Egy „vámpír” csontvázát tárták fel Velencében
Egy középkori velencei tömegsírban feltárt női csontváz egy „vámpíré” lehetett, akinek halála után egy kis téglát erőltettek a fogai közé, hogy meggátolják a táplálkozásban.
A csontvázra a Lazaretta Nuovo szigeten bukkantak, az 1576-os velencei pestisjárvány áldozatai között. A szigeten 1468-tól járványkórház működött, ám a pestises betegek elkülönítése nem sokat segített: az 1630-31-es velencei járványok során a 150 ezer lakosú városban 50 ezer – minden harmadik – ember dögvészben vesztette életét.
A pestis terjedését sokan a női vámpírok számlájára írták. Ez a hiedelem feltehetően abból eredt, hogy a pestisben elhunytak szájából a halál beállta után vér szivárgott.
A középkorban azt feltételezték, hogy a vámpírok, ha a pestis áldozatai mellé temetik őket, szomszédjaik holttestéből táplálkoznak, s teszik ezt mindaddig, míg elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy kikeljenek a sírból és elkezdjék az élők vérét szívni. Ez a feltételezett fertőzés örökös körforgását hozta létre.
A sírásók voltak kötelesek azonosítani a lehetséges női vámpírokat. A vérszívókat annak alapján szűrték ki, hogy a halottak megrágták-e a szemfedelet. Ilyen esetekben fogaik közé téglát erőltettek, hogy megakadályozzák őket a táplálkozásban. A sírásók aligha bántak kesztyűs kézzel a potenciális vámpírokkal, legalábbis erről tanúskodik a női csontváz, amelynek e művelet során néhány foga kitört.
MTI/ANSA
