Évi hétszázezer halott Európában

A legpesszimistább becsléseket is túlszárnyalja a Nemzetközi Diabétesz Szövetség decemberben közzétett adata: a cukorbetegek száma a világon elérte a 246 milliót. Drasztikus beavatkozás nélkül ez a szám húsz éven belül 380 millióra nő.

A Nemzetközi Diabétesz Szövetség (International Diabetes Federation, IDF) 2006 végén ismét felújította Diabétesz Atlaszát, melynek adatai szerint jelenleg a felnőttpopuláció 5,9 százaléka cukorbeteg; az érintettek 80 százaléka a fejlődő országokban él. Európában 2007- ben várhatóan 400 ezer nő és 300 ezer férfi hal meg kifejezetten cukorbetegség miatt. A betegek számát tekintve India vezeti a világranglistát 40,9 millió fővel, majd Kína következik 39,8 millióval. Őket követi az USA, Oroszország, Németország és Japán.
  A 1-es típus incidenciájában a 0–14 éves korosztályban négy európai állam – Finnország, Svédország, Norvégia és az Egyesült Királyság – vezeti a listát, de az első tíz között szerepel Dánia és Németország is. Kanada az ötödik, Ausztrália a hatodik helyen áll. A serdülőkben és gyermekekben is egyre gyakoribb 2-es típus már nem az idősek betegsége, a kórkép 46 százalékban a 40–59 éves korcsoportban észlelhető. Legnagyobb arányban a Földközi-tenger keleti partvidékén és a Közel-Keleten fordul elő, itt a felnőtt lakosság 9,2 százaléka érintett, ezt követi Észak-Amerika 8,4 százalékkal.
  Dr. Winkler Gábor professzor (Fővárosi Szent János Kórház II. Belosztály) szerint a cukorbetegség növekvő előfordulása hazánkban is észlelhető, bár erről szám szerinti nyilvántartás nem áll rendelkezésre. A gyakoriságnövekedés hátterében álló okok a fejlett világ országaira általában, így hazánkra is jellemzőek: a szükségesnél nagyobb energiafelvételt eredményező, kedvezőtlen összetételű táplálkozás, a mozgásszegény életmód, stresszel teli életmód, a lakosság életkorának növekedése. Az is megfigyelhető, hogy a 2-es típus egyre fiatalabb életkorban lép fel, ezzel összhangban hazánkban is nő e diabéteszforma gyermekkori kialakulása és igen nagy a munkaképes korosztály körében megfigyelhető prevalencianövekedés.
  Éppen az ellenkezője igaz annak a sokat hangoztatott véleménynek, hogy a diabétesz elsősorban a gazdagok kórképe. Előfordulása a fejlődő országokban a leggyakoribb, és a fejlett országokban is a legszegényebb rétegeknél jelentkezik legnagyobb arányban cukorbetegség. A jelenség hátterében az áll, hogy a szegények – alultápláltságuk mellett – silány, alacsony költség/kalória értékű ételek és italok fogyasztására kényszerülnek, ami sietteti a betegség kialakulását – véli Winkler Gábor. Hasonló összefüggést igazolt egy brit felmérés is, amely szerint a legszegényebb társadalmi rétegekben 2,5-szer annyian szenvednek 2-es típusú diabéteszben, mint az átlagpopulációban, és a kórkép szövődményei is ebben a körben gyakoribbak. A feltehetően nem csak a szigetországra specifikus adatokból kiderült, a kedvezőtlen anyagi körülmények között, egészségtelen környezetben élők körében az átlagosnál több az elhízott és a dohányos. Éppen ők azok, akik kevésbé veszik igénybe az – érintett országrészeken amúgy sem mindig megfelelő minőségű – egészségügyi ellátást: kisebb valószínűséggel ellenőriztetik rendszeresen vércukorszintjüket, vérnyomásukat, mennek szemészhez vagy ideggyógyászhoz. A késői diagnosztizálás fokozza a hosszú távú szövődmények kockázatát. Becslések szerint az Egyesült Királyságban 2010-re hárommillió cukorbeteg lesz, közülük minden második hátrányos helyzetűek közül kerül ki.
  Az anyagcserekontroll jelentősége elsősorban a mikrovaszkuláris szövődmények vonatkozásában igazolódott – válaszolta kérdésünkre Winkler professzor, bár az Epidemiology of Diabetes Interventions and Complications (EDIC) vizsgálat az 1-es típusú cukorbetegek körében a nagyérszövődményekkel is határozott összefüggést írt le. A vérnyomás és a lipidek esetében szintén fontos a célértékek elérése, akárcsak – elsősorban a 2-es típus esetén – a trombocitaaggregáció-gátló kezelés. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a fogyás jelentőségét sem, hiszen a hasi zsírszövet, az ott termelődő citokinek révén az aterogenezis egyik meghatározó tényezője. A professzor saját gyakorlatában a megfelelően gondozott cukorbetegeknél a súlyos retino- és nefropátiás szövődmények csökkenését tapasztalja. A neuropátiák véleménye szerint azért egyre gyakoribbak, mert a – mind egyszerűbb – kórismézési lehetőségek bővülnek és általánosan ismertté válnak.