Fény a sötétben

Tengermélyi fotoszintézis

Létezhet-e fényt hasznosító fotoszintézis a tengerek sötét mélyén? A kérdésre újabban talán az igen a helyes válasz. A nemrég felfedezett és egyelőre GSB1-nek nevezett baktérium a tengerek mélyén ként, szén-dioxidot és fényt hasznosít, ez utóbbit a tengerfenéki kémények, kürtők környezetében lejátszódó folyamatokból nyeri. A felfedezés nyomán elgondolkodhatunk, hogy talán hasonló lehetett az uralkodó életforma a Föld őskorában. Az élet nyomait más bolygókon és holdakon kereső műszereinket ilyen életnyomok keresésére is fel kell majd készítenünk.
Az Atlanti-óceán és a Csendesóceán hátságain, 2–4 kilométer mélységben 1977-ben fedezték fel az első melegforrásokat, ezekben 300–400 Celsius-fokos tengervíz áramlik felfelé. Az áramlások körül a forró vízben oldott anyagokból több méter magas kürtők, kémények alakulnak ki. A feltörő forró víz sok fémiont, elsősorban vas-, réz-, cink- és ólomiont tartalmaz. A fémek oxidok és szulfidok formájában csapódnak ki. A hőmérséklet- és nyomásviszonyok a tengerfenék felett néhány száz méterrel egyenlítődnek ki és mutatják a szokásos értékeket.