Egy éve halt meg Polcz Alaine

Polcz Alaine több mint ötven éves pszichológusi működése alatt a legtovább a Semmelweis Egyetem II. sz. (Tűzoltó utcai) Gyermekklinikáján segítette a betegeket és hozzátartozóikat. Mindent megtett azért, hogy a gyerekek szüleik, játékaik között lehessenek.
Ösztönzésére és segítségével vezették be a gyermekek mindennapos látogatását a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán, majd az egész országban. Ma a szülők egész nap, sőt korlátozott számban baba-mama szobákban éjszaka is a gyermekük mellett lehetnek. Polcz Alaine sokat tett a kórházi környezet gyermekbaráttá alakításáért, avval, hogy bevezette a gyermekek kreatív foglalkoztatását, a játékterápiát. A daganatos leukémiás betegségben szenvedő gyermekek sokszor szimbolikus módon fordulnak a felnőttekhez halálfélelmük feloldásáért, ám csak a legritkább esetben találnak megértésre. E megfigyelésből kiindulva oktatnak a tanatológusoknak ma már különféle módszereket, melyekkel reagálni tudnak a gyermekek kapcsolatfelvételi kísérleteire. Ezek közé tartozik a Polcz Alaine által meghonosított, svájci eredetű „világjáték”, amely hétköznapi figuráival a gyermek életét, konfliktusait jeleníti meg.
A klinikán fekvőbetegként tartózkodó, rosszindulatú hematológiai és daganatos betegségben szenvedő gyermekek kezelése több mint egy évet vesz igénybe. A kórházi ellátás alatt gondoskodni kell a szabadidő megszervezéséről, a kezeléssel járó pszichés bántalmak enyhítéséről. Polcz Alaine 1976-ban az országban elsőként alapított játszószobát, majd mamaszobát klinikai osztályon, 1980-ban Bakos-Tóth Márta pszichológussal együtt játszóházat nyitottak. E játszóházi foglalkozások célja ma is változatlan: lekötni a betegek figyelmét, valamint fejleszteni képességeiket, csökkentve azt a hátrányt, ami a hosszadalmas kezelésből adódik. A gyermekek iskolába, közösségbe ugyanis ez alatt az idő alatt nem járhatnak, hiszen legyengült immunrendszerük miatt fokozott fertőzésveszélynek vannak kitéve.
A kezelés mellékhatásaként néhányan agresszívabbá válhatnak, és vannak, akik magukba zárkóznak, de játékkal előbb-utóbb sikerül őket ebből az állapotból kimozdítani. Ebben segíthet a gyöngyfűzés, nemezelés, szövés, bőrművesség, kosárfonás, textil- és üvegfestés, márványozás, fazekasság, origami. Ma már a kórtermekben is tartanak foglalkozásokat, így az is be tud kapcsolódni a programokba, akinek feküdnie kell. E programok megvalósításában a kórházi környezet megszépítésében és a baba-mama szobák kialakításában, működtetésében nyújt jelentős segítséget a Tumor-Leukémiás Gyermekekért Alapítvány.
Polcz Alaine ötletét egykori munkatársai, követői továbbfejlesztették: idén augusztusban első alkalommal a daganatos betegek egészséges társaikkal közösen vehettek részt a Margitszigeten fiatal képzőművészek által megtartott játékos művészetterápiás foglalkozáson.
„Mindemellett Polcz Alaine ötletére vezették be, hogy az orvosi szobába kerüljenek a lázlapok, ott tárgyalják meg a beteg állapotát, a terápia részleteit. Munkája túlmutatott az intézmény falain: tudta, hogy a családtagoknak is szükségük van segítségre” - mondta el Polcz Alaine munkatársa, dr. Schuler Dezső professzor emeritus, a Tűzoltó utcai Gyermekklinika volt igazgatója, a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat megalapítója.



Polcz Alaine (1922-2007)
A második világháborúban súlyosan megsebesült Polcz Alaine a halálközeli élmény hatására jelentkezett az ELTE pszichológia szakára, ahol 1949-ben diplomázott. Kezdetben felnőtt betegeknek szervezett művészetterápiát, majd játékdiagnosztikával foglalkozott. 1970-től, Magyarországon elsőként vizsgálta a betegek, hozzátartozóik és segítőik elmúláshoz való viszonyát.
Polcz Alaine alapműveket publikált: A halál iskolája (1989) Gyermek a halál kapujában (2001), Meghalok én is? - A halál és a gyermek (1993). A róla szóló Alaine című kötetet, melyben pályatársai, kollégái köszöntötték, épp halálának napján mutatták volna be. 
 

Medical Online/Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai Gyermekklinika