Elhúzódó eljárás a fogyatékossági támogatás elbírálásában – az ombudsman megállapításai

A fogyatékossági támogatás célja, hogy hozzájáruljon a súlyosan fogyatékos személy állapotából eredő társadalmi hátrányok mérsékléséhez. A támogatást a Magyar Államkincstár lakóhely szerint illetékes Regionális Igazgatóságánál (MÁK RIG) lehet igényelni. Ehhez az igénylőnek fel kell keresnie háziorvosát, aki kitölti a beutalót az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) Orvosi Bizottságához, nyilatkozik arról, hogy a rendelkezésre álló orvosi dokumentáció alkalmas-e az állapot megítélésére, és véleményt ad az igénylő önálló életvitelre való képességének minősítéséhez. A MÁK RIG az igénybejelentést követően felkéri az ORSZI szakértői bizottságát a súlyos fogyatékosság minősítésére. Ezt követően a MÁK RIG határozattal dönt a fogyatékossági támogatás megállapításáról, illetve az igény elutasításáról. A támogatás az igénylőt az igénybejelentés hónapjának első napjától illeti meg.

A panaszos édesanyja 2007. szeptemberében nyújtotta be igényét és a szükséges iratokat, leleteket. Az Orvosi Bizottság azonban újabb orvosi dokumentáció beszerzésére kérte az igénylőt. Szabó Máté ombudsman ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az igénylő semmilyen segítséget nem kap a hiányzó dokumentáció beszerzéséhez, ha nem helytálló a háziorvos véleménye arról, hogy a csatolt orvosi dokumentáció alkalmas-e az állapot minősítésére. Amennyiben például a szakrendelésen előjegyzés alapján fogadják a betegeket, az igénylő akár több hetet kényszerülhet várni, míg elvégzik a szükséges vizsgálatokat, összegyűlik a megfelelő orvosi dokumentáció. Mindez a panaszos édesanyjának csaknem két hónapjába tellett.

Az I. fokú bizottság a szakvéleményében nem minősítette súlyosan fogyatékosnak az igénylőt, ezért az eljárás kezdete után fél évvel az igényt elutasították. A panaszos édesanyja fellebbezett. A másodfokú döntéshez szükséges szakvélemény újabb négy hónap után súlyosan fogyatékosnak ítélte meg az igénylőt, akinek már csak a fia vehette át a határozatot – mert az édesanyja öt nappal korábban, 2008 júliusában elhunyt. Ezek után a támogatást az örökösöknek arra hivatkozva nem fizették ki, hogy a fogyatékossági támogatásról szóló döntés a közléssel válik jogerőssé ám a kézbesítés időpontjában az igénylő már nem élt. A határozat ennek következtében nem tekinthető közöltnek, így nem emelkedhetett jogerőre, jogerő hiányában pedig a kifizetés nem teljesíthető jogszerűen.

A biztos szerint a fogyatékossági támogatás célja, hogy hozzájáruljon a súlyosan fogyatékos személy állapotából eredő társadalmi hátrányok mérsékléséhez. Éppen ezért az igényt elbíráló eljárás elhúzódása magában hordozza az emberi méltósághoz és a szociális biztonsághoz való jog sérelmének lehetőségét.

Hozzátette: nem ombudsmani, hanem bírósági hatáskörbe tartozik annak eldöntése, okozott-e kárt, hogy a hatóság többszörös határidő-mulasztása következtében az igénylő elesett a fogyatékossági támogatástól, illetve hogy a hatóság kötelezhető-e az ilyen esetleges károk megtérítésére.

Kiadó: Országgyűlési Biztos Hivatala

Országos Sajtószolgálat