Elhunyt Illés Béla
Október 10-én elhunyt Illés Béla orvos, egészségpolitikus, az OEP volt főigazgató-helyettese. A Weborvos megemlékezése.
Ajkay Zoltán, Medve László után, október 10-én távozott az élők sorából a rendszerváltás előtti évtizedek egyik jelentős egészségpolitikusa. Tanulmányait Miskolcon kezdte, kitüntetéssel végezte a Földes Ferenc gimnáziumot. Tisztiorvos édesapja nyomdokán járva iratkozott be a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, amelyet Weszprémi István díjjal kitüntetve fejezett be.
Egyenes útja volt a nyugodt, békés egyetemi karrierre, amit el is kezdett az Élettani Intézetben. Eleinte kereset-kiegészítésként vállalt mentőorvosi munkát, majd ez egyre inkább a hivatása lett. Néhány éven át vezette a Hajdú-Bihar megyei mentőszervezetet. Innen került fel az Egészségügyi Minisztérium szervezési főosztályára, amely fogalom az 1970-es évek elején az egészségügyi készletekkel való gazdálkodást, azaz a háború sérültjeinek tömeges ellátására való felkészülést jelentette.
A traumatológusok javaslatára, ügyes diplomáciával (és a művelt, tisztességes miniszter, Schulteisz Emil támogatásával) elérte, hogy a készletek egy része a működő kórházakba kerüljön, és közvetlenül szolgálja a mindennapi betegellátást.
1979-től vezette a minisztérium legfontosabb szervezetét, a gyógyító-megelőző főosztályt. 1986-tól a rendszerváltásig miniszterhelyettes volt.
Széles körben tájékozott, aktív, jó humorú embernek ismerték a környezetében. 1989-ben az amerikai és a szovjet birodalom megegyezett a szembenállás megszüntetéséről, és egy demokratikus fejlődés megindításáról a korábban megszállt országokban. Magyarországon, 1990 tavaszán az Antall József vezette koalíció nyerte a választásokat. Egy a szakmáján kívül teljesen ismeretlen patológus, Surján László (ma európai parlamenti képviselő, KDNP) lett a népjóléti miniszter. Mivel azt deklarálták, hogy a jó szakemberekre szükségük van, Illés Béla a helyén maradt. Néhány hét után kiderült, ez rá nem vonatkozik. De mivel akkor még adtak az úri jó modorra, az új miniszter személyesen adta át a felmentés dokumentumát, és elbeszélgetett az érintettekkel. A beszélgetés végén feltette a kissé álszent kérdést (mivel semmilyen munkát nem ajánlott a felmentetteknek): és akkor most mit fogsz kezdeni magaddal, Béla? Illés röviden válaszolt: elmegyek patológusnak!
Fennakadt erre Surján szeme, hiszen ez volt az egyetlen, amihez értett, és felcsattant: hogy képzeled ezt? Legalább 15-20 évet kell ahhoz tanulni, hogy ezt a nehéz szakmát műveld! Pláne a szövettani leletek elkészítése nehéz és felelősségteljes, hiszen emberek egészsége, sőt élete múlhat ezen! Illés felemelte az ujját és válaszolt: Lacikám! Lesznek olyan jók az én szövettani leleteim, mint a te miniszteri rendeleteid!
Nem könnyű évtizedek következtek számára: nem találta meg igazán a helyét az átalakuló egészségügyben. Ma már nem létező légi-mentő szervezet (Aerocaritas) vezetése, egy rövid időre OEP főigazgató helyettesség, szervező munka az Országos Vérellátó Szolgálatnál – jelentették a további pályáját. Az utolsó évtizedben plazmaferezis állomásokat szervezett, irányított különböző tulajdonosok mellett. És keményen, méltósággal küzdött az őt is elérő betegségekkel.
Búcsúztatása 2012. október 17-én 12 órakor a szentendrei Sztaravodai úti Köztemetőben lesz.
