Irritábilis férfiak

Legújabban … egy új férfizavar körvonalait olvashatjuk, amelyet az elmúlt néhány évben kezdenek emlegetni. Jed Diamond, egy egyesült államokbeli pszichoterapeuta a középkorú férfiak hangulatzavaraival foglalkozván könyvet szentelt a férfiak „menopausájának”, amelyet andropausának nevezett el. Azt tapasztalta, hogy a középkorú férfiaknak a női menopausához hasonló állapotuk van, amelynek legfőbb tünete az ingerlékenység.

… Az andropausa természetesen nem feleltethető meg teljesen a női menopausának. Kevésbé erőteljes a hormonális változás, nagyobb a pszichoszociális tényezők részvétele. A legnagyobb különbség az, hogy a férfiak megtartják reprodukciós képességüket, míg a nők a menopausa után nem. Tekintve, hogy egyre többen keresnek segítséget ilyen jellegű panaszokkal, az ellátási igény nyomán fel kell készülni e betegek fogadására. Diamond felfigyelt arra is, hogy a középkorú férfiak között megjelenő ingerlékenység és rosszkedv többet jelenthet, mint az andropausa. E panaszok korábban is ismertek voltak, az orvoslás hétköznapjaiban egyszerűen férfi klimaxnak tartják ezeket.

A szerző azonban új kórképet írt le, az irritábilis férfi szindrómát (irritable male syndrome: IMS) – a zsémbes, idősödő férfiak szindrómáját. Ennek tüneteit a következőképpen foglalta össze: a kórkép négy fő jellemzője a hiperszenzitivitás, frusztráció, szorongás és düh. Ezek biokémiai változásokkal, hormoningadozásokkal, a főleg férfiakat sújtó stresszhelyzetekkel járnak, s mindezt a férfi identitás erősen megsínyli.

A szerző szerint a hormonális változások és a krónikus stressz váltja ki az IMS-t. Párhuzamba állítja a nők premenstruális szindrómájával. Nemcsak idős férfiakra jellemző: az IMS bármely életkorban jelentkezhet. Leginkább azonban a pubertásban és az életközép időszakában találkozhatunk vele a tesztoszteronszint nagyobb mérvű változásai miatt.

A kezdeti tünet az irritabilitás, amely később dühbe, erőszakba vagy depresszióba fordulhat. Az ilyenkor jelentkező hibáztató viselkedés a hagyományos férfiszerepnek megfelelően gyakran a nők felé irányul: azaz a nők szenvedik el a férfiak rosszkedvét. Ez a jelenség szociálisan elfogadottabbnak számít férfiaknál, nők esetében a hasonló reakció ritkább. A kitörés vágya is megjelenik, a férfi úgy érzi, hogy a partner visszafogja őt, s ettől a kapocstól szabadulni szeretne. Intenzív és gyakori hangulatingadozás jelentkezik. A felhőtlen boldogság időszakai után levertség következik, megkérdőjeleződnek az alapvető értékek. Testi panaszok is fellépnek: fájdalmak, szexuális zavarok, libidócsökkenés. Mindezek megfelelhetnek depressziónak is, illetve a hangulati ingadozások bipoláris hangulatzavarra is emlékeztetnek.

Az ingerlékenység és a depresszió szoros kapcsolatban van egymással. A férfiak irritábilisak lesznek, ha depressziósak. Ilyenkor visszahúzódnak, nem használják ki azokat a természetes erőforrásokat, amelyek rendelkezésükre állnak a munkahelyen vagy a családban, egyedül igyekeznek megoldani a nehéz helyzeteket, és így könnyebben szenvednek kudarcot. Ez pedig circulus vitiosusként fokozza az ingerlékenységet. Hasonló probléma adódik abból is, hogy hajlamossá válnak alkoholfogyasztásra, gyógyszerabúzusra. Az IMS a depressziótól leginkább abban különbözik, hogy a distressz jelei látszanak, nem pedig elsősorban a depresszió tünetei. A környezet azt látja, hogy a férfi több alkoholt fogyaszt, dühös a közlekedésben, felesleges vitákba bocsátkozik, feszült és ingerült.

...Ahogyan az lenni szokott új szindrómák, kórképek leírásakor, sok a szkeptikus vélemény is. Az Ausztráliai Endokrinológiai Társaság úgy foglalt állást, hogy az andropausa név félrevezető, és nem sok helye van az orvosi szakirodalomban. Kérdés, hogy érdemes-e nevet adni ennek a jelenségnek. Minden hétköznapi emberi jelenséget nem kell orvosi magyarázattal ellátni, medikalizálni.

Részlet dr. Túry Ferenc írásából, Lege Artis Medicinae