk megemlíti a kölni immunterápiás klinikát is, ahol szintén rengeteg magyar páciens remél gyógyulást dendritikus sejtterápiától, ám Bodoky professzor szerint ennek a módszernek a szélesebb körű alkalmazását egyelőre nem támasztják alá a szükséges evidenciák, ezért nem is finanszírozott ellátás része sem itthon, sem Németországban.

(forrás: 24.hu)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés