Genetikai szűrés a lombikban – hol a határ?

Még élesebben: a sokak számára ma is rosszul csengő szelekció kérdésében meddig mehet el az ember, a tudós, a szülő?
A Der Spiegelben felvetett kérdésben a szakemberek sem jutottak konszenzusra, és ez érthető is. Hollandiában például a kormány is majdnem belebukott a kérdésbe! Ott össztársadalmi vitát követően a liberális, megengedő törvényváltozat ment keresztül. Engedélyezték a mesterségesen megtermékenyített, osztódásnak indult petesejtek anyaméhbe történő beültetés előtti szűrését örökletes betegségekre, azaz hogy a lombikba helyezett – csak a vizsgált betegséget nem hordozó – néhány sejtből, ún. előébrényből fejlődjön ki magzat.
Ez történt Nagy-Britanniában is annak a brit házaspárnak a kóros gént hordozó petesejtjeivel, ahol a férj három felmenője, az édesanyja, a nagymamája és a dédnagymamája egyaránt a emlőrák öröklődő fajtájában szenvedett. E kórban a BRCA1 nevű gént hordozóknak az 50–80 százaléka fiatalon megbetegszik. Az apa tudta magáról, hogy génhordozó, és ezért ötven százalék volt annak az esélye, hogy továbbadja utódainak a kóros örökletes anyagot. Ezért feleségével arra az elhatározásra jutott, hogy az úgynevezett preimplantációs genetikai diagnosztikához, PGD-hez folyamodnak. A londoni University College Hospitalban feleségének mind a 11 mesterségesen megtermékenyített és osztódásnak indult petesejtjét megvizsgálták genetikailag. Ahogy várni lehetett, közülük hat hordozta a BRCA1 gént, öt pedig nem. Az egészséges öt közül kettőt beültettek az anya méhébe (a többit lefagyasztották). Az egyik beágyazódott a méh falába, és egészséges gyerek fejlődött ki belőle.
A beavatkozást végző orvos, Paul Serhal az orvostudomány új érájáról beszélt, mert PGD-vel csökkenthető bizonyos rákbetegségekkel szemben magas kockázatú egyének világrajövetelének száma. Az ellenzők meg azt hangoztatják, hogy még az ilyen súlyos betegségnél is, mint az emlőrák, ez túl radikális, etikailag megkérdőjelezhető megoldás, hisz ez az öröklődő rákfajta gyógyítható. Sokan meg az ellenzőket vélik álszentnek, és van is rá jó okuk. Egyébként Németországban tiltják a PGD-t, tehát az osztódott petesejtnek a beültetés előtti genetikai vizsgálatát - a nagyobb, kifejlődött embrióban viszont már nem! És ha a genetikai szűrés pozitív, a fenyegető betegségek miatt a 12. terhességi héten túl is engedélyezett a vetélés - mondjuk, mert igazolták az említett, emlőrákot okozó BRCA1 gén jelenlétét! Magyarországon is elfogadott (helyesen!) az orvosi indokú abortusz - akkor jogos a kérdés, hogy néhány sejtnél ezt miért ne lehetne megtenni?
Ám hol a határ? Mi legyen, mondjuk a vastagbél-polipózissal, amely szintén korán kimutatható genetikailag, és amelynél szintén megvan annak veszélye - ez kisebb, és az emlőráknál később alakul ki -, hogy rosszindulatúan elfajul? Hisz sok százezer ember él ezzel a több-kevesebb sikerrel gyógyítható elváltozással. A genetikailag meghatározott - és főleg meghatározható! - betegségek száma egyre nő. Meddig válogathatunk, meddig szelektálhatunk?

A teljes cikk a Népszabadság Online-on olvasható.

Forrás: Dr. Nemes János, Népszabadság Online