Genetikai szuperhősök kerestetnek
35 ezerből 1 ember súlyos betegségért felelős mutációt hordoz, az orvostudományi tankönyvek szerint akár már régen meg kellett volna halnia, azonban mégsem jelentkeznek nála a kór tünetei. Mi lehet e ritka szuperhősök ellenállóképességének titka?
Amerikai kutatók croud-sourcing módszerével keresik a genetikai szuperhősöket. A világ minden részéből várják a jelentkezőket, akik elküldik nyálkahártya-mintájukat, aminek DNS-ében hálózati biológiai szűrés (network biology filtering) és géneditáló technikák segítségével keresik az esetleges ellenállóképességért felelős géneket.
Mint a Resilience Project egyik vezetője, Stephen Friendorvos-biokémikus a New Scientist című lapnak elmondta, olyan egészséges felnőtteket keresnek, akik bár hordozzák egy olyan betegség génjét, amiben már gyermekkorukban meg kellett volna betegedniük, valami - valószínűleg egy másik mutáció - mégis megvédte őket a kórkép manifesztálódásától.
Stephen Friend mellett a Resilience Project másik vezetője Eric Schadt, a New York-i Mount Sinai Kórház genomika professzora, aki a praxisában már találkozott ilyen genetikai szuperhősökkel. Egyikőjük, egy 50-es éveiben járó asszony cisztikus fibrózist okozó génmutációt hordozott, azonban mégsem volt soha semmi komoly légzőszervi panasza. A másik egy 45 éves férfi volt, akiről véletlenül derült ki, hogy egy végzetes neurológiai betegség, a Louis-Bar szindróma kialakulásáért felelős génmutációval rendelkezik, de ennek semmilyen tünetét nem mutatta. Mindkét középkorú ember öröklődő gyermekkori betegség génjével rendelkezett, bármiféle tünet nélkül. Az 1990-es évek óta ismert néhány olyan ember is, aki az AIDS-járvány során megfertőződött, a vérében nagyon nagy mennyiségű HIV volt kimutatható, mégsem jelentkeztek nála a betegség tünetei – esetükben már ismerjük azt a mutációt, aminek a védettséget köszönhetik, és ez a tudást felhasználják az AIDS terápiája során.
A betegségokozó mutációk hatását kivédő, bufferelő génváltozatokat már találtak mindenféle élőlényben, az élesztőgombáktól kezdve a gyümölcslegyeken át a férgekig és az egerekig, az ezzel foglalkozó szakirodalmat a kutatók összegyűjtötték a Resilience Project honlapján.
Már korábban is indultak kutatások annak kiderítésére, hogy mi lehet a titka annak, hogy néhányan öröklődő genetikai hibáik ellenére nem betegszenek meg. Genetikai módszerekkel vizsgáltak egy-egy családot, amelyek néhány tagja az öröklött gének ellenére kevesebb tünetet mutatott, illetve Helen Hobbs, a Howard Hughes Medical Institute orvosa olyan embereket keresett és talált, akik magas lipidszintjük ellenére nem szenvedtek szív-érrendszeri betegségben. Szisztematikus kutatás azonban most indult először.
A Resilience Projectbe minden olyan 40 éven felüli ember jelentkezhet, akinek nem volt semmilyen súlyos gyermekkori betegsége. A kutatók legalább 1 millió ember genetikai mintáját szeretnék összegyűjteni és analizálni (125 súlyos gyermekkori betegségre fókuszálnak, amelyek nagy valószínűséggel kialakulnak, ha az illető hordozza a mutált gént). A nagyszámú minta genetikai elemzésének lehetőségét az elmúlt 5 év során lezajlott óriási technikai fejlődés teremtette meg: ma már kevesebbe kerül az adatok generálása és analízise, mint a nyálminták összegyűjtése és kezelése.
Mint TED-előadásában Stephen Friend – aki egyik vezetője volt annak a csapatnak, amelyik 1986-ban felfedezte az első rákra hajlamosító gént - elmondta, a projekt bevezetéseképpen a már létező anonim genetikai adatbankokat (pl. 23andMe) használva elemeztek fél millió genetikai mintát, és megtalálták az első néhány tucat genetikai szuperhőst. A kutatók feltételezése szerint ahogy az élővilágból már ismert példák esetében, úgy az embereknél is egy másik mutáció állhat a betegség elleni védettség hátterében, aminek felderítése új terápiák előtt nyithatja meg az utat. A legtöbb genetikai eredetű betegség a mutáció következtében kialakuló funkcióvesztés miatt jön létre, és az elképzelések szerint a védőfaktorként működő második mutáció is valamilyen funkcióvesztést eredményez. Márpedig a mai orvostudomány zömmel olyan kis molekulákat használ gyógyszerként, amelyek nem képesek helyreállítani egy-egy elromlott funkciót, de nagyon jók a funkciók gátlásában – így arra is van esély, hogy a védőfaktorként működő funkcióvesztést is tudjuk majd utánozni. A legtöbb orvostudományi kutatás a már megbetegedett emberekkel foglalkozik, azonban, teszi hozzá Friend, óriási lehetőséget jelent az, ha egészséges emberektől megtanulhatjuk, hogyan lehet megelőzni a betegségeket.
