Toxikus lehet a parlagfű fogyasztása
A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi és Általános Orvostudományi Karának kutatói állatkísérlettel igazolták, hogy a parlagfű tartós fogyasztása szervi károsodásokat okoz. Az észlelt agy- és vesekárosító hatás megkérdőjelezi a parlagfű hosszú távú humán fogyasztásának biztonságosságát. Dr. Csupor Dezső és kollégái óva intenek a megtévesztően reklámozott parlagfűtartalmú termékek egyre terjedő fogyasztásától, írja a PharmaOnline.
A Plos One című tudományos folyóirat röviddel ezelőtt tette közzé dr. Csupor Dezső, a Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézetének docense és munkatársai1 kísérletes kutatási eredményeit, amelyek a köznapi nevén parlagfűként ismert Ambrosia artemisiifolia (L., Asteraceae) gyomnövény per os alkalmazásának lehetséges egészségkárosító hatását jelzik.
A szezonális allergiás rhinitis egyik legismertebb okozójaként a parlagfű pollenje milliók életét keseríti meg: csak Európában mintegy 33 millióra, az Egyesült Államokban 23 millióra becsülik a parlagfűallergiások számát. Az erőteljes légúti és szemtünetekért a lipoprotein pollenszemcsék felelősek, de ismert, hogy a növénnyel való érintkezés kontakt dermatitist is kiválthat, ami a növénycsalád szeszkviterpén-lakton típusú vegyületeinek toxicitásával függ össze, írja a PharmaOnline.
A ma már szinte világszerte elterjedt gyomnövény hírhedt allergén mivolta ellenére egyre jobban terjed az a téves nézet, mi szerint a parlagfű gyógyászati célra alkalmazható. A növény hajtását szárazon vagy nyersen különféle betegségek kezelésére és megelőzésére alkalmazzák, jóllehet ezt sem tudományos bizonyítékok, sem népgyógyászati írások nem támasztják alá. Ami tudományosan igazolt: az A. artemisiifolia igen gazdag szeszkviterpén-laktonokban – máig összesen 29 ilyen típusú vegyületet izoláltak a növény különböző részeiből, amelyek zöme farmakológiai aktivitást is mutat. Az izolált vegyületekkel végzett preklinikai vizsgálatok antibakteriális, antifungális, protozoonellenes, gyulladásgátló, kardiovaszkuláris és hepatoprotektív hatásokról tanúskodnak, ami persze – a szakember számára nyilvánvalóan – távolról sem értelmezhető úgy, hogy a szájon át elfogyasztott növény a humán szervezetben várhatóan gyógyhatású. Mivel a növény rendszeres és tartós fogyasztásának hatásait korábban nem vizsgálták, a szegedi kutatócsoport célul tűzte ki az ismétlődő alkalmazás toxicitásának állatkísérletes tanulmányozását.
Módszerek
A patkánykísérlethez az interneten beszerezhető Keserű parlagfű készítményt (220 g) használták, amely a címkeszöveg szerint az A. artemisiifolia fiatal és friss föld feletti részeinek pépesítésével készül. A termék parlagfűtartalmát a növényre jellemző szeszkviterpén-laktonok kimutatásával igazolták. A parlagfűkészítményt két csoport patkánynak adták be szájon át, tésztába gyúrva. Az egyik csoport patkány (n=8) kisebb dózisban (500 mg/ttkg), a másik csoport patkány (n=8) nagyobb dózisban (1000 mg /ttkg) kapta a növényt (a termék javasolt adagolása alapján egy átlagos [70 kg testtömegű] felnőtt esetében az ED50-érték 100 mg/ttkg). A kontrollként szolgáló harmadik csoport (n=8) üres tésztát kapott. A 28 napig tartó kezelés alatt naponta mérték az állatok testtömegét és megfigyelték, mutatnak-e bármilyen toxikus tünetet. Hetente egyszer részletesen is megvizsgálták a patkányokat (kültakaró, viselkedés, légzés, keringés, idegrendszeri hatások, reflexek). A kezelési periódus végén makroszkóposan vizsgálták az állatok szerveit és mérték a vérkémiai paramétereket.
Eredmények
A kutatók a vizsgálat végéig semmilyen szemmel látható klinikai tünetet nem észleltek a kezelt állatcsoportokban. A parlagfüvet fogyasztó patkányok testtömeg-növekedése a négy hét során kis mértékben elmaradt a kontroll patkányokhoz képest, amely a parlagfű toxikus hatására utaló jelenség is lehet. A vérkémiai paraméterek közül a májenzimek (AST, ALT) és a triglicerid szintje jelentősen csökkent a kontrollcsoporthoz képest – e kedvezőnek tűnő hatások feltehetően az Ambrosia fajok polifenolos vegyületeinek tulajdoníthatók. Ezzel szemben a veseműködést jelző karbamid- és kreatininértékek számottevően emelkedtek, ami vesekárosodást jelez.
A szervtömegváltozás érzékeny, általános toxikológiai paraméter. A máj testtömegre, valamint agytömegre vonatkoztatott relatív szervtömege a dózissal arányos és statisztikailag szignifikáns csökkenést mutatott a parlagfüvet fogyasztó patkányokban a kontrollcsoporthoz képest. Ez az elváltozás megkérdőjelezi a májenzimek szérumszintjének csökkenése alapján elméletileg feltételezhető májvédő hatást – sokkal inkább egy kezdődő atrófia jeleként értelmezhető, következésképpen a parlagfű májkárosító hatását valószínűsíti. Az agy testtömegre vonatkoztatott relatív szervtömege szignifikáns növekedést mutatott mindkét kezelési csoportban a kontroll patkányokhoz képest, ami a parlagfű idegrendszeri toxikus hatására utaló jelenség.
A négyhetes kezelési és megfigyelési periódus végén elvégzett boncolás során a kezelésnek tulajdonítható makroszkópos szerkárosodást nem detektáltak a kutatók, részletes szövettani elemzés azonban nem történt.
Következtetések
A kísérlet jól modellezte a humán parlagfűfogyasztást, és bár 4 hét alatt a kezelés nem váltott ki észlelhető klinikai tüneteket, a dokumentált laboratóriumi elváltozások mindenképpen kétségeket ébresztenek a parlagfű perorális alkalmazásának biztonságosságát illetően. A kimutatott szervtömeg-változások nagy valószínűséggel az Asteraceae fajokra jellemző szeszkviterpén-laktonok ismert citotoxikus hatásának tulajdonítható – e jelenséget számos irodalmi adat alátámasztja a növénycsalád több képviselőjének izolált tartalomanyagaival, illetve különféle kivonataival végzett kísérletek alapján. Noha humán toxicitási vizsgálati adatokkal nem rendelkezünk, az állatkísérletes megfigyeléseket mindenképp figyelmeztető jelként kell értékelni, mert a vegyületek toxikus hatásai általában minőségileg hasonlóak a kísérleti állatok és az ember szervezetében.
Fontos és hiánypótló
A parlagfű humán gyógyászati célú fogyasztásának terjedése tükrében a szegedi kutatók által végzett kísérlet kiemelten fontosnak és hiánypótlónak tekinthető. Számos parlagfűkészítmény van piaci (internetes) forgalomban – többségében étrend-kiegészítők, amelyek szárított és porított formájában tartalmazzák a növényt vagy az A. artemisiifolia alkoholos kivonatát kínálják állítólagos gyógyhatással. Az élelmiszerként forgalmazott termékek a virágzás kezdetén gyűjtött növény friss bimbóiból készült püré formájában kerülnek a bioboltok polcaira. A készítmények állítólagos (és reklámozott) kedvező hatásai szerteágazóak: a szorongásoldó hatástól az immunrendszer erősítésén, a méregtelenítésen, az erektilis funkció javításán, az étvágyfokozáson, az allergia- és daganatellenes hatásokon át a nyákoldó hatásig terjed a spektrum. Ezen állításokat azonban semmilyen humán vizsgálati bizonyíték nem támasztja alá, a fenti eredmények tükrében viszont hosszabb távon nem zárható ki a szervkárosodás lehetősége – figyelmeztetnek a kutatók.
Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:
Tivadar Kiss, Andrea Szabó, Gábor Oszlánczi, Anita Lukács, Zoltán Tímár, László Tiszlavicz, Dezső Csupor: Repeated-dose toxicity of common ragweed on rats. PLoS One. 2017 May 4;12(5):e0176818.
1 Kiss Tivadar (SZTE GYTK Farmakognóziai Intézet), Szabó Andrea, Oszlánczi Gábor, Lukács Anita (mindhárman SZTE ÁOK Népegészségtani Intézet), Tímár Zoltán (Solvo Biotechnológiai Zrt.), Tiszlavicz László (SZTE ÁOK Pathológiai Intézet)
