Irodalom a fülnek

  Nem gondoltam volna. Sem azt, hogy Magyarországon az első igazi hangoskönyv csak 2002-ben jelent meg (korábban is lehetett azért kazettára mondott szövegeket kapni); sem azt, hogy egyszer hallgatni fogom az irodalmat. Megrögzött olvasó lévén úgy gondoltam, hogy számomra a betű, a kép, vagyis a nyomtatott oldal látványa is hozzátartozik – méghozzá nélkülözhetetlenül – az olvasás élményéhez.
  Először talán akkor hallgattam könyvet, amikor egy végeérhetetlen főzési nap a konyhába parancsolt. Emlékszem, Bodor Ádám Sinistra körzet című regénye volt, Balkay Géza és Szakácsi Sándor előadásában (jaj, hogy mindketten halottak már). Másképp mondták, mint ahogy én olvastam még korábban – és éppen ez, a másság volt a legérdekesebb benne. Hogy amit én például olvasva lírai szigorúságnak éreztem, az hallva drámai rettenetté lett. De ekkor még nem váltam hangoskönyvhallgatóvá.
   Hanem csak nemrégiben – mert a velejéig eluntam a rádiót a hosszú autóutakon, a rendszeressé vált félnapnyi utazások alatt. És föltérképeztem a piacot, mármint a hangoskönyvek piacát: meglepően széles a választék. Elsőre azokból válogattam, amelyeket maga a szerző készített, vagyishogy ő olvassa fel saját művét.
  Esterházy Pétertől a Fancsikó és Pinta című novellafüzér – úgy emlékszem, a legelső műve – régi kedvencem; a kisgyerek képzeletében született két kis mókás fickó, a frakkos-komoly Fancsikó, és a klottgatyás-trikós Pinta társul szegődik a felnőttek szomorkás világát tétova aggodalommal szemlélő gyereknek. Esterházy előadásában rezignált, szürkés tónust kapnak a novellák – és hát ki vitatná el tőle a legautentikusabb értelmezést? Ugyancsak ő mondja CD-re az Egy nő című kötetet: a nőportrék sorozata hallgatva ironikusabb és könnyedebb, mint olvasva volt annak idején. A játékosság ezúttal hallható isimages/ És megjelent már az egyik fő mű, a Harmonia Caelestis is – ennek három és fél órája nálam még várat magára.
  Parti Nagy Lajostól a Grafitnesz kapható; a verseskötet auditív formája valójában intim műélvezet: a szobában (autóban) csak az író meg én. Rekedtes hangon, a formára ügyelve és azt jól kiemelve sorakoznak a versek, a rövidebb futamok, és a súlyos ciklusok, például az Őszológiai gyakorlatok, ez a megrendítő, mély verssorozat.
   Illyés Gyula hangoskönyvben kiadott versei a költő jellegzetes, eltéveszthetetlenül egyéni, kissé magas és kissé elnyújtott hangján előadva igazi időutazás. Próbálja ki, aki a hatvanas-hetvenes évek levegőjét szeretné ismét beszippantaniimages/

CSÁKI JUDIT

 Callas mindenekfelett

  Sok zenetudós A trubadúr és mondjuk a Tosca közti hídnak tekinti ezt az 1876-ban Milánóban bemutatott, később többször átdolgozott és népszerűségét mind a mai napig megőrző olasz bel canto operát. Verdit és Puccinit legkivált a szövegíró, Arrigo Boito neve köti össze, még akkor is, ha olyannyira elégedetlen volt a saját librettójával, hogy csak a nevéből alkotott anagrammával, azaz Tobia Gorrio álnéven volt hajlandó megjelenni a színlapon. Boito egyrészt Verdi késői műveinek (Othello, Falstaff) fontos alkotótársa, másrészt modernebb ízlésével kétségtelenül előfutára volt a Puccini-féle naturalista-verista művészetfelfogásnak. Természetesen mindenekelőtt a zene miatt szeretjük ma is ezt a darabot, noha meglelhetők benne az elengedhetetlen operai rekvizitumok: a szerelem és a szerelemféltés, az álruha, a valódi és színlelt öngyilkosság, tőr és méreg; mindehhez Velence, a maszkok városa ad festői díszletet. De a legfontosabb a szenvedély, a latin vér hullámzása, melyben Maria Callas ezúttal is felülmúlhatatlannak bizonyul.
   Callas voltaképpen az opera újrafelfedezőjének számít, a címszerepet két lemezfelvételen is megörökítette, ezúttal a második, eredetileg 1959-ben készültet ajánljuk, mely most olcsó kiadásban ismét elérhető. Az első tercettben még nyugodt és méltóságteljes, aki fenséges erővel utasítja el Barnaba (Piero Cappuccilli) udvarlását, de a következő jelenetben már a szenvedély legfensőbb fokára jut. A harmadik felvonás első jelenetében, amikor anyja iránti szeretete miatt úgy dönt, hogy feláldozza szerelmét, az „O madre mia” felkiáltás szívbemarkoló. De a csúcspont természetesen az öngyilkossági jelenet („Suicidio!”), melyben Callas az operai jellemfestés utolérhetetlen ormán jár.
   Nagyszerű partnerei a már említett Cappuccilli, Enzo szerepében Pier Miranda Ferraro, valamint Lauraként Fiorenza Cossotto; az olasz operakultúra egyik leghivatottabb karmestere, Antonino Votto tökéletes stílusismerettel vezeti a Milánói Scala zenekarát. (EMI/Virgin Classics, 2007)
  CSONT