Intervenciós radiológia: diagnosztikából klinikai ellátás
Az intervenciós radiológia (IR) az elmúlt években a diagnosztikai körből a klinikai ellátások közé került, azonban ezt nem ismeri el sem a finanszírozó, sem a jogalkotó. A hazai kórházakban elvégzett több tízezer beavatkozás valós költsége meghaladja azt az összeget, amelyet az erre fordítható HBCS tartalmaz, ráadásul sem elég érsebész, sem elég intervenciós radiológus nincs az országban.
Dózsa Csaba, a Magyar Egészséggazdaságtani Társaság (META) elnöke és munkatársai már eljuttaták javaslat-csomagjuk első részét az egészségügyért felelős államtitkársághoz, amelyben a jogi és finanszírozási környezet rendbetételét, valamint a 16 éve késlekedő kódkarbantartást sürgetik, ami szerintük a szakmai fejlődést is akadályozza – derült ki egyebek között a Magyar Kórházszövetség nemrégiben zárult kongresszusán.
Az IR-beavatkozásokat a hazai kórházakban sokkal szűkebb spektrumon végzik, mint amit a technológia és szakmai ismeretek lehetővé tesznek. Az ellátási forma finanszírozásához szükséges speciális keret jórészt hiányzik az intézmények büdzséjéből, ami nem csak az IR széles körű használatát akadályozza, hanem tovább növeli a meglévő kórházi adósságokat is. Dózsa Csaba szerint szükség lenne IR-centrumok kijelölésére, az orvosszakmai protokollok kidolgozására, és az IR szabálykönyv módosítására; mindezekhez forrás a Széchenyi 2020-ból lenne biztosítható.
A kódkarbantartás nem követte a technika gyors fejlődését, ami azt eredményezi, hogy a rendelkezésre álló adatokból egyelőre nem lehet pontosan követni, hány IR-beavatkozást végeznek Magyarországon – jelezte a konferencián Kövi Rita. A fekvőbeteg ellátók valamely más szakmakód alatt jelentik az ellátást, mert IR-szakmakód csak a járóbeteg szakellátásban létezik. Az orvosok alkalmazzák az új terápiákat a régi szakmakód alatt, ami azonban egy OEP-ellenőrzésnél komoly problémát jelenthet. Az egynapos ellátások jogi környezete – néhány kivételtől eltekintve – kidolgozatlan, IR-beavatkozásokra fekvőfinanszírozás nem köthető, de nem szerepel abban a rendeletben sem, amely az elvégezhető egynapos beavatkozásokat felsorolja.
Pedig az IR hasznos és értékes beavatkozás, amellyel egyszerre nyerhet a beteg, a kórház és az ország, és amelynek technikai sikeressége kimagasló – fogalmazott dr. Bánsághi Zoltán, a Szent Imre Kórház Képalkodó Diagnosztikai Osztályának főorvosa, aki megerősítette: a napi kórházi gyakorlatban is érezhető a finanszírozási és szakmai probléma. Mindeközben más szakmák egyre több szövettani mintavételt kérnek, hiszen például a patológia forradalma megváltoztatta az onkológiai terápiákat, amelyeknek előfeltétele a szövetmintavétel. Ugyanilyen hangsúlyos szerepe van az IR-nek a gasztrointesztinális vérzések esetében, hiszen a bélrendszer mintegy hét méteres szakasza endoszkóppal nem érhető el, éppen ezért volt hibás döntés, hogy a gasztrointesztinális vérzések telesítményvolumen-korlátját csak a gasztrocentrumokban oldották fel. Mivel az IR-beavatkozások számos ellátáshoz kapcsolódnak, a főorvos szerint javasolható, hogy a kórházak apparátust tartsanak fenn ezek elvégzésére, és a döntéshozó asztalára letett IR szakmai koncepció és stratégia a finanszírozásban is hozzon változást.
