GYSE: drága és silány

Magyarországon több mint egymillió ember szorul gyógyászati segédeszközre, a gyse rendszer azonban számos ponton vérzik, és ennek csak egy része, hogy a rajtuk lévő áfa hosszú évek óta 27 százalék. Az érintettek többsége alacsony jövedelmű nyugdíjas vagy valamilyen fogyatékossággal élő, akinek nagy teher az eszközök megvásárlása, nem egyszer már az önrész kifizetése is problémát jelent. Hiába az évek óta tartó figyelemfelhívás, 14 éve nincs változás. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) és partnerszervezetei a közelmúltban egyeztettek a kormány képviselőivel, mert szeretnék, ha 5 százalékra csökkenne az áfa.

Kovács Ágnes, a szervezet elnöke az Abcúgnak azt mondta, konkrét ígéretet nem kaptak arra, hogy a helyzet változni fog, de legalább elutasítást sem. “A MEOSZ-nak nagyon fontos ez a kérdés, hiszen miközben rengeteg új, innovatív eszközt gyártanak, az áruk miatt ezek a legtöbb érintettnek nem elérhetőek. Hiába van számos jogszabályban lefektetve a fogyatékossággal élők önrendelkezéshez való joga, ebből a segédeszközök területén alig érzékelni valamit”.

A mozgásukban korlátozottak számára a kerekesszék. Legyen az elektromos vagy aktív (amit a saját karjukkal hoznak mozgásba). A kerekesszéket a szakorvos írja fel annak, aki jogosult közgyógyászati ellátásra (röviden közgyógyra), az ingyen megkapja. Aki nem jogosult, annak ki kell fizetnie a vételár 15 százalékát. Egy 800 ezres szék esetében ez több, mint százezer forint is lehet.

A közgyógyászati ellátásra jogosultaknak nincsenek óriási igényeik, de azt mondják, mostanában a székeket inkább kínai, mint német vagy francia alkatrészből rakják össze, és olyan kisteljesítményű akkumulátorokat adnak mellé, amik egy napig sem bírják a strapát. Probléma a székekkel, hogy hiába vannak ingyen, hamar tönkremennek, meghibásodnak, és míg a kihordási idejük le nem jár, nincs esély újat kapni. Javítani persze lehet, de az is kész tortúra.

Az sem mindegy, hogy valaki elektromos vagy aktív széket írat fel. Jól meg kell gondolni, mert ha meg van az egyik, nem lehet utána kérni a másikat. Míg az elektromossal könnyebb közlekedni abból a szempontból, hogy nincs szükség karmunkára, addig sokkal körülményesebb is, mert például nem lehet csak úgy kiszedni a kerekét, összecsukni, és betenni egy autóba.

Az igénylés maga is rendkívül méltánytalan, mert nem a sérültség fokát nézik, hanem számos más egyéb dolgot. Például, hogy nevel-e a mozgássérült gyereket, van-e munkaviszonya vagy tanulói jogviszonya. Egyiküktől, amikor kerekesszéket igényelt, például megkérdezte az orvos, hogy mégis minek neki a kocsi, ha úgyis vak, minek akar így az utcára menni.

Anna – segítőként – sokat foglalkozik olyanokkal, akiknek az egyik, vagy akár mindkét lábát amputálták. Azt mondja, hogy műlábat általában mindenki kap, de a minősége sokszor iszonyatosan silány vagy egyenesen használhatatlan. Ráadásul itt is ugyanaz a probléma üti fel a fejét, mint a kerekesszék esetében: ha egyszer aláírja az igénylő a papírt, attól kezdve nincs visszaút. Hiába nem lesz jó neki a láb, hiába nem tudja használni, vissza nem viheti, ki nem cserélik.

Inkontinencia betétből negyedévente maximum 270 darab betét jár ingyen, ez naponta hármat jelent, amiről lehet vitatkozni, hogy sok vagy kevés, az érintett személy állapotától függ. A forgalmazó azonban valamiért változtatott a csomagolási rendszerén, és a háromhavi csomagba már 286 betétet raknak, ami viszont meghaladja a felírható 270-et. Csilla azóta a patikusok jóindulatára van bízva: vagy hajlandók megbontani egy egész csomagot, és adni neki 270 darabot, ha nem, akkor otthagy egy fél csomagot, vagy ráfizet.

A MEOSZ-t is rengetegen keresik meg, sokszor konkrétan azt várják, hogy vegyék meg nekik a szükséges eszközt, de erre nincs lehetőség. Amit az elnök sokszor tapasztal, hogy a Facebookon a különböző csoportokban indítanak gyűjtést bizonyos eszközökre, mert sokszor még az önrész kifizetésére sincs lehetőség. Kovács Ágnes szerint a sokszor elavult eszközök, a magas ÁFA mellett probléma az is, hogy nincs megfelelő háttérország a segédeszközt használók mögött. Sok idős ember kap mopedet, nem csak a mozgássérültek, de azt már nem tanítja meg nekik senki, hogyan is kell azzal közlekedni. így néha csak a szerencsén múlik, hogy nem történik tragédia az utakon.