Idősekre hangolva
2006. március 01. 00:00
A parlamenti pártok korábbi nyilatkozataikkal összhangban lévő egészségügyi programokkal rukkoltak elő a választásokra. A Fidesz következetes a privatizáció, az MSZP a több-biztosítós modell elutasításában, és az SZDSZ is abban, hogy csak a versenyt tartja megoldásnak az egészségügy problémáira. Egyedül az MDF-nél nem látszik kellőképpen markáns, konkrét elképzelés a jövőre vonatkozóan.
A pártprogramok szinte mindegyike regionalitásban gondolkodik, és bár különböző mértékben, de minden pártnál megjelenik valamilyen módon a piacosítás igénye. Ami a két legszélsőségesebb álláspontot, a versengő biztosítók megjelenését, illetve az erős állam igényét illeti, nemzetközi kitekintésben mindkettőre vannak sikeres és sikertelen példák. Hollandiában például jól működik a versengő biztosítók rendszere, miként Franciaországban az állami egészségügy. Nincsenek azonban nemzetközi trendek, az egészségügyi rendszert mindenütt igyekeznek úgy működtetni, hogy egyszerre feleljen meg a helyi lehetőségeknek és igényeknek. A magyarországi helyzet és szisztéma mindinkább a brit egészségügyre hasonlít, ahol létezik egy viszonylag gyenge színvonalú állami egészségügyi ellátás, amely mellett kiegészítő biztosítások fedezik a többletigényeket. Nálunk azonban még a választási programokból sem derül ki igazán, hogy azok a pártok, amelyek egyáltalán lehetőséget adnának kiegészítő biztosítók megjelenésére, pontosan milyen szolgáltatások nyújtását várnák ezektől. Ez alól csak az MDF és az SZDSZ kivétel. Az előbbi a kiegészítő biztosítás rendszerébe utalná a munkahelyi baleset- és az ápolásbiztosítást, míg a liberálisok ennél sokkal több szolgáltatás esetében várnák el az öngondoskodást.
A pártprogramok szinte mindegyike regionalitásban gondolkodik, és bár különböző mértékben, de minden pártnál megjelenik valamilyen módon a piacosítás igénye. Ami a két legszélsőségesebb álláspontot, a versengő biztosítók megjelenését, illetve az erős állam igényét illeti, nemzetközi kitekintésben mindkettőre vannak sikeres és sikertelen példák. Hollandiában például jól működik a versengő biztosítók rendszere, miként Franciaországban az állami egészségügy. Nincsenek azonban nemzetközi trendek, az egészségügyi rendszert mindenütt igyekeznek úgy működtetni, hogy egyszerre feleljen meg a helyi lehetőségeknek és igényeknek. A magyarországi helyzet és szisztéma mindinkább a brit egészségügyre hasonlít, ahol létezik egy viszonylag gyenge színvonalú állami egészségügyi ellátás, amely mellett kiegészítő biztosítások fedezik a többletigényeket. Nálunk azonban még a választási programokból sem derül ki igazán, hogy azok a pártok, amelyek egyáltalán lehetőséget adnának kiegészítő biztosítók megjelenésére, pontosan milyen szolgáltatások nyújtását várnák ezektől. Ez alól csak az MDF és az SZDSZ kivétel. Az előbbi a kiegészítő biztosítás rendszerébe utalná a munkahelyi baleset- és az ápolásbiztosítást, míg a liberálisok ennél sokkal több szolgáltatás esetében várnák el az öngondoskodást.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
