Haldoklik az élő bolygó

Látjuk, mi történik természeti környezetünkkel. Tudjuk, hogy túlhasználjuk a bennünket körülvevő világot, mégsem teszünk ellene semmit. Néhány szervezet azonban időről időre figyelmeztet. A World Wide Fund For Nature (WWF) kétévente adja ki Élő bolygó című jelentését, melynek legfőbb üzenete: mielőbb lépnünk kell.

Az emberiség története során soha nem pusztította még ilyen mértékben a természetet – áll a WWF 2006-os beszámolójában. A tanulmány szerint a felhasznált természeti erőforrások mennyisége jelenleg 25 százalékkal haladja meg a megújulásra képes tartalékot. Öt évvel ezelőtt ez az arány 21 százalék volt. 1970 és 2003 között egyharmaddal csökkent a gerinces fajok száma – éppen ezen adatok ismeretében állítja James Leape, a WWF nemzetközi igazgatója, hogy a Föld súlyos ökológiai helyzetbe került, hiszen a fogyasztás jócskán túllépett az ökoszisztéma megújuló képességén. A következmények könnyen megjósolhatók. Itt az ideje a gyökeres változtatásnak. Leape elismeri, hogy a kisebb környezetterhelést jelentő életvitel meghonosítása nem könynyű, de a saját érdekünkben meg kell próbálnunk. Mert ha ilyen ütemben haladunk, 2050-re az emberiség annyi természeti erőforrást használ el, amennyihez két bolygóra lenne szükség. Lépnünk kell, mert a Föld regenerációs képessége nem tudja követni az emberiség által okozott terhelést. A hulladék például sokkal gyorsabb ütemben keletkezik, mint ahogy azt a természet újrahasznosítható forrássá tudja alakítani. Az élőhelyek végleges pusztulása nemcsak a biológiai sokféleség szempontjából káros, hanem az emberiség fennmaradását is veszélyezteti. Az emberiség ökológiai lábnyoma, amely életmódunk természetre gyakorolt hatását méri, 1961 és 2003 között háromszorosára nőtt – 2003-ban átlagosan 2,2 hektár jutott egy főre. Bolygónk legnagyobb terhelői az Egyesült Arab Emirátusok (11,8 hektár), az Egyesült Államok (9,5 hektár) és Finnország (8,6 hektár), utóbbitól alig marad le Kanada, Kuvait és Ausztrália.
A gyéren lakott Egyesült Arab Emirátusok első helye a jelentős kőolaj-kitermeléssel okolható, az Egyesült Államok második helye nyilván nem szorul magyarázatra. Finnország előkelő helyezését az erőművek által kibocsátott tetemes szén-dioxid-mennyiség, illetve a papírgyártáshoz szükséges nagy arányú erdőirtás indokolja. (Összehasonlításképpen: hazánk ökológiai lábnyoma 3,6 hektár.) A Földön 11,3 milliárd hektár biológiailag aktív föld- és tengerfelület és 6,3 milliárd ember található, vagyis minden embernek 1,8 hektár áll rendelkezésére. Ez a túlzott használat a Föld természeti tőkéjének gyors feléléséhez vezet. Az ökológiai lábnyom része a fosszilis energiahordozók (szén, földgáz, olaj) fogyasztásából adódó energialábnyom is, mely 1961 és 2003 között kilencszeresére nőtt, és hazánkban – a szenes és gázos erőművek által kibocsátott szén-dioxid révén – az ökológiai lábnyom felét teszi ki.
A biológiai sokféleség alakulását az úgynevezett élő bolygó indexszel követik. 1313 gerinces faj populációállományának megfigyelése alapján elmondható: 1970 és 2003 között összességében a szárazföldi fajok 31, az édesvíziek 28, a tengeriek 27 százaléka tűnt el; a megannyi faj lakhelyéül szolgáló mangrove erdők kiterjedése pedig 1990–2000 között Ázsiában a negyedével, Dél-Amerikában közel a felével csökkent. A legpazarlóbb vízfogyasztó Türkmenisztán, itt minden lakos évente 5100 köbméternyi vizet használ el. Hasonlóan tékozló Üzbegisztán és Kazahsztán is, a fejenkénti 2200 köbméteres vízfogyasztással. E három ország csapolja meg leginkább – gyapotültetvényei és egyéb mezőgazdasági térségei számára – az Aral-tó vízutánpótlását jelentő folyókat. Az egykor 67 ezer négyzetkilométeres kiterjedésű tó mára alig 24 ezer négyzetkilométeresre zsugorodott.
A világlistán a 32. helyen álló Magyarország éves vízfogyasztása fejenként 800 köbméter. Ez szintén több a kívánatosnál; harmadát a mezőgazdaság locsolja el. A jelentés három forgatókönyvvel számol. Ha minden marad így, akkor 50 év alatt másfélszeresére nő az emberiség ökológiai lábnyoma. Visszafogott, de környezettudatos fejlődéssel az emberiség 2080 körül kerülhet egyensúlyba a természettel, míg egy gyors szennyezés-visszafogással akár már 2040 körül elérhetjük ezt az állapotot.