Extrém sportokért extrém díjak?

Mégis megmaradhat a Sportkórház

Vízisí, jetski, vadvízi evezés, barlangászat – csupán néhány azon sportok közül, amelyeket extrémnek minősítettek a szakértők. Az ilyen sportok közben elszenvedett sérülések kezelésének árát januártól már nem téríti az egészségbiztosítás. Kérdés, mennyibe kerülhet ez a sportolóknak. Az viszont eldőlt, megmaradhat a sportegészségügyi rendszer irányító központjának számító Sportkórház.

Az országos intézetek „működésének optimalizálása” keretében az Egészségügyi Minisztérium tavaly év végén tervbe vette, hogy megszünteti az Országos Sportegészségügyi Intézetet (OSEI), közismert nevén a Sportkórházat.
A sportsebészeti tevékenység átköltöztetésére több alternatívát dolgoztak ki, azt azonban leszögezték: „a kórház működésének egészére közfinanszírozott tevékenységként szakmailag nincs szükség”. Sőt az egészségügyi miniszter annak a véleményének is hangot adott, hogy a versenysport finanszírozását nem a közös kaszszából kellene megoldani. Molnár Lajos szerint „senki ne várja el, hogy az egészségbiztosítási pénztár olimpiai falu orvosi ellátását, válogatottak gyúrását fedezze abból a pénzből, amelyből daganatos betegeket kell ellátni”.

Nem a betegek rovására
– Nem igaz, hogy a sportolókat a beteg gyerekek rovására gyógyítják. Aki ilyet állít, nincs tisztában a helyzettel, az egész sportegészségügyi rendszerrel – mondja dr. Martos Mihály, az Országos Sportegészségügyi Hálózat területi igazgatója. Élsportolónak mintegy 40 sportág 1200–1500 olimpiai kerettagja és válogatott versenyzője számít. Az ő egészségügyi ellátásukat azonban nem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), hanem az Önkormányzati és Településfejlesztési Minisztérium Sport Szakállamtitkársága állja. Az illetékes államtitkárság biztosítja azt az összeget, amelyből a gyúrókat, keretorvosokat, pszichológusokat fizetik, és ez foglalja magába a Sportkórházban lebonyolított kötelező évi egyszeri szűrő-, illetve terheléses vizsgálatot. Tavaly 175 millió forintot biztosítottak minderre.
Dr. Berkes István, az Országos Sportegészségügyi Intézet igazgatója azt mondja: a Sportkórház a hálózat irányító központja. Az OEP a kórház működését finanszírozza – miként más fekvőbeteggyógyintézményét, teljesítmény alapján. A bevétel a kórház működési költségeinek körülbelül 60 százalékát fedezi, amit fizetős betegek gyógyításából befolyó, illetve egyéb saját bevételekkel egészítenek ki. Központi – évről évre csökkenő – forrásból, az Egészségügyi Minisztérium keretéből finanszírozzák még a 115 sportegészségügyi szakrendelő, a sportorvosi ellenőrzési részleg, a Repülőorvosi Bizottság működését, az edzőtáborok sportegészségügyi ellátását, a Kutató Osztály, valamint a Doppingellenőrző Laboratórium költségeit, amelyek ellátása állami feladat. Ugyanakkor a sportegészségügy fenntartásához a szövetségek és a klubok is hozzájárulnak. Így például a Ferencváros labdarúgócsapatának orvosa a klubtól kapja a fizetését.
– A sportegészségügyi hálózat éves szinten 2 milliárd forintból gazdálkodik, kevesebből, mint egy kisvárosi kórház költségvetése. Ebből a pénzből mintegy 700 ezer embert látunk el, és mindössze 0,2 százalékuk élsportoló – vonja meg a mérleget Berkes István, aki úgy véli: egy sportoló éppúgy fizeti a társadalombiztosítást, mint más, ezért véleménye szerint ugyanúgy jogosult az egészségügyi ellátásra. Azt természetesen elfogadom – mondja –, hogy ha valakinek extra igényei vannak, például magasabb szintű szolgáltatást vagy speciális ellátást akar, azért külön fizessen.

Túl nagy kockázat
A közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatásból ettől az évtől már nem részesülnek azok, akik extrém sportolás közben szenvednek sérülést, mivel a kormány szerint ők „tudatosan teszik ki magukat nagy kockázatnak”. Az életmentő beavatkozások továbbra is ingyenesek számukra, ám a további kezelésekért fizetniük kell. Az intézkedés kormánykörökben sem aratott osztatlan sikert. Gusztos Péter például elfogadhatatlannak tartja a magyarázatot. Az SZDSZ ügyvivője szerint ilyen alapon azoknak is extra díjat kellene fizetniük, akik éveken át dohányoznak, isznak, és azokat sem lenne szabad külön térítés nélkül ellátni, akik azért szenvednek balesetet, mert éjszaka, ittas állapotban, kivilágítatlanul kerékpároznak.
Nem tiltakoztak viszont maguk a sportolók. A Magyar Extrémsport és Rekreációs Szövetség vezetője, Balla Ferenc elmondta: az extrém sport luxustevékenység, és a baleseteket szinte mindig emberi mulasztás okozza. Többségük csak külföldön űzhető, ilyenkor pedig a sportolónak amúgy is kell utasbiztosítást kötnie – 50 százalékos felárral.
Borókay Ferenc, a Magyar Biztosítók Szövetsége Egészség- és Baleset-biztosítási Tagozatának vezetője az intézkedéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy miután folyamatosan bővül az úgynevezett extrém sportok köre, érthetetlen, hogy az ide vonatkozó jogszabály miért sorolja fel taxatíve és máris hiányosan – a téli sportok közül például a snowboard és a hórafting kimaradt – az érintett sportágakat. Borókay Ferenc nem tartja lehetetlennek, hogy egyes biztosítók kifejezetten sportegészségügyi biztosítással lépnek a piacra. Ez azonban csak meglehetősen nagy, tíz-százezres kockázatközösség esetében érné meg – teszi hozzá. Ettől függetlenül a biztosítótársaságoknál bárki köthet baleset- biztosítást, amely ez esetben is egy összegre szól, és nem biztos, hogy fedezi a gyógykezelés költségeit. Szóba jöhet ezeknek az eseteknek önkéntes egészségpénztárakon keresztüli finanszírozása is, ám ez is részmegoldás, mert csak az egészségpénztári számla erejéig nyújt fedezetet.
A balesetbiztosítás tipikusan összegbiztosítás: a biztosított a biztosítási esemény bekövetkeztekor meghatározott pénzösszeget kap, amelybe beletartozhatnak például a rendszeres szűrővizsgálatok, de nem feltétlenül fedezi az ellátás költségét – különösen, ha több műtétről, esetleg élete végéig tartó kezelésről van szó. Erre az egészségpénztárak szolgáltatása sem nyújt fedezetet.

Kérdőjelek
Egyelőre még nagyon sok a megválaszolatlan kérdés – például, hogy ki számít sportolónak és mi tekintendő sportsérülésnek. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az extrém sportolók Alkotmánybírósághoz fordulnak az őket ért, szerintük diszkriminatív döntés miatt. Ami a klubok, szövetségek egészségügyi ellátáshoz való esetleges anyagi hozzájárulását illeti, Pécsi Gábor, a Magyar Öttusa Szövetség főtitkára szerint biztos, hogy a versenyzők egészségügyi ellátásával járó anyagi terhet nem tudnák felvállalni. A világbajnoki bronzérmes tőröző, Knapek Edina, a Honvéd Human Rent vívószakosztályának igazgatója is megerősíti: a szakosztálynak nem lenne arra pénze, hogy a sportolók egészségügyi ellátását finanszírozza. Örülünk, ha biztosítani tudjuk a felszereléseket és a versenyzési lehetőségeket. Az egyesületek haldoklanak, képtelenek több terhet vállalni, és a versenyzőkre sem lehet hárítani a pluszköltségeket. A kérdések közül az azonban eldőlni látszik, hogy a Sportkórház mégiscsak megmarad.
Az intézmény új tömbjének felépítéséről 2001-ben született döntés, a beruházást hatmilliárd forintra tervezték. 2004 óta azonban áll az építkezés, holott az új kórházat már az év tavaszán át kellett volna adni. Jelenleg csak az épület őrzésére és állagmegóvására elegendő az állami juttatás, miközben a befejezéséhez még 4-4,5 milliárd forintra volna szükség. Az összeg biztosítására nincs sok remény, ám egyesek úgy vélik: legalább az eddigi, valamivel több mint kétmilliárd forintos invesztíció megtérülhetne, ha értékesítenék a főváros frekventált helyén lévő épületegyüttest – a jelenleg használt régi, műemlék pavilonokkal együtt. A miniszter január 8-án közzétett javaslata alapján 40 aktív és 50 krónikus ágy maradna az intézményben.