Hiperhistorikus és hiperérzékeny

Úgy tűnik, nincs megállás. Amikor az 50-es, 60-as években – állítólag merő üzleti kalkulációtól indítva – a régi zene „régizenés” előadásmódja megtette első, gúnykacajjal kísért lépéseit, egy jól körülhatárolható korszak zenéjének újraértelmezése volt a cél.

A derék historikusok eleinte nem dörömböltek Haydn vagy Mozart univerzumának kapuján, Beethovenről, Berliozról pedig szó sem lehetett. Ma már persze Mahlernél tartunk, s azon sem lepődtünk meg, hogy Mark Minkowski legutóbbi budapesti koncertjén „bolhapiacon” összevásárolt 19. század végi hangszereken játszott 19–20. századi francia zenét, olyan meggyőzően, hogy ellenállhatatlan késztetést éreztünk Debussy Pelléas és Mélisande című operájának újrahallgatásához, feltéve, hogy dohos, szúrágta hangszereken szólaltatják meg.
  Paul McCreesh a historikus fauna különös bogara. Nem elégszik meg – talán mert beszűkült az ösvény – a kitaposott hermeneutikai csapások végigjárásával, inkább hipotéziseket igazol vagy fotorealista kópiákat hoz létre. Nagy feltűnést keltett néhány éve például azzal a lemezével, amelyen Bach Máté-passióját az elképzelhető legkisebb együttessel szólaltatta meg, szólistákból álló kamarakórussal, a zenekarban szólamonként egyegy hangszerrel. McCreesh low budget előadása abból indult ki, hogy annak idején Bach finanszírozási vitába került elöljáróival, így a mester is kénytelen volt a reformkarcsúsítás örök szellemében eljárni; elképzelhető, hogy grandiózus műve költséghatékony formában hangzott el.
  Bő hét évtizeddel később Bécsben feltehetően jobb idők jártak, mint Lipcsében. 1799-ben, a Burgtheaterben luxuskörülmények között hangzott el Haydn Teremtésének nyilvános bemutatója. A rendelkezésre álló források egy legalább 120 tagú zenekarról, valamint hatalmas kórusról tudósítanak, különlegességként megemlíthetjük, hogy az együttesben három fafúvós- kürt csoport (Harmonie) volt elhelyezve, „természetesen” mindegyikben megduplázva szerepeltek az egyes hangszerek. McCreesh egy ugyanilyen – mondani sem kell, hogy régi hangszereken játszó – formációt dirigál legújabb lemezén, s a hatás olyan elementáris, hogy nem szívesen bonyolódunk a klónozás etikai kérdéseibe. Az énekesek elsőrangúak, szerencsére néhányukkal – például Mark Padmoreral vagy Miah Perssonnal – már a budapesti koncertforgatagban is találkozhattunk.
  A lemez borítóján nem a mű eredeti német címe (Die Schöpfung), hanem az angol The Creation formula olvasható. Nem véletlenül. Tudnunk kell, hogy már a darab első nyomtatott verziójában is ott volt egy énekelhető angol fordítás a komponálás nyelve (a német) mellett – Haydn gondolt a küszöbön álló angliai bemutatóra. (Simon Rattle szintén az angol verziót rögzítette néhány éve.) Ám McCreesh, abszolút antihistorikus módon, az angol szöveget revideálta, prozódiailag kiigazította. Az eredmény: mintha Haydn az oratóriumot eredetileg is angol nyelvre komponálta volna. Az informatív kísérőfüzet nem tartalmazza a két szövegkönyvet, de a lemez saját honlapján össze lehet vetni a régi és a felfrissített szövegváltozatot.
(http://www.deutschegrammophon. com/mccreesh-haydn) Joseph Haydn: A teremtés Deutsche Grammophone – Archiv Produktion

                                                               *

Patrice Chéreau 1994-es Wozzeckrendezése a VHS-változat után végre megjelent DVD-n is. A „végre” ezúttal nem olcsó retorikai fogás. Büchner zseniális drámatöredékének kongeniális operafeldolgozását – kimondhatjuk – a 20. században senki sem tudta felülmúlni. Chéreau a legjobb korszakában vezénylő Barenboimmal, a pályája csúcsán járó Waltraud Meierrel (Marie) és egy döbbenetes, valamennyi sejtjében Wozzeckszerű Franz Grundheberrel dolgozhatott együtt. A minden pillanatában titokzatos (lefeküdt-e Marie Tamburmajorral, s fontos-e ezt tudnunk?), Wozzeck sorsában az univerzumot is megláttatni képes rendezés a legérzékenyebb adaptáció, amit Alban Berg darabjának ürügyén valaha is elkövettek. S hogy valóban hiperérzékeny, arra tanulság a hatás, az élmény okozta tünetegyüttes: izzadás, remegés, erős szívverés. Ez a Wozzeck az aggodalom kvintesszenciája.
Alban Berg: Wozzeck. DVD 2007,
Warner Classics & Jazz