Epilepszia és öngyilkosság
Az epilepsziások körében jóval magasabb az öngyilkosság kockázata, mint az átlaglakosság tagjainál. Leginkább a 40-49 éves korosztály veszélyeztetett, hívja fel a figyelmet egy amerikai populációs vizsgálat.
Az epilepsziások körében 22%-kal magasabb az öngyilkosság aránya, mint az átlaglakosság tagjainál, állapítja meg az Epilepsy & Behavior című szaklapban publikált tanulmány (Niu Tian és munkatársai: Suicide among people with epilepsy: A population-based analysis of data from the U.S. National Violent Death Reporting System, 17 states, 2003–2011). Az egyesült államokbeli Centers for Disease Control and Prevention (CDC) szakemberei által végzett vizsgálat egy olyan nemzeti regiszter adatait használta, amelyben az erőszakos halált haltak adatait rögzítik.
Mint a szakemberek kifejtik, korábbi kutatások már valószínűsítették, hogy az epilepszia, a pszichiátriai betegségek és az öngyilkosság összefügg, ezért átvizsgálták 17 USA-állam 2003 és 2011 közötti adatait, így kiderült, hogy a 10 évesnél idősebb epilepsziások körében 100.000 emberből évente átlagosan 17 hal meg öngyilkosság miatt, míg az átlaglakosság esetén 100.000 emberből évente 14 lesz öngyilkos. A legnagyobb a 40 és 49 év közötti epilepsziások öngyilkossági kockázata, ebben az életkori csoportban az epilepsziások körében a halálesetek 29%-áért felelős öngyilkosság, míg a nem epilepsziások körében csak 22%-ért.
A kutatók igyekeztek egyéb befolyásoló tényezőket is találni, utánanéztek az etnikummal, iskolai végzettséggel és családi állapottal kapcsolatos adatoknak is, azonban ilyen szempontok szerint nem találtak különbséget az epilepsziások és a nem epilepsziások által elkövetett öngyilkosságok arányában. Mindazonáltal, teszik hozzá Niu Tian és munkatársai, fontos megjegyezni, hogy mindkét csoportban az öngyilkosságok egyharmada a legalacsonyabb iskolai végzettségűek körében történik.
A kutatás arra is rávilágított, hogy a nem epilepsziásokkal összehasonlítva, az epilepsziás emberek nagyobb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, ha lakóotthonban élnek (76% vs. 81%), illetve kétszer nagyobb valószínűséggel vetnek véget életüknek méreg segítségével (17% vs. 38%). Mindebből az is következik, hogy szükséges lenne képezni az epilepsziásokat elszállásoló otthonok személyzetét és a betegek rokonait az öngyilkossági kockázattal kapcsolatban, és felhívni a figyelmüket a potenciálisan kártékony anyagok alaposabb felügyeletére.
Rosemarie Kobau, a tanulmány egyik társszerzője nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az epilepsziával élők gondozóinak különösen, de az átlaglakosság tagjainak is érdemes volna olyan képzésen részt venniük, amelyen megtanulják felismerni a mentális betegségek tüneteit, és megtanulják azt is, hogyan segíthetnek mentális krízis esetén. Különösen fontos lenne odafigyelni a 40 és 49 éves kor közötti epilepsziás betegek mentális állapotára, tette hozzá a CDC közegészségügyi szakembere.
