Gyógyítás
Gyógyítás-gyógyulás: egy megbízható útitárs
2009. december 17. 09:01
Jól alkalmazható hármas hatás, amely több évtizedes ismertséggel és a betegek közötti kedveltséggel párosul. Ez utóbbi a kezelés eredményességét illetően sem közömbös, különösen most, amikor többféle influenzavírus „támadásait" kell kivédeni.
A H1N1-fertőzés immár nálunk is járványos méreteket ölt, ez azonban mit sem változtat azon, hogy az őszi-téli hónapok egyébként is a meghűléses megbetegedések és a szezonális influenza időszakát jelentik, amikor a betegek tömegével keresik fel a háziorvosi rendelőket. A sokszor egymásnak is ellentmondó információk időszakában, amikor ráadásul az ismeretekre éhes laikus szinte bármiről és annak ellenkezőjéről is talál meggyőzőnek tűnő érveket a világhálón, különösen fontos, hogy olyan gyógyszert kapjon bajára, amelyet régóta ismer, és amelynek hatásosságáról már számtalanszor megbizonyosodhatott.
Ha betegeket kérdezünk arról, melyek az általuk leginkább ismert és legtöbbet használt láz- és fájdalomcsillapítók, az Algopyrin egészen biztosan valahol a lista legelején áll majd, ami nem csoda, hiszen több mint hét évtizede bizonyítja eredményességét. Néhány éve a szer felkerült ugyan a vényköteles készítmények listájára, de a nem kábító fájdalomcsillapítók közül továbbra is a metamizol az egyik legerősebb hatással és legkevesebb mellékhatással rendelkező hatóanyag.
Az Algopyrin közepesen erős és heves fájdalmak csillapítására képes, emellett lázcsillapítóként szintén kiváló, lázas állapottal kísért heveny fertőzések (például felső légúti infekciók) kezelésében pedig gyulladáscsökkentő hatása érvényesül. Az Algopyrin akár a magas láz csillapítására is alkalmas, hiszen a beadást követően rövid időn belül csökkenti a lázat, és hatása legalább 4–6 órán keresztül tart.
Az őszi-téli szezonális betegségek és azok szövődményei esetében kiváltképpen értékes az imént említett hármas hatás, hiszen ezáltal a legtöbb esetben nincs szükség arra, hogy az orvos más szerrel kombinálja, sőt – ami még ennél is fontosabb – a beteg sem fogja szükségét érezni, hogy más készítménnyel is kúrálja magát, hiszen az Algopyrin a lázra, a fájdalomra és a gyulladásra egyaránt megoldást nyújt.
A recept felírásakor mindig célszerű emlékeztetni a beteget arra, hogy sokéves problémamentes Algopyrin-használat mellett sem lanyhulhat óvatossága és ébersége a nem kívánt hatásokat illetően. Az egyszeri adag 1 vagy legfeljebb 2 tabletta. Szükség esetén az egyszeri adag 24 óra alatt legfeljebb négyszer alkalmazható, de a teljes napi adag nem haladhatja meg a 8 tablettát. Nem adható a szer 3 hónaposnál fiatalabb vagy 5 kilogrammnál kisebb csecsemők számára, és fokozottan oda kell figyelni, ha 15 év alatti gyermek kapja. Akár terhesség idején is szedhető a szer, de csak indokolt esetben, feltétlenül orvosi ellenőrzés mellett; a nagyfokú óvatosság főleg az első trimeszterben és az utolsó hat hétben indokolt.
Nem kívánt hatásaként hasmenés, hányinger, hányás, étvágytalanság és – akár többszöri szövődménymentes alkalmazás után is! – allergiás reakció (urticaria, anafilaxiás sokk) jelentkezhet. Fontos tudni, hogy a gyógyszer igen ritka mellékhatásai közé tartozik a súlyos vérképzőszervi zavar (agranulocitózis) kialakulása (hiszen éppen ezért került be az Algopyrin a vényköteles készítmények körébe), de a teljességhez hozzátartozik az is, hogy ennek előfordulási esélye nem éri el a 0,01 százalékot sem, azaz minden 10 ezer Algopyrint szedő beteg közül csak egyet érint.
Az Algopyrin rendelésekor tehát a szakmai érvek (egyetlen szerrel hármas hatás, kombinációk kerülése) találkoznak a beteg preferenciáival (régóta használt, jól bevált szer), ami a beteg együttműködési készsége és a kezelés eredményessége szempontjából korántsem közömbös.
Ha betegeket kérdezünk arról, melyek az általuk leginkább ismert és legtöbbet használt láz- és fájdalomcsillapítók, az Algopyrin egészen biztosan valahol a lista legelején áll majd, ami nem csoda, hiszen több mint hét évtizede bizonyítja eredményességét. Néhány éve a szer felkerült ugyan a vényköteles készítmények listájára, de a nem kábító fájdalomcsillapítók közül továbbra is a metamizol az egyik legerősebb hatással és legkevesebb mellékhatással rendelkező hatóanyag.
Az Algopyrin közepesen erős és heves fájdalmak csillapítására képes, emellett lázcsillapítóként szintén kiváló, lázas állapottal kísért heveny fertőzések (például felső légúti infekciók) kezelésében pedig gyulladáscsökkentő hatása érvényesül. Az Algopyrin akár a magas láz csillapítására is alkalmas, hiszen a beadást követően rövid időn belül csökkenti a lázat, és hatása legalább 4–6 órán keresztül tart.
Az őszi-téli szezonális betegségek és azok szövődményei esetében kiváltképpen értékes az imént említett hármas hatás, hiszen ezáltal a legtöbb esetben nincs szükség arra, hogy az orvos más szerrel kombinálja, sőt – ami még ennél is fontosabb – a beteg sem fogja szükségét érezni, hogy más készítménnyel is kúrálja magát, hiszen az Algopyrin a lázra, a fájdalomra és a gyulladásra egyaránt megoldást nyújt.
A recept felírásakor mindig célszerű emlékeztetni a beteget arra, hogy sokéves problémamentes Algopyrin-használat mellett sem lanyhulhat óvatossága és ébersége a nem kívánt hatásokat illetően. Az egyszeri adag 1 vagy legfeljebb 2 tabletta. Szükség esetén az egyszeri adag 24 óra alatt legfeljebb négyszer alkalmazható, de a teljes napi adag nem haladhatja meg a 8 tablettát. Nem adható a szer 3 hónaposnál fiatalabb vagy 5 kilogrammnál kisebb csecsemők számára, és fokozottan oda kell figyelni, ha 15 év alatti gyermek kapja. Akár terhesség idején is szedhető a szer, de csak indokolt esetben, feltétlenül orvosi ellenőrzés mellett; a nagyfokú óvatosság főleg az első trimeszterben és az utolsó hat hétben indokolt.
Nem kívánt hatásaként hasmenés, hányinger, hányás, étvágytalanság és – akár többszöri szövődménymentes alkalmazás után is! – allergiás reakció (urticaria, anafilaxiás sokk) jelentkezhet. Fontos tudni, hogy a gyógyszer igen ritka mellékhatásai közé tartozik a súlyos vérképzőszervi zavar (agranulocitózis) kialakulása (hiszen éppen ezért került be az Algopyrin a vényköteles készítmények körébe), de a teljességhez hozzátartozik az is, hogy ennek előfordulási esélye nem éri el a 0,01 százalékot sem, azaz minden 10 ezer Algopyrint szedő beteg közül csak egyet érint.
Az Algopyrin rendelésekor tehát a szakmai érvek (egyetlen szerrel hármas hatás, kombinációk kerülése) találkoznak a beteg preferenciáival (régóta használt, jól bevált szer), ami a beteg együttműködési készsége és a kezelés eredményessége szempontjából korántsem közömbös.
(X)
