Gyulladásos derékfájdalom
A betegséget sem a kollégák, sem a lakosság nem tartja immunmediált, azaz több szervet érintő gyulladásos betegségnek, és esetenként a szakorvosok is csak a saját szakterületüket érintő panaszokkal-tünetekkel foglalkoznak – mondta lapunknak dr. Szántó Sándor egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar, Reumatológiai tanszékéről a Magyar Reumatológusok Egyesülete idei szeptemberi vándorgyűlésén.
Az axialis spondylarthritisek (SpA, melynek leggyakoribb formája a Bechterew-kór) felismerése átlagosan 5-7 éves késéssel történik. A gond az ellátás minden szintjén jelentkezik, mert a betegséget sem a kollégák, sem a lakosság nem tartja immunmediált, azaz több szervet érintő gyulladásos betegségnek, és esetenként a szakorvosok is csak a saját szakterületüket érintő panaszokkal-tünetekkel foglalkoznak, ezért a betegséget nem ismerik fel, a beteg csak komoly késéssel kapja meg a megfelelő kezelést.
A háziorvos sem gondol mindig a betegségre, bár ő többször találkozik a beteggel és teljesebb képet alkothat róla. Viszont a derékfájás prevalenciája gyakorlatilag 100%, a sok traumás-kopásos eset között kell megtalálni a gyulladásos eredetű panaszokban szenvedőket.
A reumatológus számára figyelmeztető jelnek kell lenni, ha a beteg fiatal. A fájdalomcsillapítók ugyan enyhítik a panaszt, de a betegség ettől nem gyógyul meg. A progresszió pedig rokkantsághoz vezet a későbbiekben. A gyulladásos derékfájdalom prevalenciája 0,5%, 200 emberből egyet érint, tehát nem annyira ritka betegség, mint gondoljuk. Figyelmeztethet a gyulladásos eredetre az, ha a fájdalom hosszú távon fennáll (2-3 hónap vagy több), és éjszakai órákban felébreszti a beteget. A gyulladásos eredetű derékfájdalom mozgás hatására csökken, inkább keresztcsonttáji, nem hirtelen rossz mozdulatra, hanem lassan, fokozatosan alakul ki és erősödik.
További fontos jel a társuló tünetek jelenléte: a gyulladás nem izolált, más tünetek is jelen lehetnek, bár elképzelhető, hogy a beteg nem említi. A reumatológus is kérdezzen rá az estleges gasztroenterológiai panaszokra, a fénykerüléssel, vörösséggel járó szemfájdalomra, a bőrtünetekre.
A legfontosabb extraarticularis manifesztáció az elülső uveitis. Az iris és a corpus ciliare elülső részén zajlik a gyulladás, a beteg szeme piros. Réslámpával különíthető el egyéb szembetegségektől. Jellemző a nagyfokú fénykerülés, fájdalom. Réslámpával látszanak a gyulladásos sejtek a cornea hátlapján és az elülső csarnokban. Felhívhatja a figyelmet a betegségre a deformált pupilla, amit az okoz, hogy az iris lenő a lencse elülső tokjára.
Nagyon fontos felfigyelni a szembetegségre, mert az uveitis szövődményeként cataracta és másodlagos glaucoma is kialakulhat. A szemnyomás nem nagyfokú emelkedése is magában hordozza a látóideg-károsodás kockázatát, tehát a terápia késlekedése veszélyezteti a beteg látását. Lokálisan szteroidos szemcsepp, pupillatágító a kezelés. Az alapbetegség kezelése az uveitist is meggyógyíthatja, a biológiai készítmény adásakor a szemcseppet el lehet hagyni. Az elülső uveitisek 80%-a reumatológiai betegséghez kapcsolódik. A spondylitis ankylopoeticában szenvedő betegeknek pedig 20-24%-ában jelentkezik szembetegség. Fontos tehát a reumatológus és a szemész szoros együttműködése a beteg ellátásában.
A szisztémás gyulladással járó betegség nem ártalmatlan, rokkantsághoz vezet. Viszont megfelelő kezeléssel – kis túlzással – akár gyógyítható is. Folyamatos kezelés mellett a beteg egész élete folyamán teljes életet élhet.
A diagnózis felállítása után a beteget fel kell világosítani a betegsége természetéről, a terápiás lehetőségekről és a várható prognózisról. A legfontosabb a napi gerinctorna. A betegnek is mindent meg kell tenni az állapota javítása érdekében. A fizioterápia, masszázs sem ellenjavallt. Jó ha a beteggel először gyógytornász foglalkozik, és később a megtanult gyakorlatokat már otthon végezheti a páciens. A gyógyszeres kezelés tekintetében legfontosabbak a hagyományos gyulladáscsökkentők. A betegek 20%-a jól egyensúlyban tartható velük, lassítják az elcsontosodást. Fontos, hogy a háziorvos monitorozza a beteget. Ha a panaszok továbbra is fennállnak, akkor jönnek szóba a biológiai szerek. Ezek a gyulladásos folyamatba közvetlenül avatkoznak be, célzott terápiát jelentenek, hosszú távon alkalmazhatók. Kellően korán elkezdve segítségükkel megakadályozható a rokkantság. A betegnek tartós gondozásra van szüksége, fontos, hogy tartsa a kapcsolatot a háziorvossal és a reumatológussal.
A valóságban azonban egyelőre gyakran elcsúszik a rendszer. A beteg várja, hogy majd elmúlik a panasza, az orvos pedig nem gondol az egész szervezetet érintő gyulladásra, a szerteágazó panaszokat nem hozza összefüggésbe. Korábban a Bechterew-kórt a férfiak betegségének tartották, de már tudjuk, hogy ez nem igaz. A nemi arány 2:1. A diagnosztika javulása miatt több nőnél ismerjük fel a kórképet. A nők betegsége általában szerencsére enyhébb, de hosszú távon ugyanúgy súlyos következményekkel jár, mint a férfiaknál. Jellemző a családi halmozódás. A szülő betegségének diagnosztizálása után érdemes megvizsgálni, és a későbbiekben is figyelemmel kísérni a gyerekeket.
Rá kell kérdezni a gyulladásos bélbetegség tüneteire, (hasmenés, hasi fájdalom, rectalis vérzés, tartós láz), emellett figyelni kell az esetleges psoriasis tüneteire is. Ezek nem feltétlenül feltűnőek, lehet például, hogy csak apró pontszerű körömeltérések utalnak a vizsgálatkor a psoriasis felnnállására.
Mégis fontos ezeknek a jeleknek a felismerése és egységes kórképként történő szemlélete, hiszen mindezen betegségek ellen egyszerre hat a jól megválasztott biológiai terápia, ami jelenleg már több indikáció hozzáférhető az ilyen esetekre specializálódott centrumokban. Az orvosokon is múlik azonban, hogy minden beteg hozzájuthasson a kezeléshez, akin az segíthet, és aki esetében indokolt az alkalmazása. Ma Magyarországon 21 centrumban adható biológiai terápia.
Jelen közlemény általános tájékoztatási céllal készült és nem helyettesíti az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt. Konkrét panasz, kérdés esetén kérjük, forduljon kezelőorvosához.
A közlemény az AbbVie Kft. támogatásával jelent meg. A megjelent tartalom a szerző saját álláspontját és szakmai véleményét tükrözi, azt a támogatás ténye nem befolyásolta.
AbbVie Kft.
1095 Budapest, Lechner Ödön fasor 7.
Telefonszám: +36 1 455 8600
HUHUR170184b
Lezárás dátuma: 2017.11.15.
