Évszázados harc a vakcinák ellenzői ellen
Az oltóanyagoknak a bevezetésük pillanatától fogva akadnak ellenzői. A vakcinák nyilvánvaló előnyei ellenére a 19. században az erősödő vakcinaellenes mozgalmak akadályozták az ellátást, ezzel himlőjárványokat és sok ember halálát okozva. Szerencsére később az oltóanyagoknak köszönhetően sikerült teljesen visszaszorítani a himlőt, de még ma is sokan vannak, akik erőteljesen az oltások ellen foglalnak állást.
- Schultheisz Emil az oltásellenességről
- BMJ: Csalás volt Wakefield cikke
- Vérminta 5 fontért a szülinapi zsúrról – kizárták Wakefieldet
- Nincs kapcsolat az MMR oltás és az autizmus között
- Makacs tévhitek a védőoltások és az autizmus kapcsolatáról
- Nem találtak összefüggést az autizmus és a védőoltás között
Amikor egy új vakcina került bevezetésre, a félelem és bizalmatlanság minden esetben felütötte a fejét, csak az 1940 és a korai ’80-as évek közötti korszak hozott említésre méltó javulást. Sokat fejlődtek az oltásokkal kapcsolatos ismeretek, az emberek egyre inkább elkezdtek tudatosan odafigyelni a fertőző betegségekre (kanyaró, mumpsz, rubeola, szamárköhögés, poliomyelitis stb.), meg akarták óvni a gyermekeiket is a fertőzésektől, és emelkedett a születések száma, ami aztán magával hozta az oktatás javulását és a jólétet.
Egyre elfogadottabbá vált az oltóanyagok használata, a fertőző betegségek visszaszorultak. Sajnos ez az "aranykor" sem tartott sokáig, a média erejének köszönhetően a ’70-es évektől újra virágzott a vakcinaellenes nézet (gondoljuk csak arra, hogy mennyi anekdotikus történet kering az oltások káros hatásairól). Azóta nem sok változás történt, az oltást ellenzők a tévét, az internetet (beleértve a közösségi médiát) használják az emberek (félre)tájékoztatására.
Egy tévéműsor, amely a Di-Per-Te oltással foglalkozott, országos szintű vitákat váltott ki, és több ország módosította az addig egyetemes oltási programját is a nyilvános tiltakozások nyomására. Mondani se kell, ezekben az országokban 10, de akár 100-szoros lett a szamárköhögés előfordulási gyakorisága, így persze később visszaállították a korábbi rendszert. Az Egyesült Államokban a vakcinagyártóknak bírósági támadásokkal kellett szembesülniük, ezért sokan megszüntették az oltóanyagok előállítását. Hasonló problémák adódtak a kanyaró-mumpsz-rubeola (MMR) oltásnál is: egy 1998-as cikk hatására kevesebb oltást adtak be bizonyos országokban, ami a megbetegedések számának növekedését eredményezte. Az Andrew Wakefield által publikált tanulmányt ugyan minden lehetséges fórumon cáfolták, az orvost pedig kizárták a brit orvosi kamarából, a vakcina iránti bizalom csak lassan tér vissza. Bár emelkedik az oltottak száma, ez a járványok megelőzéséhez nem elég. 2009-es adatok szerint Angliában és Wales-ben 70 százalékkal nőtt 2008-hoz képest a kanyarós megbetegedések száma. 2006-ban, 14 év után először követelt halálos áldozatot a brit szigeteken – egy 13 éve fiút – a betegség.
Az oltást ellenzők között vannak, akik egyszerűen tudatlanok, a másik véglet a szélsőségesek: megfélemlítenek, hamis "igazságokat", hamisított adatokat használnak, hogy a kritikusokat elhallgattassák. Bizalmatlanok és összeesküvés-elméleteket gyártanak. A próbálkozásaik széthúzást eredményeznek, fájdalmas költségekkel járnak, kárt okoznak egyéni és közösségi szinten is, gondoljunk csak a fertőző betegségek előretörésére vagy a gyártók piaci helyzetének romlására, így közvetve a termelékenység csökkenésére. Nem is olyan régi eset a 2009/10-es H1N1 influenzajárványt övező hatalmas oltóanyag-ellenesség; csak az USA-ban 70 millió adag vakcinát semmisítettek meg, annak ellenére, hogy nem volt bizonyíték kártékony hatására.
Annak ellenére, hogy több tucat tanulmány bizonyította, hogy az MMR oltásnak nincs káros hatása, ellenzői elérték, hogy egy egész generáció nőjön fel úgy, hogy fél ettől az oltástól. Az emiatt bekövetkező járványok számos fiatal életet tettek tönkre. A korábban kontroll alatt tartott betegségek újbóli megjelenése kórházi ápolást, kihagyott munkanapokat, komplikációkat, számos esetben halált okozott. Egy ilyen "örökséggel" a nyakunkon felmerül a kérdés: mégis mit tehetünk az oltást ellenző hadjáratok ellen?
Először is folytatni kell a magas színvonalú, megalapozott tanulmányok publikálását, amik eloszlatják a kételyeket. Aztán fenn kell tartani és folyamatosan fejleszteni a megfigyelő programokat, amelyek a vakcinákhoz kapcsolódó valódi káros hatások figyelésére irányulnak. Harmadszor, az egészségügyi dolgozókat, a szülőket és a betegeket meg kell tanítani arra, hogy hogyan álljanak ellen az vakcinaellenesek hamis vádjainak. Tudományos tényekkel kell alátámasztani a döntéshozatalt, hogy a társadalom biztonságosnak tartsa a közegészségügyi intézményeket. És negyedik lépésként az oktatás színvonalát kell javítani. A betegek vagy a szülők a kockázat és a haszon közötti egyensúlyt keresik, ami magasabb szintű tudományos műveltséget igényel. Fontos az is, hogy az oltóanyagokhoz kapcsolódó pontos információk könnyen elérhetők legyenek a nyilvánosság számára is, minél több csatornán és minél több nyelven.
Azok a betegségek, amelyeket most oltóanyagokkal próbálunk megelőzni, nem jelentenek akkora kockázatot az oltásellenesekre nézve, mint a 1900-as évek himlőjárványa. Sajnos ez azzal jár, hogy a téves "tudományos" ismeretek továbbterjedhetnek anélkül, hogy ennek nagy személyes kockázata lenne, mialatt a gyerekek, az idősebbek és betegek a tűzvonalban maradtak.
A vakcinákkal kapcsolatban dicsőséges sikerek hosszú sorával érvelhetünk, mint például a himlő visszaszorítása, vagy olyan más fertőző betegségeké, amelyek korábban milliók halálát, nyomorát okozták. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nincs olyan oltásellenes rémhír, ami kiállta volna az idő és a tudomány próbáját. Az oltásokat ellenző nézetek hatalmas kárt okoztak már eddig is a közegészségügyben. Végső soron a társadalomnak azt kell elfogadnia, hogy a tudomány nem demokratikusan működik, ahol a legtöbb szavazat vagy a leghangosabb szó dönti el, hogy mi is helyes.
