Vélemény
Fogas kérdések
– A legtöbb konfliktus ebből ered – mondja dr. Horváth Kun Katalin fogszakorvos. – A betegek a fogászati székben szembesülnek azzal, hogy a fogpótlások igen drágák, s nekem kell hallgatnom a panaszokat és magyarázkodnom. Sokan nem tudják kifizetni a pótlásokat, de egy 40–60 ezer forintos nyugdíjhoz képest valóban nagyon drága a műfogsor és a fogtechnikusi és orvosi munkadíj. Míg korábban a várandósoknak és a közgyógyellátottaknak ingyenesen járt minden fogászati kezelés és pótlás, tavaly óta mindenkinek fizetnie kell. Ezért nagymértékben megcsappant az igény erre az ellátásra.
– Nemcsak a térítési díjak jelentek meg, s emelkedtek jelentősen, hanem erőteljesen szabályozták a kezelések lehetőségét is. Bár évente kétszer kötelező az iskolafogászati szűrés valamennyi, körzetembe tatozó kisdiák számára, fogaikat nem kezelhetem akkor, amikor elhozzák őket a pedagógusok. Míg régen azonnal betömhettem a szuvas fogat, most csak igazolást állíthatok ki arról, hogy a gyermeknek mi a problémája, amely kezelést igényel. A szűrési adatlapot megkapják a szülők, akik eldönthetik, hogy visszahozzák-e a csemetéjüket vagy sem, mert kizárólag az ő jelenlétükben láthatom el a gyereket. Sajnos általános az, hogy a kis beteggel csak akkor találkozom, amikor már fáj a foga. Úgy vélem, leginkább az kellemetlen a szülőnek, hogy látnia kell a gyerek kínlódását a fogorvosi székben. Sír, rossz élményt szerez, s ez elriasztja a későbbi, rendszeres szűréstől is. Ezzel a rendszerrel a szülők felelősségét akarták növelni, ám a többségnél, úgy tűnik, ez nem sikerült. Ettől függetlenül egyre több a tudatosabb szülő, aki elhozza, elküldi hozzám a gyereket. Ez azért is fontos, mert a fogazat sorsa 12–14 éves korig eldől, így éppen ebben az életkorban kellene fokozottan ügyelni a kezelésre – magyarázza a doktornő.
Dr. Horváth Kun Katalin közben a számítógépén mutatja, mennyi adminisztratív kötelezettsége van havonta az egészségbiztosító és egyéb szervek, így például az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ felé. Az utóbbi másfél évben rengeteg a jelentés, bonyolult a rendszer, ráadásul évente akár háromszor is változtatják a finanszírozást, s bizony előfordul, hogy erről csak utólag értesül az orvos. Minden elvégzett munkára a biztosító szabja meg a ráfordítható időt. Hiába tart egy fogászati kezelés fél óráig, a pénztár csak tízpercnyi munkát fizet meg a doktornak.