Hipnózis és szóvakság

Amir Raz (Weill Medical College of Cornell University, New York) kimutatta, hogy a hipnotikus szuggesztió az emberek egy részénél olyan automatikus folyamatokat is hatálytalaníthat, mint például az anyanyelven való olvasás. A ilyen képességekre jellemző, hogy amikor elsajátítjuk őket, még egyáltalán nem automatikusak, de néhány év után erőfeszítés-mentessé válnak, sőt, megfelelő inger jelenlétében igen nehéz kikapcsolni őket. Így ha megjelenik egy saját nyelvünkön írott szöveg, már olvassuk is, és nem tudjuk akaratlagosan értelmetlen karaktereknek látni a szavakat. Ám mint kiderült, hipnózis hatására – legalábbis némelyek közülünk – mégis elfelejthetik olvasni-tudásukat!

Raz 8 erősen és 8 gyengén hipnotizálható (hipnábilis) személlyel végeztetett el egy, a Stroop-teszthez hasonló feladatot. A Stroop-tesztben színes betűkkel írt szavak színét kell egymás után megnevezni. Ezt azonban nehezíti, hogy a szavak maguk is színnevek, és általában nem azoké a színeké, amelyekkel a szót leírták. Például azt látjuk, hogy „piros”, zölddel leírva, és azt kell mondanunk: zöld. Minél jobban ki tudjuk kapcsolni az automatikus olvasást, annál jobban teljesítünk a teszten.

Raz 144 szót villantott fel a résztvevőknek. A szavak egyharmada szín szempontjából semleges volt, pl. „héja” piros betűkkel; egyharmaduk kongruens (összeillő), pl. „piros” pirossal; további harmaduk pedig inkongruens (nem összeillő), pl. „piros” kékkel.

Amikor nem volt hipnózis, a résztvevők a kongruens szavaknál gyorsan és pontosan válaszoltak; az inkongruenseknél a válaszadás ideje lelassult, mivel agyukban „konfliktus” támadt a színészlelés és a szóhoz asszociált színképzet között.

Ezután 25 percig tartó hipnózis következett, amelynek végén a következő poszthipnotikus (a hipnózis utánra szóló) szuggesztió hangzott el: „Egy köhögő hangot hall majd, s attól kezdve a megjelenő szavakat úgy látja, mint amelyeket az Ön számára érthetetlen nyelven írtak, és csak a betűk színére tud összpontosítani”.

Miután a hipnózis véget ért, a kísérletvezető kb. 10 perccel később megismételte a Stroop-tesztet. Az erősen hipnábilisok a hipnózis alatt kapott poszthipnotikus szuggesztió hatására idegennek látták a szavakat, és mivel csak a színeket észlelték, nagyon könnyen megnevezték őket. A kevésbé hipnábilisok, ahogy az várható volt, éppúgy fennakadtak az inkongruens szavakon, mint korábban. Hozzájuk képest az erősen hipnábilisok 10 százalékkal jobban teljesítettek, mivel képesek voltak leállítani az olvasás automatikus mentális folyamatát. A hipnózis-szuggesztió hatására tehát valóban másképp észlelték a világot.

Mi állhat a jelenség hátterében? A teszt alatt fMRI-vel (funkcionális mágneses rezonancia képalkotás) és ERP-vel (eseményfüggő potenciál) vizsgálták, mi megy végbe az emberek agyában. A Stroop-teszt keltette konfliktus, és ennek megoldási kísérlete általában fokozott aktivációval jár a konfliktusok monitorozásával kapcsolatos agyterületen, az anterior cingulumban. Az erősen hipnábilis alanyok esetében a második (hipnózis-szuggesztió utáni) tesztelés alatt teljesen nyugodt maradt ez az agyrész, mivel ekkor már nem „láttak” belső konfliktust az inkongruens szavakban.

Az eredmények megerősítik, hogy a hipnotikus szuggesztiók – legalábbis az erősen hipnábilis alanyoknál – igen hatékony eszközök lehetnek a meggyökeresedett mentális folyamatok megváltoztatására, hiszen a szuggesztiók hatása a hipnózis után is fennmaradhat. És ha káros szokásaink is ilyen mentális folyamatokon alapulnak, miért is ne lehetne ezeket is hipnózis alatt, szuggesztiókkal felülírni? „A szavak szuggesztiókat hozhatnak létre, a szuggesztióknak pedig nagyon, nagyon erős hatásuk lehet az idegrendszeri aktivitásra” – állítja Raz, aki úgy látja, sikerült bizonyítékot szolgáltatnia a poszthipnotikus szuggesztiók biológiai hatására. A következőkben azt szeretné kimutatni, hogy vajon az erősen hipnábilisok – a populáció mintegy 10 százaléka – genetikailag különböznek-e a többiektől, ahogy ezt újabban több vizsgálat is sejteti.