Helyzetképet mutatott és megoldási javaslatokat tett az Akadémia
Felmérték az orvosi szakmák állapotát
A hazai orvosi szakmák helyzete és perspektívái a 21. század elején I. címmel rendhagyó kötetet jelentetett meg a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Orvosi Tudományok Osztálya.
Az orvostudományokban is tapasztalható robbanásszerű tudományos-technikai fejlődés, a várható élettartam növekedése és ezzel egyidejűleg a népesség elöregedése, a betegségfogalom átalakulása, a bővülő lehetőségek nyomán fokozódó társadalmi igények világszerte új kihívások elé állítják az egészségügyi ellátórendszert, amelyek megválaszolásában kiemelt szerep jut a tudományos testületeknek, hogy a tudomány eszközeivel segítsenek megoldást keresni a modern társadalmak egészségüggyel kapcsolatos problémáira. Az általános tendenciához igazodva, a Lovász László MTA-elnök által még 2016-ban meghirdetett négy akadémiai stratégiai program egyike szintén az egészségügy helyzetével foglalkozik. A program keretében az MTA Orvosi Tudományok Osztályának kezdeményezésére 2017-ben megalakult az MTA Elnöki Bizottság az Egészségért, amely stratégiai jellegű alapvetéseket készít a magyar egészségügyet érintő legfontosabb kérdésekben, fejlődési irányokat és összefüggéseket vizsgál, valamint általános javaslatokat fogalmaz meg orvosok, szociológusok, pszichológusok, egészségügyi közgazdászok segítségével.
E hosszabb távú, stratégiai jellegű munkával párhuzamosan azonban az Orvosi Tudományok Osztálya szükségét látta, hogy feltárja a hazai orvosi szakmák aktuális helyzetét, és a legégetőbb problémákra konkrét megoldási javaslatokat fogalmazzon meg. A vállalkozás egyik előzményének tekinthető az Orvosi Tudományok Osztályának felmérése a nem egyetemi intézetekben folyó, klinikai jellegű kutatások sajátosságairól, amelynek értékes tapasztalatait a Magyar Tudomány hasábjain osztotta meg. A másik előzményét az osztály tagjai számára tartott előadás-sorozat alkotta, melyen az egyes diszciplínák vezető képviselői számoltak be szakterületük aktuális helyzetéről. A fent említett kezdeményezések fontos konklúziója volt, hogy az orvostudományok területén a klinikai kutatás színvonala elválaszthatatlan az adott szakterület diagnosztikai-gyógyítási színvonalától. Az ellátás problémáinak feltárása, minőségének, hatékonyságának fejlesztése a gyógyító munka mellett a klinikai kutatás sikerességének növeléséhez is nélkülözhetetlen. Ez a felismerés szolgált a most publikált kötet egyik fő inspirációjául.
Az összegzések elkészítésénél fontos és előremutató szempont volt, hogy a legsürgetőbb megoldandó problémák számbavételén túl a szerzők konkrét intézkedési javaslatokat is megfogalmazzanak.
A kötetet szerkesztőként jegyző akadémikusok, Kosztolányi György, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke, valamint Csiba László, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának tagja felkérésére az egyes orvosi szakmák vezető képviselői néhány előre meghatározott szempont szerint – a szakma rövid története, jelenlegi helyzete az egészségügyi ellátórendszerben; infrastrukturális körülmények, finanszírozás, tárgyi feltételek, műszerezettség; személyi feltételek, szakmai utánpótlás – 42 rövid tanulmányban foglalták össze szakterületük aktuális helyzetét. A 73 szerző mindegyike évtizedeket töltött a klinikai gyakorlatban, szakmai tapasztalata, rálátása révén kompetens szakterülete egészéről átfogó képet adni.
A kötetben számtalan értékes javaslat olvasható az egyes szakágazatok finanszírozási, szabályozási, személyi problémáinak a megoldására. Csak néhány példa ízelítőül: életpályamodell kidolgozása; az orvoshiány miatt egyes kompetenciák kiterjesztése a nem orvos egészségügyi dolgozókra; a járó- és fekvőbeteg-kódolás, illetve a finanszírozás módosítása; a pazarlás csökkentése érdekében új szabályozók létrehozása, illetve régiek megszüntetése; a szakmai továbbképzések újszerű ösztöndíjrendszerének kialakítása; konkrét műszerfejlesztések.
A könyv – amelynek várható a folytatása, mivel első kötete még nem öleli fel az orvosi szakmák teljességét – összegző látlelet a magyar egészségügy helyzetéről, ugyanakkor terápiás javaslat a legégetőbb problémák megoldására. Mint Kosztolányi György és Csiba László a kötet előszavában fogalmaz: „Talán akkor éri el leginkább a célját, ha a döntéshozók tárgyalásokat kezdenek az egyes szakmacsoportok képviselőivel, és pontról pontra megvitatják, hogy a könyvben felvetett javaslatokból mi az, ami megvalósítható, és milyen ütemezéssel.”
