Eljött egy új szociális népszavazás ideje?

Ha esetleg akadna olyan, aki nyíltan is megvédelmezné ezt a súlyos lépést, nyilván azt vetné érveimre oda, csupán pár ezer forintot kellene megtérítenie mindenkinek, és a mostani rendelet csupán ezt a csekélységet kéri számon.

Ez azonban aljas cinizmus, és előrebocsáthatjuk, hogy aki ilyesmit állít, az bizony képtelen felfogni azt a magyar valóságot, amelyben otthontalan emberek tízezreinek, a rendületlenül sorakozó szegénytelepeken élők korgó gyomrú seregeinek ennyi pénz havi befizetésére sem telhet. Sőt, esetenként állandó lakcím hiányában, úgy, hogy a magyar ügyintézés gyakorlatilag el sem éri ezeket az embereket, csupán ritkán, balszerencséjükre a rendőrségen keresztül.

Ők éppen most alig tudnak jogaikért kiállni, felszólalni, szervezkedni, tüntetni sincsen túl sok idejük, ugyanis ebben a pillanatban is éppen saját maguknak és családjuknak szerzik az élelmet, a sokszor őket eleve életveszélybe sodró, silány fűtőanyagot. Épp nem érnek rá… Vagy mi, szerencsésebbek tesszük meg helyettük is a fontosabb lépéseket, vagy senki.

És ne vakítson el minket a folyamatosan ömlő központi cinizmus, és ne kövessük el azt a hibát sem, hogy az oly könnyű célpontként céltáblára rajzolt Kásler Miklósra kiabáljunk elsősorban kígyót-békát a rendelet miatt. Bármi is volt az intézkedés oka (feltesszük, hogy azért köze van az év végére prognosztizált, 14 százalékos GDP-eséshez és a munkanélküliség koronaválság által felduzzasztott számaihoz is), azért elsősorban a miniszterelnök tehető felelőssé.

Mivel pedig szombaton is kiderült, hogy Orbán Viktor szereti a háborús hasonlatokat a járvány elleni védekezésben is használni, egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy a gyilkolás fogalomkészlete mennyire használható az életmentés munkájának leírására, és éljünk mi is háborús hasonlattal, mintha a kormányfő szivarzsebéből kilógó civil szervezet lennénk.

A sürgősségi ellátás megsarcolása egyenlő azzal, mint amikor a megszálló hadsereg elől a teljes katonai törzs, az összes tiszt és altiszt járművekbe ülve azonnal dezertál sorsára hagyván minden közkatonát, miközben a hatékonyabb fegyvereket és harckocsikat igyekszik elvontatni és saját célra megmenteni. Tehát a dezertálás legaljasabb módjával.

Ha pedig ez a rendszer ilyesmire valóban képes, akkor bizony valóban „készüljetek”, mert a mélyrepülés itt nem fog megállni.

És íme, immár alig emlékszünk arra, hogy éppen Orbán Viktor, a Fidesz és a kereszténydemokraták védték meg egyszer az egészségügyet, egy fenyegető és lopakodó privatizációs tervtől, általános, szociális népszavazással. Akármit is gondolt akkoriban a hozzám hasonló ifjú szavazó a magyar jobboldalról, ezt a törekvést és kampányt akkor csupán lelkesen támogatni tudta, és büszke is lehetett a referendumon leadott szavazatára.

A legrútabb árulást éppen most követik el magyarok százezrei, milliói ellen, hiszen, a bizonyosan bekövetkező válság közepén nekiállni és részben fizetőssé tenni az intenzív osztályokat éppen ezzel egyenlő. Csak az a pillanat hasonlítható hozzá, amikor 2012-ben ugyanezek az emberek az új Munka Törvénykönyvében a szakszervezetek gerincének eltörésével „hálálták meg” azt, hogy például a vasutasok korábbi „gördülő sztrájkjából” remek politikai tőkét kovácsolhattak korábban.

És noha fontos, hogy minden magyar, mindenkor szenvedélyesen kiálljon kultúránk, színjátszásunk végső lerombolási kísérlete ellen, ugyanilyen fontos lenne, hogy ebből a szörnyű rendeletből mégse legyen semmi, hogy vonják vissza, hogy a fellázadt bakák azért mégis vegyék körbe valahogyan menekülő vezérkart.

Minderre akár egy új „szociális népszavazás” is utolsó, elkeseredett, mégis kiváló eszköz lenne, akkor talán szembesülnének vele, mit műveltek most.