HBCS-karbantartás: tönkreteszik, amit javítani kéne?
A HBCS költséghatékony és mérethatékony teljesítményre ösztönöz az egészségügyben. Weltner János sebész főorvos írása a Népszavában.
Úgy hallani, az egészségügyért felelős tárca most az elszegényített egészségügy pénzügyi életképességének egyetlen lehetséges módszerét kívánja rossz irányba alakítani. A HBCS (Homogén Betegség Csoportok) rendszerről van szó, amely hagyományosan költséghatékony és mérethatékony teljesítményre ösztönöz az egészségügyben.
(...)
Meg lehet próbálni másként kifizetni a kórházakat. Lehet mondani, hogy például központosítsuk a béreket. Minden állami kórház minden alkalmazottjának az Államkincstár, központi bértábla szerint, havonta utal nettó. Csak meg kell határozni, hogy melyik kórházban hány igazgató és hány fiatalabb és idősebb takarító lehet - persze az egyetemi klinikákon és az egyházi fenntartású kórházakban is. És központosítani kell a gyógyszervásárlást, a gép-műszer beszerzést, karbantartást és javítást, „mentesítve” ezek gondjaitól is a kórházakat. Ez azonban a kórházak minden felelősségét kiiktatná, azaz több lenne, mint káros: egyenesen kontraproduktív.
Minél több tételt veszünk ki és „központosítunk” ugyanis a HBCS költségféleségeiből, annál kevésbé érvényesülnek a költséghatékonyságra és mérethatékonyságra ösztönző hatásai.
A kórház beteg és betegellátás nélkül is fennmarad, hiszen minden központosított költségét központilag térítik, és beteg hiányában az a pénz sem fog hiányozni, amit a betegek címén kapnának. Csak hát a kórház mégiscsak a betegekért van.
Rossz hatásokat kiváltó visszalépés lenne tehát, ha a kórházi betegellátás költségtérítésének bármekkora részét, bármilyen központilag képezett normák alapján kiemelnék a HBCS-ből. Az erre fordított energiákat inkább egy pénzügyileg és szakmailag korrekt költségfelmérésre, és ennek eredményeként a HBCS rendszerkompatibilis karbantartására kellene fordítani.
Ha az átlátható és elemezhető HBCs helyett a központi költségvetés a teljesítménytől függetlenül finanszíroz, akkor ezt a rendszerváltás előtti gyakorlatot újraélesztve a politikai preferenciák vagy más lobbiérdekek mentén lehet mindent alakítani. De minek, ha egyszer már akkor sem vált be.
