Elfelejteni és felfedezni való könyvek a szexről
Az elmúlt években a szexualitással foglalkozó tudománytörténet sok érdekességet, újraértelmezést produkált.
A szexuális forradalom egyik elindítója, az eredetileg rovarász Alfred Kinsey (1894–1956) óriási népszerűségre és hivatalos elismerésre tett szert 1948-ban és 1953-ban kiadott könyvei (Sexual Behavior in the Human Male, Sexual Behavior in the Human Female) révén. Egyik életrajzírója, Jonathan Gathorne-Hardy szerint a Kinsey-jelentések hatása az atombombáéval ér fel. A „szexológia atyjának” munkássága alapvető etikai kérdéseket vet fel: joga van-e a tudósnak a tudomány érdekeire hivatkozva pedofil bűnözőket toboroznia, és beszámolóikat tudományos adatgyűjtésnek álcázva a gyermekkori szexualitás bizonyítékaként publikálni. Kinsey nemcsak összegyűjtötte a pedofilok beszámolóit, de arra is megtanította őket, hogyan vezessenek a „tudomány” igényeinek megfelelő adatokat tartalmazó naplót, azaz nemhogy nem jelentette fel a bűnözőket, de további erőszaktételre buzdította őket. Úgy vélte, hasznos, ha a szexuálisan tapasztalt szülő saját maga tanítja meg gyermekeinek, hogyan lehet orgazmust elérni, mert így azok a későbbiekben nem vesztegetik az idejüket. Szerinte a szülő és gyermeke közötti szex csak a moralizálás és olyan kulturális konvenciók miatt tilos, amelyeket a legjobb lenne elfelejteni. Egy másik bestseller-szerző, Fritz Kahn (1888–1968) munkái iránt viszont jogosan éled fel az érdeklődés napjainkban. A nőgyógyász és tudományos ismeretterjesztő szerző öt kötetben mutatta be az emberi szervezet működését (Das Leben des Menschen – Az ember élete). A berlini Orvostörténeti Múzeumban idén rendezett kiállításon újra bemutatták a kötetek zseniális illusztrációit, a képek az interneten megtekinthetők.