Érsebészet: most már cselekedni is kellene
Az érsebészeti ellátás aktuális helyzetéről beszélt a Pesti Srácoknak dr. Szeberin Zoltán, a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság elnöke.
Június végén bejárta a hír az ellenzéki sajtót, hogy dr. Tóth Gyula váratlan halála nyomán instabillá vált a fővárosi ügyeleti ellátás, mert érsebész nélkül maradt a Péterfy baleseti központja. Mi a valós helyzet?
A Péterfy utcai kórház és az Országos Baleseti Intézet (ahol dr. Tóth Gyula az érsebész részleg vezetője volt – a szerk.) egybe tartoznak, vagyis a Péterfy a budapesti területi kötelezettsége mellett ellátja a baleseti intézet érsérültjeit is. A Péterfy érsebészetéről idén márciusban távozott két orvos és egy rezidens a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe (GOKI), akkor maradt hirtelen egyedül a nemrég elhunyt kolléga, miközben a szabályozás szerint legalább három érsebész szakorvosnak kell lennie egy ilyen profillal is rendelkező kórházban. Emiatt a Péterfy már akkor kiszállt a budapesti sürgősségi érsebészeti ügyeletből, miközben változatlanul elvégezték ott a tervezett érsebészeti műtéteket, és ellátták az ilyen jellegű baleseti sérülteket is egy orvos és egy rezidens által. Ez ritka helyzet, hogy az egyetlen szakorvos esik ki az adott kórház egy részlegéről.
Világos, hogy a körülmények is szerencsétlenül játszottak össze, de mégiscsak előállhatott egy ilyen helyzet. Milyen rendszerszinten a helyzet?
Kásler Miklós miniszter azt nyilatkozta, hogy nincs összeomlás, megoldották a helyzetet. Ez tulajdonképpen igaz, hiszen az ellátásba besegítettek más intézetek is (a Semmelweis Egyetem Városmajori Klinikája és a GOKI), de az alapprobléma, amely miatt a helyzet előállhatott, továbbra is fennáll. Ha ezen nem változtatunk, meg fog ismétlődni a júniusi eset. Az alapprobléma, hogy lakosságarányosan kevés az aktív, ügyeletet adó, állami egészségügyben dolgozó érsebész, különösen a közép-magyarországi régióban, ahova 3-3,5 millió ember ellátása tartozik. A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság és a szakmai kollégium már többször letette az illetékesek asztalára a jelentést, hogy kevés az érsebész, sőt várhatóan a nyugdíjazások miatt néhány éven belül még kevesebb lesz. Az utánpótlás megszervezése elengedhetetlen, de nagyjából tíz év, mire valakiből profi szakorvos lesz, úgyhogy a várt utánpótlás beéréséig az ellátás átszervezése már ma szükséges a régióban. A meglévő érsebészeti centrumok összevonása lenne megoldás, így kevesebb helyre összpontosulhatna a meglévő szűkös humán erőforrás.
A leendő centrumkórházak nem oldják meg ezt a gondot?
Örömmel üdvözöltük a centrumkórházak tervét a kormányprogramban, együtt is működünk a miniszter úrral és a szakállamtitkárokkal. Az érsebészet azonban jellemzően sürgős esetekkel szembesül, és ezek a betegek nem várják meg a centrumkórházak kialakítását, felépítését. Ha ezek a beavatkozások késedelmet szenvednek, akkor annak drámai következményei vannak, gutaütés, láblevágás vagy halál. Már most meg kell lépni a változtatásokat, sőt, tegnap meg kellett volna, hogy elkerüljük a drámai helyzeteket, mert nem fér bele további 3-4 év. Ezért próbálunk minden követ megmozgatni, hiszen például az amputációk magas számát is csökkenteni lehetne, ha az átgondolt és kellőképpen központosított érsebészeti ellátási rendszer révén eljutnának az adott esetben órákon belül szükséges műtétig. A központosítás továbbá a személyi és a tárgyi feltételeken, vagyis a létszámon, az orvosi rutinon, valamint a gépi felszereltségen is javítana. Országos szintre kitekintve jól hangzik például, hogy legyen minden megyeszékhelyen érsebészet, de nincs ennyi szakorvos, nem is lesz, és megkockáztatom, hogy nincs is szükség ennyire. A helyi érdekek azonban ezt sokszor felülírják.
Tehát mindenki szeretné, hogy náluk megmaradjon.
Igen, mindenki szeretné, hogy bármi baj van, ott legyen a közelben mindenféle szakorvos, de ez nem lehetséges, ez sehol a világon nincs így, nálunk sokkal gazdagabb országokban sem. A különleges képesítést és sok eszközt igénylő, speciális szakorvosi területeknek, mint például az érsebészet vagy az idegsebészet, nem kell mindenhol ott lenniük, mint például a belgyógyászatnak vagy a szülészetnek. Komárom-Esztergom megyében például évek óta nincs érsebészet, viszont közel van Budapest. Azt is érdemes mérlegelni, hogy akinek érsebészeti ellátásra van szüksége, mit szeretne inkább. Operálja meg egy érsebész egy olyan megyei kórházban, ahol évente két ilyen műtétet végeznek, vagy inkább hozzák el egy óra alatt egy budapesti központba, ahol a szakorvos európai szintű műtőben évi ötvenet? Egy közelmúltban megjelent, hazai, a főütőér tágulatainak műtéteivel foglalkozó felmérés szerint a kis érsebészeti ellátóhelyek esetében négyszeres a halálozási arány, mint a nagy központokban.
