hirdetés
2024. november. 22., péntek - Cecília.
hirdetés

 

Toxikus lehet a parlagfű fogyasztása

A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi és Általános Orvostudományi Karának kutatói állatkísérlettel igazolták, hogy a parlagfű tartós fogyasztása szervi károsodásokat okoz. Az észlelt agy- és vesekárosító hatás megkérdőjelezi a parlagfű hosszú távú humán fogyasztásának biztonságosságát. Dr. Csupor Dezső és kollégái óva intenek a megtévesztően reklámozott parlagfűtartalmú termékek egyre terjedő fogyasztásától, írja a PharmaOnline.

A Plos One című tudományos folyóirat röviddel ezelőtt tette közzé dr. Csupor Dezső, a Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézetének docense és munkatársai1 kísérletes kutatási eredményeit, amelyek a köznapi nevén parlagfűként ismert Ambrosia artemisiifolia (L., Asteraceae) gyomnövény per os alkalmazásának lehetséges egészségkárosító hatását jelzik.

A szezonális allergiás rhinitis egyik legismertebb okozójaként a parlagfű pollenje milliók életét keseríti meg: csak Európában mintegy 33 millióra, az Egyesült Államokban 23 millióra becsülik a parlagfűallergiások számát. Az erőteljes légúti és szemtünetekért a lipoprotein pollenszemcsék felelősek, de ismert, hogy a növénnyel való érintkezés kontakt dermatitist is kiválthat, ami a növénycsalád szeszkviterpén-lakton típusú vegyületeinek toxicitásával függ össze, írja a PharmaOnline.

A ma már szinte világszerte elterjedt gyomnövény hírhedt allergén mivolta ellenére egyre jobban terjed az a téves nézet, mi szerint a parlagfű gyógyászati célra alkalmazható. A növény hajtását szárazon vagy nyersen különféle betegségek kezelésére és megelőzésére alkalmazzák, jóllehet ezt sem tudományos bizonyítékok, sem népgyógyászati írások nem támasztják alá. Ami tudományosan igazolt: az A. artemisiifolia igen gazdag szeszkviterpén-laktonokban – máig összesen 29 ilyen típusú vegyületet izoláltak a növény különböző részeiből, amelyek zöme farmakológiai aktivitást is mutat. Az izolált vegyületekkel végzett preklinikai vizsgálatok antibakteriális, antifungális, protozoonellenes, gyulladásgátló, kardiovaszkuláris és hepatoprotektív hatásokról tanúskodnak, ami persze – a szakember számára nyilvánvalóan – távolról sem értelmezhető úgy, hogy a szájon át elfogyasztott növény a humán szervezetben várhatóan gyógyhatású. Mivel a növény rendszeres és tartós fogyasztásának hatásait korábban nem vizsgálták, a szegedi kutatócsoport célul tűzte ki az ismétlődő alkalmazás toxicitásának állatkísérletes tanulmányozását.

Módszerek

A patkánykísérlethez az interneten beszerezhető Keserű parlagfű készítményt (220 g) használták, amely a címkeszöveg szerint az A. artemisiifolia fiatal és friss föld feletti részeinek pépesítésével készül. A termék parlagfűtartalmát a növényre jellemző szeszkviterpén-laktonok kimutatásával igazolták. A parlagfűkészítményt két csoport patkánynak adták be szájon át, tésztába gyúrva. Az egyik csoport patkány (n=8) kisebb dózisban (500 mg/ttkg), a másik csoport patkány (n=8) nagyobb dózisban (1000 mg /ttkg) kapta a növényt (a termék javasolt adagolása alapján egy átlagos [70 kg testtömegű] felnőtt esetében az ED50-érték 100 mg/ttkg). A kontrollként szolgáló harmadik csoport (n=8) üres tésztát kapott. A 28 napig tartó kezelés alatt naponta mérték az állatok testtömegét és megfigyelték, mutatnak-e bármilyen toxikus tünetet. Hetente egyszer részletesen is megvizsgálták a patkányokat (kültakaró, viselkedés, légzés, keringés, idegrendszeri hatások, reflexek). A kezelési periódus végén makroszkóposan vizsgálták az állatok szerveit és mérték a vérkémiai paramétereket.

Eredmények

A kutatók a vizsgálat végéig semmilyen szemmel látható klinikai tünetet nem észleltek a kezelt állatcsoportokban. A parlagfüvet fogyasztó patkányok testtömeg-növekedése a négy hét során kis mértékben elmaradt a kontroll patkányokhoz képest, amely a parlagfű toxikus hatására utaló jelenség is lehet. A vérkémiai paraméterek közül a májenzimek (AST, ALT) és a triglicerid szintje jelentősen csökkent a kontrollcsoporthoz képest – e kedvezőnek tűnő hatások feltehetően az Ambrosia fajok polifenolos vegyületeinek tulajdoníthatók.  Ezzel szemben a veseműködést jelző karbamid- és kreatininértékek számottevően emelkedtek, ami vesekárosodást jelez.

A szervtömegváltozás érzékeny, általános toxikológiai paraméter. A máj testtömegre, valamint agytömegre vonatkoztatott relatív szervtömege a dózissal arányos és statisztikailag szignifikáns csökkenést mutatott a parlagfüvet fogyasztó patkányokban a kontrollcsoporthoz képest. Ez az elváltozás megkérdőjelezi a májenzimek szérumszintjének csökkenése alapján elméletileg feltételezhető májvédő hatást – sokkal inkább egy kezdődő atrófia jeleként értelmezhető, következésképpen a parlagfű májkárosító hatását valószínűsíti. Az agy testtömegre vonatkoztatott relatív szervtömege szignifikáns növekedést mutatott mindkét kezelési csoportban a kontroll patkányokhoz képest, ami a parlagfű idegrendszeri toxikus hatására utaló jelenség.

A négyhetes kezelési és megfigyelési periódus végén elvégzett boncolás során a kezelésnek tulajdonítható makroszkópos szerkárosodást nem detektáltak a kutatók, részletes szövettani elemzés azonban nem történt.

Következtetések

A kísérlet jól modellezte a humán parlagfűfogyasztást, és bár 4 hét alatt a kezelés nem váltott ki észlelhető klinikai tüneteket, a dokumentált laboratóriumi elváltozások mindenképpen kétségeket ébresztenek a parlagfű perorális alkalmazásának biztonságosságát illetően. A kimutatott szervtömeg-változások nagy valószínűséggel az Asteraceae fajokra jellemző szeszkviterpén-laktonok ismert citotoxikus hatásának tulajdonítható – e jelenséget számos irodalmi adat alátámasztja a növénycsalád több képviselőjének izolált tartalomanyagaival, illetve különféle kivonataival végzett kísérletek alapján. Noha humán toxicitási vizsgálati adatokkal nem rendelkezünk, az állatkísérletes megfigyeléseket mindenképp figyelmeztető jelként kell értékelni, mert a vegyületek toxikus hatásai általában minőségileg hasonlóak a kísérleti állatok és az ember szervezetében.

Fontos és hiánypótló

A parlagfű humán gyógyászati célú fogyasztásának terjedése tükrében a szegedi kutatók által végzett kísérlet kiemelten fontosnak és hiánypótlónak tekinthető.  Számos parlagfűkészítmény van piaci (internetes) forgalomban – többségében étrend-kiegészítők, amelyek szárított és porított formájában tartalmazzák a növényt vagy az A. artemisiifolia alkoholos kivonatát kínálják állítólagos gyógyhatással. Az élelmiszerként forgalmazott termékek a virágzás kezdetén gyűjtött növény friss bimbóiból készült püré formájában kerülnek a bioboltok polcaira. A készítmények állítólagos (és reklámozott) kedvező hatásai szerteágazóak: a szorongásoldó hatástól az immunrendszer erősítésén, a méregtelenítésen, az erektilis funkció javításán, az étvágyfokozáson, az allergia- és daganatellenes hatásokon át a nyákoldó hatásig terjed a spektrum. Ezen állításokat azonban semmilyen humán vizsgálati bizonyíték nem támasztja alá, a fenti eredmények tükrében viszont hosszabb távon nem zárható ki a szervkárosodás lehetősége – figyelmeztetnek a kutatók.

 

Írásunk az alábbi közlemény alapján készült:

Tivadar Kiss, Andrea Szabó, Gábor Oszlánczi, Anita Lukács, Zoltán Tímár, László Tiszlavicz, Dezső Csupor: Repeated-dose toxicity of common ragweed on rats. PLoS One. 2017 May 4;12(5):e0176818.

 

1 Kiss Tivadar (SZTE GYTK Farmakognóziai Intézet), Szabó Andrea, Oszlánczi Gábor, Lukács Anita (mindhárman SZTE ÁOK Népegészségtani Intézet), Tímár Zoltán (Solvo Biotechnológiai Zrt.), Tiszlavicz László (SZTE ÁOK Pathológiai Intézet)

Dr. Bokor Dóra, szakgyógyszerész
a szerző cikkei

(forrás: PharmaOnline)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink