Gyengék és árvák

BIOSTATISZTIKA 22.

Sorozatunkban gyakran esett szó a statisztikai erő jelentőségéről (A második fajta hiba, avagy a kutató kockázata; 2005/5. szám, 12. oldal). Említettük, hogy a klinikai vizsgálatba beválasztott betegek számának elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a későbbi eredmény és az abból levont következtetés megalapozott legyen, ugyanakkor – az adott feltételek mellett – a lehető legkisebbnek kell lennie, hogy ne részesüljenek indokolatlanul sokan a placebóval vagy a kevésbé hatásos készítménnyel való kezelésben.
A statisztikai erő meghatározásához általában hozzáfűzik, hogy „a túl kis mintaelemszámmal folytatott vizsgálatok nem etikusak, mert a betegeket olyan vizsgálatba vonják be, amelytől csekély eredmény várható”. Ám a szép kort megért sztereotípiákat nem árt időnként újragondolni. Egyre többen kételkednek abban, hogy a kevés beteg bevonásával folytatott vizsgálatok valóban etikátlanok lennének (Bachetti és mtsai: Etika és mintaelemszám, Am J Epidemiol 2005;161: 105–110). Tényleg gyengék-e a kisebb statisztikai erejű vizsgálatok?