„Előfordulhat, hogy valakinek csökkenni fog a hálapénztől mentes jövedelme"

(...) Még három hét és az orvosoknak alá kell írniuk az új munkaszerződéseiket. Ön szerint mi a rendezett az új jogviszonyt illetően és mi az, ami még tisztázásra vár?

Még mindig nagyon kevés konkrétumot tudunk és ritkán érkeznek teljesen egyértelmű válaszok a kérdéseinkre. Még nem tudjuk például azt, hogyan számolják majd a fizetés alapjául szolgáló munkaéveket, milyen pótlékok, ügyeleti és túlóra díjak maradnak meg március elseje után is. És ami marad, az elegendő lesz-e arra, hogy kiváltsák azon plusz juttatásokat, amik eddig honorálták az egyes szakmákban a különösen megterhelő munkát?

Ezeket a plusz jövedelmeket nem váltja ki a magasabb bér?

Nem minden esetben. A most ismert számítások szerint előfordulhat, hogy valakinek csökkenni fog a hálapénztől mentes, legális jövedelme.

Ez milyen szakmákban fordulhat elő?

Azokban, ahol eddig a különféle hiányszakma-pótlékokkal próbálták az orvosokat az adott területen marasztalni. Ilyenek például az aneszteziológusok, a sürgősségiek, a baleseti sebészek. Nem világos még teljesen az sem, hogy a hiányszakmákban elhelyezkedő rezidensek ösztöndíja megmarad-e? Pedig a szakember hiányos területek nem fognak a béremelés hatására, mintegy varázsütésre benépesedni. Ha az emberek választhatnak egy nyugodtabb, békésebb, jobban szervezhető életet biztosító szakterület és egy olyan között, ami rengeteg ügyelettel, kiszámíthatatlansággal, éjszakai terheléssel jár – jelentős részük nyilván a nyugodtabbat fogja választani. Ezért jobb lenne megtartani az ez iránti motivációt is, különben előfordulhat, hogy a magasabb fizetés ellenére sem lesz a „rázósabb” szakterületeken orvos.

Azt látják már, hogy körülbelül az orvosok hány százaléka tervezi, hogy nem ír alá új munkaszerződést?

Nem, csak azt látjuk, hogy nagy a bizonytalanság, sokan gondolkodnak rajta, de hogy végül ki az, aki majd lép is, azt nem lehet most még megmondani. Nem merek számot mondani. (...)

Van valami előrelépés a szülészek hálapénzzel kapcsolatos kivételezett helyzete kérdésében?

Nincs. A kamara eredeti javaslata nagyon ellenezte, hogy bármiféle kivétel belekerüljön ebbe az új szabályozásba. Bár a véleményünk változatlan, de később kénytelen-kelletlen tudomásul vettük, hogy erre van egy nagyon egyértelmű kormányzati szándék. Ám, hogy ez ne a hálapénz számára nyisson kaput, a kamara az országos szülész-nőgyógyász szakfelügyelővel együttműködve letett egy javaslatot, hogy hogyan lehetne ezt a helyzetet átmenetileg teljesen legálisan rendezni. Ez a javaslat azóta nagyjából visszhangtalan maradt a kormányzat részéről. A részletszabályozás hiányát pedig úgy reagálták le különböző nőgyógyászati osztályok, hogy nem engedik meg az orvosválasztást az eddigi formában. (...)

A kamara számára látszik már, hogy milyen új struktúra épül, mitől lesz jobb az ellátórendszer?

Attól, hogy a rendszer jelentősen központosított irányítás alá kerül, még önmagában nem lesz jobb, a részletszabályok pedig váratnak magukra. Ahogy én látom, attól, hogy megtörténik ez a fizetésemelés, elkezdődött a hálapénz kivezetése a rendszerből, még messze nem oldódik meg az egészségügy összes gondja. Sőt mindez további visszásságokat tárhat fel, és további csontvázak fognak kidőlni a szekrényekből. Eddig például a hálapénzes szakmákban az orvosok motiváltak voltak arra, hogy akár rossz körülmények között is elvégezzék a munkát, keressék a feladatokat, újabb betegeket vállaljanak. A manuális szakmákban sokaknál cél volt, hogy minél többet operáljanak, akkor is, ha nyáron nem működött a légkondicionáló a műtőben, ha nem volt megfelelő műszer, eszköz. Olykor az utóbbiakat „zsebből, az extra bevételeikből” pótolták. Mostantól ez az ösztönző kivész a rendszerből, és nem lesz oka az orvosoknak szemet hunyni egyéb hiányosságok, például a nővérhiány fölött. Így akár hátra is dőlhetnek a szakemberek, és mondhatják, hogy a nemzetközi protokollok szerint a minőségi munkához ezekre és ezekre a felszerelésekre lenne szükségük. S amíg ezt nem kapják meg, nem tudják tenni a dolgukat. Mindez elvezethet oda, hogy a hazai protokollokat megújítják, a kórházak vezetése pedig kénytelen lesz mindenhol és egyformán megteremteni a minőségi ellátás feltételeit. De addig azért még sok küzdelem vár ránk. 

A teljes interjút ITT olvashatja