Egy optimista realista
2005. december 01. 00:00
Dolgozott sebészként és aneszteziológusként, volt orvoslátogató, majd helyettes vezető egy gyógyszercégnél, s mielőtt kinevezték volna az egri Markhot Ferenc Megyei Kórház főigazgatójának, a rendelőintézetet vezette. Dr. Szakács Ferenc azt mondja, az egészségügy nincs abban a helyzetben, hogy bárki felelőtlenül ígérgethessen. Ma mindenki a túlélésre játszik.
Amikor felhívtam, hogy megbeszéljük az interjút, Szakács Ferencként mutatkozott be. Most, hogy a kórházba telefonált, szintén nem használta egyik titulusát sem. Ennyire nem számít önnek a „rangjelzés”?
– Soha nem érdekeltek a címek, a titulusok. Érdekes dolog azonban, mennyire nem így muködik az egészségügy. A kórház vezetése mellett aneszteziológusként ügyelek is. Teljesen természetes, hogy a kollégáim főorvos úrnak szólítanak. Míg rendelőintézet-igazgatóként egy alkalommal nem öltöztem át „zöldbe”, és a fehér köpenyemen ekkor ott volt a kituzőn, hogy „igazgató”. A nővér ijedten kérdezte: „igazgató úr, én magát eddig mindig főorvosnak szólítottam, nem tetszik haragudni?”
Amikor felhívtam, hogy megbeszéljük az interjút, Szakács Ferencként mutatkozott be. Most, hogy a kórházba telefonált, szintén nem használta egyik titulusát sem. Ennyire nem számít önnek a „rangjelzés”?
– Soha nem érdekeltek a címek, a titulusok. Érdekes dolog azonban, mennyire nem így muködik az egészségügy. A kórház vezetése mellett aneszteziológusként ügyelek is. Teljesen természetes, hogy a kollégáim főorvos úrnak szólítanak. Míg rendelőintézet-igazgatóként egy alkalommal nem öltöztem át „zöldbe”, és a fehér köpenyemen ekkor ott volt a kituzőn, hogy „igazgató”. A nővér ijedten kérdezte: „igazgató úr, én magát eddig mindig főorvosnak szólítottam, nem tetszik haragudni?”
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!