Fordult a kocka, nagyot változott a világ

Új szerepben a biztosításfelügyelet

2007. december:
Az Egészségbiztosítási Felügyeletnél (EBF) komoly profilbővítésre lehet számítani 2008-ban: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) helyébe lépő egészségbiztosítóknak a pénztáralapítástól a tagtoborzáson át a működés előkészítéséig minden lépésére kritikusan kell figyelnünk. Legfőbb célunk, hogy az egészségbiztosítás átalakítása a betegek számára fejlődést, és ne visszafejlődést eredményezzen. Sok konfliktusra, az ügyfélforgalom megsokszorozódására számítok: növeljük elemzési aktivitásunkat, az év végére létszámunk megduplázására készülünk.

2008. december:
Miután a legtöbb konfliktus vélhetően az új finanszírozási szisztémából adódott volna, ezek az érdekütközések elmaradtak, s a vizitdíj eltörlésével egy másik ütközőpont is eltűnt a rendszerből. Az egészségbiztosítási modellválasztás kimenetele alapvetően megváltoztatta az EBF továbbfejlesztésének lehetőségeit, ezért év közben egy nagy és gyors irányváltást kellett végrehajtanunk. Mivel az OEP helyébe nem léptek magáncégek, újra kellett gondolnunk, miként őrizheti meg az egészségbiztosítási felügyelet a létjogosultságát, s melyek azok a tevékenységek, amelyek erősítése révén hozzájárulhatunk az ellátás javításához.
Amíg 2007-ben az egészségügyi ellátóknál aktuálisan felmerülő problémák reaktív kezelése révén váltunk ismertté, 2008-ban elemző munkánk kiszélesítése, az indikátorrendszer továbbfejlesztése, a várólisták nyomon követése és alakítása következtében sokkal színesebb arculatot mutatott a felügyelet. Előtérbe kerültek például az egészségpénztárak: eddig jobbára csak különféle pénzügyi kritériumok teljesítését kérték rajtunk számon, ebben az évben viszont volt kapacitásunk szakmai téren is nyitni feléjük. Ugyan a tervezettnél kevesebb embert vettünk fel, ám az elemzői proaktivitás érdekében némileg bővült a szervezet létszáma. Társadalmi beágyazottságunk is mélyült: immár nemcsak a lakosság nagyvárosi, jól képzett, internethasználó rétegéből érkeztek megkeresések, nőtt a kisebb településen élő, idősebb lakosság levélben vagy telefonon érkező bejelentéseinek aránya is. Az EBF létének és munkájának elismerését is jelenti, hogy egy brüsszeli értékelés szerint Magyarország nagyot lépett előre az egészségügy működésével összefüggő információk elérhetősége és átláthatósága terén: sejtések és intuíciók helyett egyre inkább tényekre támaszkodhatnak mind a döntéshozók, mind a betegek.

DR. KOVÁCSY ZSOMBOR,
az Egészségbiztosítási Felügyelet elnöke

Lesz-e kit nyilvántartani?

2007. december:
Az egészségbiztosítás átalakítása közepette el kell érnünk, hogy valódi piaci alapokon működjön a vérellátás: az állami dotációt az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) helyett a kórházaknak kell odaadni, hogy abból finanszírozhassák vásárlásaikat. Differenciált, a munkaterheket és minőségi elvárásokat tükröző béremelést tartok szükségesnek. 2008 őszétől Magyarországon Európa legkorszerűbb országos vérellátási szisztémája működik majd, ám ma még nem tudom, hogy kinek a vezetésével, azaz pályázatom nyomán a lejáró mandátumomat meghosszabbítják-e.

2008. december
Miután határozatlan időre kinevezett főigazgatóként bizalmat kaptam az év elején, én fejezhettem be annak az informatikai rendszernek a kiépítését, amellyel immár világszínvonalú, országos donornyilvántartást mondhatunk magunkénak. Szakmai szempontból ennél nagyobb fejlesztés az utóbbi években nem történt a vérbiztonság terén; évekre visszamenőleg minden donorunk visszakereshetővé vált. A szervezet működését tekintve ugyanakkor korántsem tudok ennyire pozitív fejleményekről beszámolni: 2008-ban a kötelező béremelést csak minimális szinten tudtuk végrehajtani, a dolgozóknak nem tudtunk értékőrző fizetést biztosítani, s differenciált béremelésre sem volt módunk. Munkatársaimon egyre inkább éreztem az egzisztenciális kiszolgáltatottságból eredő fáradtságot, fásultságot.
Amint az a költségvetés előzetes számaiból látható, a helyzet 2009-ben tovább romlik, ezt tetézi az egyre nagyobb volumenű kintlevőségünk, amely a kórházak likviditásának romlásából adódik. Számláinkat 2008-ban rendre a gyógyszercégek követelései mögé sorolták be a kórházak, hiszen mi nem tehetjük meg, hogy nem adunk vért. Politikai szándék híján idén sem sikerült elérnünk a finanszírozás átalakítását. Kitartok amellett, hogy az OVSZ-nek nem szabadna állami támogatást kapnia, a kórházak finanszírozásába kellene beépíteni a vérkészítmények és a labordiagnosztika valódi költségeit. Ma az önköltség alatt megállapított hatósági áras vérkészítményekkel pazarlás folyik. Ennek részben a szakemberhiány is oka, mivel a kórházról kórházra járó aneszteziológusok defenzíven viselkednek, gyakran túlrendelnek.
Szomorúan kell beszámolnom arról is, hogy az idén – más európai országokhoz hasonlóan – csökkent a véradók száma. Mozgósításra kevés a forrásunk, s a társadalomban érezhető közömbösség, morális válság, a szolidaritás vészes hiánya egyre több területen megnyilvánul.

DR. MISKOVITS ESZTER,
az Országos Vérellátó Szolgálat főigazgatója

Tervek – még mindig feltételes módban

2007. december:
Függetlenül attól, hogy Bács-Kiskun megyét melyik biztosító nyeri el, a térség kórházai együttműködésre lesznek kényszerítve, a jövő útja csak a specializáció lehet. Legnagyobb tervünk, hogy a régi Izsáki úti telephelyünket megszüntessük, kiiktatva ezzel a két épülettömb közötti másfél kilométeres távolságból adódó hátrányokat és anyagi veszteséget. A Repülőkórház ingatlanjának további hasznosítása is a nyáron kihirdetendő pályázati eredmény függvénye. A legfontosabb szakmai prioritások közé az egynapos sebészet fejlesztése tartozik.

2008. december:
Új biztosítók nem kopogtattak az ajtónkon, a megvonások viszont igen, ezért úgy alakult, hogy a finanszírozási kényszer magánbiztosítók nélkül is szorosabbra fűzi a térségbeli intézmények kapcsolatát: a kórházigazgatókkal várhatóan januárban ülünk le megtárgyalni az együttműködés kereteit, hogy kiküszöböljük a párhuzamos fejlesztéseket, valamint egymás között optimalizálni tudjuk a teljesítményvolumen-korlát (TVK) és a német pontok felhasználását, a TVK eltörlése ugyanis illuzorikus vágynak tűnik.
Épületeink átalakítása továbbra is bizonytalan: a nyár után az ősz, majd a tél eleje volt az időpont, amikorra pályázatunk elbírálását vártuk. Ez nem történt meg, így nem tudjuk, hogy a megcélzott 12 milliárd forintot elnyerjük-e, s ha igen, mekkora arányban, ezért ma a megvalósult beruházásokról szóló beszámoló helyett csak ambiciózus terveink változatlanságát erősíthetem meg. A fejlesztéshez szükséges önerő továbbra is elkülönített bankszámlán pihen, mi pedig a zöld jelzésre várunk. Az egynapos sebészet lassacskán elindult ugyan, de nem olyan ütemben és kapacitással, ahogyan azt egy éve terveztük, nem sikerült ugyanis kialakítani a fekvőbeteg TVK-tól független sebészeti egységet. E terveink is változatlanok: elkezdtük a műtéteket, és bízunk abban, hogy jövő év elején immár működtethetjük az összes sebészi szakmát magában foglaló, komplett egynapos sebészeti részlegünket.
2008-ban Kecskeméten annyiból jobb helyzetben voltunk másoknál, hogy nálunk nem volt jelentős mértékű dolgozói elvándorlás, minden osztályunk talpon tudott maradni, s nincs lejárt adósságunk sem. Egy dolog állandó: a soron következő év épp olyan bizonytalan, mint csaknem minden eddigi „új esztendő”.

DR. SVÉBIS MIHÁLY,
a Bács-Kiskun Megyei Kórház főigazgató-főorvosa

Bevételből van, elképzelésekből nincs hiány

2007. december:
Két év alatt száz munkatársat kellett elbocsátani a kórházból, megmaradt dolgozóinkra a korábbinál jelentősen nagyobb munkateher hárul. 2008 a bizonytalanság éve lesz, mivel nem tudhatjuk, hogy az új egészségbiztosítás mit hoz majd a kórház és az ellátási körzetben élők számára. Az év feladatai közé tartozik sürgősségi osztályunk fejlesztése, egy helikopter-leszállópálya létesítése, egy új CT-készülék beszerzése, s a forrásszerzés az elavult kubatúra átalakítására.

2008. december:
Ebben az évben elkerültük az elbocsátásokat, ám mivel létszámunk rendkívül feszített, annak további csökkentését a betegellátás csorbulása nélkül már nem is tudnánk megtenni. Miután betegforgalmunk biztatóan alakult, ki tudtuk használni a számunkra engedélyezett teljesítményvolument, egyre nagyobbá vált az orvosok és a nővérek leterheltsége. A hangulatot tovább rontja, hogy likviditásunk folyamatos romlását sokan Damoklész kardjaként élik meg a fejük fölött. A takarékoskodási intézkedések ellenére ugyanis 2001 óta nem volt a kórház olyan súlyos gazdasági helyzetben, mint jelenleg: szállítói tartozásunk immár 100 milliós nagyságrendű, igaz, ennek nagy része még 60 napon belül van. Ebben a szituációban sovány vigasz, hogy nem vagyunk egyedül, sok más kórházzal együtt vergődünk.
Kínzó hiány szerencsére nincsen szakorvosokból, több jó szakember érkezett idén is a kórházba, s az átlagéletkor némileg csökkent. A beruházások viszont nem alakultak úgy, ahogyan terveztük: a befogadott sürgősségi osztályt ugyan tudtuk fejleszteni, de mert a vártnál kevesebb pénzt nyertünk a pályázaton, a helikopter-leszálló építését tovább halasztottuk, s a mostaninál korszerűbb CT-berendezés úgyszintén megmaradt álomnak.
A kórházban eddig mindig csak egyes részek különálló fejlesztésére volt lehetőség, ebből adódóan semmi sincs ott az intézményben, ahol lennie kellene. Ennek az évnek a hozadéka, hogy kidolgoztunk egy átfogó szakmai fejlesztési tervet a tömbösítésre. Bíztunk abban, hogy az egészségpólus-pályázathoz hasonlóan a súlyponti kórházak fejlesztésére is forrást lehet nyerni még 2008-ban, s annak nyomán előteremthetjük a kivitelezéshez szükséges 3 milliárd forintot. Ez nem történt meg, így továbbra is csak remélhetjük, hogy hamarosan megjelennek a pályázati kiírások. Költségvetésünk inog, jövőre vonatkozó terveink egyelőre épek.

DR. ANTAL GABRIELLA,
a sátoraljaújhelyi városi kórház főigazgató-főorvosa

Műhibaperek: jó is, rossz is

2007. december:
Az üzleti biztosítók nem hunynak majd szemet afelett, hogy az orvosok egy része az állami infrastruktúra segítségével látja el magánbetegeit. Csökkenni fog a műhibaperek száma: a kórházaknak érdekük lesz elismerni a hibákat, s a károsultak további vegzálása nélkül, peren kívül megegyezni. Abban bízom, hogy 2008-ban a felelősségbiztosítók piacán is erősödhet a konkurenciaharc: mivel a kórházaknak egyre fontosabbá válik jó hírnevük megőrzése, azokat a biztosítókat fogják preferálni, amelyek támogatják a peren kívüli egyezséget, s ezzel nem tartják napirenden az intézményben elkövetett hibát.

2008. december:
A magánbiztosítók térnyerésének megakadályozásával és az egyes kórházak fejlesztését felvállaló magánbefektetők elleni politikai kereszteshadjárattal elérték, hogy továbbra is fennmaradjon a félfeudális rendszer az ellátásban. Ez sok orvos érdeke; opponálásuk érthető, de elfogadhatatlan. Mind a betegek, mind a csőd szélére sodródó intézmények egyre kiszolgáltatottabbak: bár a kórházak költségvetési helyzete megkívánná, az orvoshiány és a személyi összefonódások miatt mégsem tesznek a befolyásos főorvosok hűbéruralma ellen. Ugyan a biztosításfelügyelet jelenlétének erősödése pozitív fejlemény, mert minőségibb ellátásra és a betegek érdekeinek figyelembevételére ösztönzi az ellátókat, ám a reformok megakasztásával mégiscsak áthághatatlan akadály maradt a biztosítási szemlélet térnyerése előtt.
A műhibaperek száma nem csökkent, de ez annak is betudható, hogy a betegek egyre öntudatosabbá válnak, megismerik jogaikat és élnek lehetőségeikkel, ami tulajdonképpen üdvözlendő dolog. Ám a perek egy része abból adódik, hogy a biztosítók gyakran felülbírálják a peren kívül létrejövő egyezségeket. Emellett a szakértői vélemények késlekedése és a gyakori ellentmondások miatt általában el is húzódnak a perek. A felelősségbiztosítási piacon sem történt érdemi változás, nem indult el valódi verseny: a biztosítási limitek a lehetséges károkhoz képest aránytalanul alacsonyak maradtak, az orvosi műhibaperek károsultjainak továbbra is hosszú hónapos elmaradásokkal teljesítenek. A pórul járt betegek továbbra is főként a nyilvánosság erejében bízhatnak.

DR. ÁBRAHÁM LÁSZLÓ
ügyvéd

Egészségpénztárak régi-új szerepben

2007. december:
Az egészségügyi ellátás valódi piaci biztosítási alapokra helyezésével 2008-ban nő az önkéntes egészségpénztárak szerepe, nagyobb hangsúlyt kap az öngondoskodás. Terjeszkedni lehet a lakossági piacon, s előtérbe kerül a minőségi verseny. Saját cégemben a 40 ezres jelenlegi taglétszámot 5-10 ezer fővel szeretnénk bővíteni, és az a tervünk, hogy a kötelező egészségbiztosításban egy tőkeerős befektető szakmai partnereként fejezzük be az évet. Mindazonáltal számos olyan meglepetés érhet bennünket, amely minden mai várakozásunkat felülírja.

2008. december:
Nemigen lehetett volna egy éve nagyobb meglepetést előre jósolni, mint hogy kétszeri parlamenti jóváhagyás után mégis annullálják az egészségpénztári törvényt, s ezzel a reformtörekvések sorában óriási visszalépést tesznek. A politikai pálfordulás mind az ellátórendszerben, mind a biztosítási piacon zavart okozott, a régi-új helyzetben az egészségpénztárak is tanácstalanná váltak. Értelemszerűen nekünk sem sikerült a kötelező egészségbiztosításban szerepet vállalnunk, s nem következett be az egy éve jelzett bővülés: az adott piaci és gazdasági környezetben taglétszámunk megőrzését is sikerként kell elkönyvelnem.
Egészségpénztári szempontból mégsem mondható egészében kedvezőtlennek az év, az egészségbiztosítás körüli társadalmi viták ugyanis sok magánembert és vállalkozást ráébresztettek az öngondoskodás fontosságára. Nőtt az egészségpénztárak ismertsége és ázsiója, ami már középtávon is érzékelhető tagságbővülést eredményezhet. Pozitív fejlemény az is, hogy miután az egészségügyi irányítás az elmúlt másfél évtizedben nemigen vett tudomást az egészségpénztárakról, az új szituációban helyét kereső Egészségbiztosítási Felügyelet végre szakmai érdeklődést tanúsított a pénztárak iránt. Fontosnak tartom, hogy ne csak pénzügyi, hanem szakmai kontroll is megvalósuljon. A tárca használhatná a cégek lehetőségeit saját népegészségügyi programja hatékonyságának növelésére, hogy a lakosság mind nagyobb hányada – nemcsak a jelenlegi munkavállalók, hanem egy „esélypénztár” működtetésével akár a munkanélküli réteg is – érdekelt legyen az egészségmegőrzés aktív formáinak gyakorlásában.

DR. KRICSFALVI PÉTER,
a Dimenzió Egészségpénztár ügyvezető igazgatója

Koldusbot a rendelőben

2007. december:
Rosszabbul fogunk élni, az infláció és az energiaárak növekedése miatt az embereknek még kevesebb pénzük lesz, tovább nő az eladósodottság, s ez a háziorvosi rendelőkben is érződni fog. A páciensek türelmetlenebbek, a vizitdíj miatt elégedetlenebbek, a magánbiztosítók miatt kiszolgáltatottabbak lesznek. Üzemorvosként az üzemegészségügyben leépülést látok: az ágazat helyzete a vállalkozások elsorvadásával párhuzamosan romlik.

2008. december:
Remek évet zárunk, ha azt tekintem, hogy az általam legrosszabbnak tartott tényezőktől, nevezetesen az embereket pénzük alapján rangsoroló egészségbiztosítóktól, valamint a sok rászorulót a rendelőktől távol tartó vizitdíjtól és kórházi napidíjtól megszabadultunk. A kedvező változásokat ugyanakkor felülírták a kedvezőtlen fejlemények.
Egy évvel ezelőtt még semmit sem tudtunk a nemzetközi pénzügyi és gazdasági világválságról, a helyzet azonban térségünkben már akkor is rossz volt. Tartok tőle, hogy most is a pesszimisták tévedhetnek kevesebbet a jövőt illetően. A koldulás megjelent a kisvárosi rendelőkben is: vannak visszatérő rokkantnyugdíjasok, akik bár nem hozzám tartoznak, mégis rendszeresen azért jönnek, hogy pénzt kérjenek tőlem és a többi betegtől. A váróteremben egyébként is nőtt a feszültség, a napi gondok nyomasztó súlya alatt egyre többen türelmetlenek, az empátia érezhetően csökkent: egyre többször hallatszik be hangos szóváltás, veszekedés. Nemcsak az egymásnak idegen emberek, de a családtagok is a fülem hallatára vesznek össze, s tettlegesség is előfordul – mindez nem azért van, mert az emberek alaptermészetükből adódóan összeférhetetlenek.
Az elkeseredettség jól érzékelhető a még működő vállalkozásokban is, a cégvezetők nyíltan passzív táppénz igénybevételére kérik dolgozóikat. Sok ember annyira tönkrement idegileg, hogy a táppénz egyébként is indokolt lenne számára – más kérdés, hogy az állásban lévők jelentős hányadának meg se fordul a fejében, hogy kivizsgáltassa magát. Ma sokan azt sem látják, hogyan vészelik át a telet, a környéken hiába is próbálkoznak álláskereséssel. Ebben a szituációban a felelőtlen módon éjjel-nappal reklámozni engedett, uzsorakamatra adott személyi kölcsönök jelentik a biztosítékot az átmeneti fellélegzésre – annak nyomán pedig a hamar bekövetkező teljes egzisztenciális ellehetetlenülésre.

DR. STARKNÉ DR. HATVANI EDIT
nagykőrösi házi- és üzemorvos

A katarzis elmaradt

2007. december:
Minden korábbinál rosszabb helyzetbe kerülhetnek 2008-ban az orvosi kezelésre szoruló szenvedélybetegek. Saját osztályomon az eredetileg 105 ágy először 71 ágyra csökkent, majd a szegedi intézményi integrációval 21 aktív és 15 rehabilitációs ágy marad addiktológiai ellátásra. 2007-ben a homoszexualitással már megtörtént a „coming out”, a másság nyílt felvállalása. Azt várom, hogy 2008-ban //George W. Bush//hoz hasonlóan végre akadjon olyan prominens személy idehaza is, aki a nagy nyilvánosság előtt vállalja alkoholizmusát és jó példát mutat a kilábalásra.

2008. december:
Saját pályafutásomban változásokat hozott az év: a szegedi átszervezések nyomán már nem vagyok osztályvezető, fő tevékenységként magyarul és németül oktatok az orvosi és az egészségügyi főiskolai karon pszichiátriát, tanatológiát, krízisintervenciót. Addiktológus szakfőorvosként aggódva látom, hogy miközben a társadalomban egyre súlyosabb alkohol- és drogproblémák mutatkoznak, a kapacitás- és a szakemberhiány következtében az egészségügy egyre kevésbé képes ellátni ezeket a betegeket, akik emiatt mind súlyosabb állapotban kerülnek első alkalommal orvoshoz. Az addiktológia nem egyenlő a toxikológiával: a pszichiátriai profilú osztályokon nemcsak a detoxikálás a feladat, hanem a józanság fenntartásának támogatása is.
Az elmúlt időszakban két negyvenes éveiben járó közismert ember, egy zenész férfi és egy újságírónő halálához vezetett az alkoholizmus, ám a felszínes bulvárhíreken túl a katarzis, a probléma felismerése ismét elmaradt. Továbbra is hiányzik a pozitív példa, a művészi és politikai elitben nem akadt ember, aki saját történetével őszintén kiállt volna a nyilvánosság elé: a társadalomra továbbra is az összekacsintás a jellemző, az alkoholizmust a szerencsétlen emberek bajának tartják, a humoristák, színészek, művészek legfeljebb „jópofa nagyivók”, akik gyakran részegségük történeteivel szórakoztatják közönségüket. Az egészségügy is elfedi a problémát, mivel már csak cukorbetegeket, májbetegeket, végtagamputáltakat tartunk nyilván, elfedve, hogy ők jelentős részben valójában későn diagnosztizált alkoholbetegek, akik már csak akkor kerültek be az ellátórendszerbe, amikor gyógyszer, injekció, szike vagy csontfűrész kellett az ellátásukhoz.

DR. TEMESVÁRY BEÁTA
dél-alföldi regionális addiktológus szakfőorvos

Összeállította:
B. Papp László